A Pax Romana híreiből






Pax Romana Világkongresszus

Dobogókő,1996 július 28-augusztus 4.

Az 1921-ben alakult, ma hetvenöt esztendős nemzetközi Pax Romana mozgalomnak Magyarország is alapító tagja. Tagszervezetként akkor a Katolikus Magyar Diákszövetség (a KMDSZ) lépett be. A mozgalom 1947-ben az emigrációba kényszerült és ott máig mint az emigráció egyik legjelentősebb értelmiségi mozgalma működik. 1992-töl a szervezet (KMÉM) együtt dolgozik az újraindult hazai mozgalommal.
Az értelmiségi szerveződés nem köthető politika vagy egyházi irányzatokhoz, noha tagjai aktívak voltak a II. vatikáni zsinat előkészítésében és ezért a progresszívak közé szokták őket sorolni. A mozgalmat rendszeresen támogatásáról biztosítja II. János Pál pápa is.

A katolikus értelmiségi világszervezet négyévenkint tart világtalálkozót. Az idén a rendezésért a Magyar Pax Romana Fórum volt felelős. A nyolcvan országot tömörítő mozgalomból az idén 42 ország 130 képviselője jött el az egyhetes Dobogókő-i rendezvényre. A résztvevők értékelése szerint a mozgalom a Dobogókő-i találkozóval történetének egyik legsikeresebbnek nevezhető kongresszusát könyvelhette el.

Keresztény felelősség a széttöredezett világban"

A rendezvényt Mgr. Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius, a Vatikán budapesti nagykövete nyitotta meg, aki felolvasta II. János Pál pápa a kongresszushoz intézett üdvözletét. Ezután Ternyák Csaba püspök a Katolikus Magyar Püspöki Konferencia üdvözletét tolmácsolta.

Az 1996-os Pax Romana (ICMICA/MIIC) világtalálkozó a Keresztény felelősség a széttöredezett világban (Christian Responsibilities in a Fractured World) című témakört dolgozta fel. Szociális, nemzeti-etnikai, szellemi, egyéni széttöredezésröl volt szó, megzavart értékekről, szektákról, fundamentalizmusról, a gazdasági liberalizmus kíméletlenségéről az elmaradott országokkal szemben, a katolikus Egyház a szegényekért való elkötelezettségéről.
A kongresszus plenáris üléseken és munkacsoportokban, kerekasztal-tanácskozások keretében dolgozott. Mivel a kommunista diktatúra összeomlása óta ez volt az első találkozó Közép-Kelet-Eurápában, elkerülhetetenül szőnyegen volt a térség problématikája is.

Keresztes K. Sándor, a Magyar Pax Romana Fórum elnöke a magyarországi helyzetre utalva leszögezte: a magyar társadalomnak nem lehet egyedüli célja a piac diktálta, önzésen alapuló vadkapitalista gazdasági szerkezet megvalósítása, mert az a társadalom széttöredezéséhez vezet. A katolikus értelmiségiek ezért a Pax Romana közvetítésével is igyekeznek a keresztény eszmeiségen, szolidaritáson és igazságosságon alapuló értékrend érvényesülését előmozdítani.

Mary Mwingira a világszervezet tanzániai elnökasszonya kifejtette: A kongresszus helyszínének azért választották Magyarországot, mert a társadalmi-gazdasági törések és szakadékok itt is érezhetők és leküzdésükre az újrainduló szervezetnek támogatást kívánnak adni.
A keresztény értelmiségi embernek állapotából következő feladata, hogy a töredezést, a szakadék szélesedét megakadályozza és segítsen azokon, akik a világ fejlődésétől leszakadnak. A piacgazdaság önmagában nem jelent globális megoldást a világ gondjaira. Nemzetközi fórumokon, az egyházban, kinek-kinek egyéni munkahelyén az igazságosság, a béke és a szolidaritás érvényesülésére kell törekednie. Mivel az értelmiség kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalom minden területén, a felelőssége is igen nagy! A Pax Romana célja, hogy az értelmiség valóban keresztény legyen és az Evangélium üzenetét képviselje.

A kongresszus résztvevői megfogalmazták, hogy sokunkat kisért a múlt ébrentartásának szándéka. A Pax Romana mozgalom célja, hogy a jövőbe nézzen és a megújulás elősegítésével szolgálja az egyházat. Látnunk kell, hogy a minket körülvevő világ sokszínű és ez így van rendjén. Az Egyház maga is plurális, jelen van benne a sokféleség. A Pax Romana szeretné a dialógust elsegíteni az emberek, egyházi közösségek, vallások, országok, kultúrák és régiók között.


Tomka Miklós (egyházszociológus): Keresztények a magyar társadalomban

Az Egyház modernizációjának 40-50 év totalitárius rendszere alatt kellett történnie, ahol a hívők a folyamatokra nem tudtak reagálni.

Ma három dilemma van:

1.) Egyensúlyt találni a nagy tekintélyt (presztízst) élvező egyházakkal szembeni szociális elvárások és a saját hivatásuk teljesítésének előfeltételei között.

2.) Legyen-e az Egyház a társadalmi élet minden terén (elsősorban az erkölcs és értékek) meghatározó és beleszóló erő a II. világháború elötti helyzetnek megfelelően, vagy legyen a társadalom kovásza és megértő egy többségében nem hívő társadalommal szemben?

3.) Működhet-e az Egyház a hit továbbadása terén egy papságra alapozott szervezettel a világi hívők felelősségteljes és aktív részvétele nélkül?

[Ahol a kérdés világosan megfogalmazható, ott a válasz sem nehéz...(szerk.)]


Felix Marty (az UNESCO barcelonai igazgatója), aki a konferencia elnöke is volt, egy kerekasztal beszélgetésen a kultúráról szólva a következő aktuális problémakörökre hívta fel a figyelmet:
Van tehát terület bőven, ahol a katolikus értelmiségiek bevethetik erejüket, tudásukat, emberségüket.

Felix Marty különben szintén hangsúlyozta, hogy a Dobogókőn eltöltött hétre, mint a mozgalom történetében legjobb hangulatú együttlétre fog emlékezni.


Nagy élményt jelentett az eucharisztia naponkinti ünneplése. Nem csak a több nyelv, de a különböző liturgikus szokások is mutatták a sokszínűségünket. Csakhogy ezek nem megosztottságot eredményeztek, hanem az egységet szolgálták.


A következő évek központi kérdései:

Közgyűlés

A világkongresszus tehát kétségtelenül magyar sikert hozott. A szervezés általános elismerést nyert (Dr. Sajgó Szabolcs SJ., Dr. Szöllőssy Ágnes). A résztvevők látták Pannonhalmát, Budapestet, Esztergomot, (ahol Paskai László bíboros szentmiséjén vehettek részt) mindez nagy benyomást hagyván hátra. Magyarország bekerült a világszervezet vezetőségébe. A kisebbségi magyar Pax Romana szervezeteket felvették levelező tagként. Elfogadták az alapszabály változtatás alapelveit, ami az előbbiek erősítésére szolgál.

Newsletter

A kongresszust követően a PAX-ROMANA-ICMICA új titkára, a kóreai Anselmo Lee Seong-hoon első Fribourg-i NEWSLETTER-jében t.k. kiemeli a tagszervezetek közötti kommunikáció intenziválásának szükségességét. A tradicionális nyomtatott közlemények mellé az Internet hálózaton kíván a szervezetnek egy önálló honlapot létrehozni.


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a 96/III címoldalra
vissza a bejárathoz