Quo vadis informatica?

Minden Interneten tallózó kortárs szájába vette már az információs szupersztráda kifejezést. Kívülállók a szavak hallatán valami gyér-forgalmú, száguldásra invitáló soksávos autóút vízióját kapják. A kifejezést Al Gore amerikai alelnök használta először alig két esztendővel ezelőtt, mint egyfajta egyenes utat a következő évezredbe. Mint reklámkifejezés jól is hangzik, de pontosan az Egyesült Államokban vált máris nyomasztóan túlterheltté az önmagában terjedelmes és korszerű telefonhálózat. [Példa: a hatalmas MCI telefontársaság alig tért át 155 Mbps-os gerinchálózatra, máris folytathatták a korszerűsítést egy 622 Mbps-os kapacitású hálózat építésével és 1997-ben ennek megkétszerezését tervezik. Két nagy vetélytársuk az ATT és a Sprint még 45 Mbps gerinchálózattal dolgoznak.]

[1997 január végén az 'FCC', az USA-beli telekommunikáció feltételeit szabályozó szervezet forumot tart ebben a problémakörben. Adva van a nemzetközi helyzet, miszerint a gerinchálózatok fejlődése elmarad az internet-piac alsóbb régióinak fejlődése mögött. Egyensúlyba kívánják hozni az összes színt kapacitását. Míg az előfizető színtjén pl. 56 kbps-es módemek és az 'ADSL' technikák valamint u.n.'kábelmódemek' alkalmazása áll küszöbön, addig a gerinchálózatok kapacitását pl. az u.n. 'ATM' és 'Gigabit-Ethernet' technikákkal lehet bővíteni.
Foglalkoznak továbbá a fejlődés szociális vetületvel is, mivel iskolák, könyvtárak valamint az egészségügy nagysebességű hozzáférést igényelnek, alacsony költségek mellett.]

A tekintélyes Wall Street Journal valamint a Business Week egymástól függetlenül, de egy időben mutattak rá a kialakult helyzetre: Olvasótáboruk, az üzleti világ az, amelyik a legkevésbé ér rá és hajlandó a drót végén várakozi... Becslések szerint az USA-ban eddig már közel 15 millió számítógépet kapcsoltak a Világhálóra, a forgalom azon pedig jelenleg 30%-al növekszik havonta! A felhasználók a World Wide Web elnevezést már régen helyesbítették World Wide Wait-re, azaz világkörüli várakozásra.
Az USA-kormány a közelmúltban előirányzott ugyan egy 100 millió dolláros programot az infrastruktúra fejlesztésekre, de ez amerikai méretekben nem sok és a Fehér Ház tulajdonképpen a privát kezdeményezőkre vár, azok pedig egymásra: a hálózat-tulajdonosok a szolgáltatókra, utóbbiak pedig az elöbbiekre. Túl sok a lehetőség a sikerre, de a kudarcra is.

A probléma többrétű. Egyrészt mert teljesen új országos hálózatok (az amerikai példa esetében) milliárd dolláros nagyságrendbe kerülnek. Ennél fontosabb azonban, hogy manapság egyik cég sem lehet biztos befektetése megtérülésében, mert nem tudja áttekinteni a jövőt. Senki nem tudja neki megmondani, hogy nem avul-e el technikája idő elött egy másik, gyorsabban fejlődő, konkuráló technológiával szemben. Azonkívül egyelőre még kevés a szabvány, mert minden cég -főleg szabadalmai miatt- saját technológiáját pártolja. Mire a sok érdekcsoport meghozza a közös szabányt, az illető technológia csillaga sokszor már le is áldozott.
A fogyasztó egyrészt örülhet a versenyző technológiáknak, mert a verseny lenyomja az árakat, de meg is bánhatja, ha túl gyorsan döntött egy szolgáltató vagy egy technológia mellett.

De Európában sem sokkal jobb a helyzet. Gyakori internetezők már itt is régen tudják, hogy bizonyos időpontokban jobb, ha meg sem próbálják..... áll a forgalom. Előnyben vannak a hajnali kelők, kivéve, ha Japánnal akarnak kommunikálni...

Míg az Egyesült Államokban a telekommunikációs versenynek már hagyománya van, Európában ez még újszerű. Ki gondolta volna a közelmúltig, hogy lehetséges lesz a gyakorlatban a régi állami monopóliumokkal versenyezni? Nos, a rádiótelefon-hálózatok már Magyarországon is bebizonyították hogy lehetséges.
De ha már a monopóliumok lebontásánál tartunk: Azt még kevesen tudják, hogy Európa számos vasútvonala mentén nagykapacitású optikai gerinchálózat fekszik, sőt az energiavállalatok magasfeszültségű áramvezetékeinek legfelső huzalai is több esetben egy optikai gerinchálózatot rejtenek magukban (pl. 16 x 2 Gbps kapacitással). Ezek a hálózatok nem jutnak el ugyan sehol sem közvetlenül a kisember lakásába, és pontosan ezért igyekeznek fenti 'mágnás' cégek napjainkban városi kábelhálázatokat felvásárolni. Ahol ez sikerül, ott máris az otthonokban vannak. De a fordítottjáról is hallani: Kábeltársaságok összefognak és megpróbálnak gerinchálázatokat vásárolni illetve létrehozni.

Az bizonyos, hogy egymással összekötött TV-kábel-hálózatok lesznek a jövőben a hagyományos telefonvonalak egyik(!) vetélytársa, noha a dolog műszakilag nem olyan egyszerű. A TV-kábelhálózatokat nem kétirányú adatforgalomra tervezték, azokat lényegesen módosítani kell, ami esetenkint igen költséges lehet. Ezért van az, hogy mára annyi hibrid javaslat lát napvilágot, ami a legtöbb esetben különböző fel- és alá irányló (upstream & downstream) sebességet jelent.

De még ott is, ahol úgymond 'jövőelátóan' elkezdték az utcákat felásni, hogy üvegszálas gerinchálózatot fektessenek le legalábbis az utca sarkáig, még ott sem alhatnak nyugodtan a befektetők. Megjelentek ugyanis földünk körül az első telekommunikiós műholdak, melyek kisméretű (könyvnagyságú) antennákkal kétirányú műholdas 'bekötést' teremtenek. Bérletük ma természetesen még rendkívül drága, de egyszer ezek is megfizethetők lesznek és főleg az infrastruktúrában elmaradott régiókban nagy szerepet játszhatnak (lásd Duna-TV!)

Multimédiás korszakunkban, mely a hang- és mozgókép-kommunikációt is magába foglalja, szélessávú bekötések szükségesek. Ezen belül, mint ismeretes, a video-közvetítés jelenti a legnagyobb megterhelést. Már a szerényebb MPEG-1 video-standárd is 1,5 Mbps sebességű összeköttetést feltételez, a PAL-minőségű MPEG-2 standárd szerint tömörített filmek pedig (1-10 Mbps) közepesen 3,6 Mbps sebességet. (Ez utóbbi tömörítési standárd lesz különben használatos az 1997-töl vásárolható DVD video-lemezeken is.)

Mégha a privát 'videopósta' elterjedése nem is áll küszöbön (még az USA-ban sem), milliós nagyságrendű 'internetezők' esetében mégis óriási adattömeg mozgatásárol van szó. A forgalom ugyan időben megosztva keletkezik, de a gerinchálózatokon összefutnak az adatok, innen azok kritikus szerepe. Ugyanakkor párhuzamos gerinchálózatok is alakulóban vannak: műholdak és üvegszálas vezetékek máris derekasan kiveszik részüket ebben a folyamatban. Amint nő a forgalom természetesen a bordák kapacitása is nagyobb szerepet kap, amíg egyszer természetessé nem válik, hogy a gerinchálózatok szélessávú bordái már a közművesítésnél elérik otthonunkat, úgy mint ma az utcai járda...

Rekord az üvegszálon:

Az elvben fénysebességgel haladó jelek a mai u.n. mono-mode rendszerű üvegszálas hálázatokon általában 2-2,5 Gigabit terjedelmű adat átvitelére képesek másodpercenkint. A hozzá tartozó -közbeiktatott erősítőktől mentes- távolsági rekord eddig 500 kilométer volt. Ezt japán szakemberek érték el különleges optikai minőségű üvegszálas vezetékeken.

Az Európai Unió által támogatott UPGRADE program célja viszont a ma már több-tízmillió kilométer nagyságrendben lefektetett hagyományos üvegszálas vezetékek kapacitásának növelése. Közvetlen feladatként 10 Gb/s átviteli sebesség megvalósítását tűzték ki célul a 800 km hosszú, már létező Madrid-Lissabon-i szakaszon.

Ahol az üvegszálak optikai tulajdonságai adottak (mint a ma már a földben fekvő fényvezetők esetében), ott a fény tulajdonságainak módosításában illetve a fény összetevői felerősítésének módjában keresendő a megoldás. Rövidebb impulzusok használata ugyan logikusnak tűnik, de szélesebb spektrumot eredményez és az összetevők egyenletes haladása az üvegszálon, valamint azok felerősítése problémásabb.

A közelmúltban értesült a sajtó arról, hogy fenti projekt keretében az eindhoveni müegyetemnek a Philips laboratóriumokkal karöltve sikerült újszerű erősítőket használva laboratóriumi körülmények között 1310 nm hullámhossznál 10 Gb/s sebességet elérni egy 420 km-es, hagyományos üvegszálas vezetéken. Ez tehát nem csak az eddigi rekord négyszerese, de alkalmazható lesz a már használatban lévő hagyományos távolsági üvegszálas vezetékeknél is.

CD-floppy

Fenti elnevezés pontatlan ugyan, mert a szóbanforgó lemez sem nem hajlékony, sem nem a mágneses rögzítés elvét használja mint az igazi 'floppy', mégis sejteti, hogy miről van szó: törölhető, optikai rögzítővel többszörösen átírható, 650 MB kapacitású, CD-méretü lemezekről (CD-RW).
A gondolat önmagában ugyanolyan régi mint a CD-olvasók maguk, de hiányoztak eddig a megbízható, stabil rögzítőanyagok, melyek egyrészt a CD technikával kompatibilisek, másrészt olcsó lemezárakat igérnek. Legfőképpen azonban hiányoztak az ipari standárdok!

Ez utóbbi hírére figyelhetett fel a közelmúltban a szakma. Öt e téren aktív világcég hozta létre az ipari standárdot, köztük CD-fejlesztés terén élenjáró Philips és Sony cégek. A lemeztechnológia kulcsszerepére utal, hogy vegyi cégek mint pl. a japán Mitsubishi Chemicals is az asztalnál ültek...

A technika maga az u.n. phase change azaz fázisváltozás elvén alapszik. A lézersugár tehát nem a lemezben rejlő mélyedéseket érzékeli mint a hagyományos kompakt lemeznél, hanem az alapanyag változó optikai tulajdonságai (két fázisa) között különböztet meg.

Fenti optikai rögzítő piaci bevezetését az USA-ban 1997 tavaszára várják kb 1000.- dolláros áron, míg a lemezek kezdetben ca. 25.- dollárért lesznek kaphatók. Ha a piac a technikát elfogadja, mindkét ár gyors csökkenése várható.
Az új 2,6 GB kapacitású DVD ilyen kivitelű, tehát újraírható lemezei, illetve a megfelelő meghajtók megjelenése egy évvel későbbre tehető.

Az ilyen stratégiai döntések nagy cégek esetében egyáltalán nem könnyűek, mert egyfajta 'öngólt' rejthetnek magukban. Pontosabban: a cégek egyik saját korábbi technológiájukat áshatják a döntéssel alá. Fenti cégek esetében a magneto-optikai rögzítéstechnika jövője válik most kérdésessé, melybe az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt fektettek, és ami a mai napig alig térülhetett meg. Utóbbi azért nem aratott világsikert mert egyrészt nem volt kompatibilis az olcsó CD-technológiával, másrészt, mert lemezeinek az árát sem sikerült kellőképpen leszorítani. A merevlemezeknek jelentett csak egy cserélhető alternatívát. Csak a Sony cég minidisc-rendszere, mely szintén a magneto-optikai elven alapszik is élvez némi sikert Japánban.
Hasonlóképen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a másik korszerű mágneses rögzítéstechnika, a digitális kompakt kazetta DCC sem. Úgy néz ki, hogy a jövőben ez is csak speciális alakalmazásokban fogja szerepét megtartani. A balsors oka elsősorban az, hogy a vele elérhető hangminőségjavulás (szinte CD-minöségü hang) a vevők számára nem volt elég meggyőző és a rendszer költséges maradt az időközben kiforrott analóg hangrögzítőkhöz képest.

A többi versenyben lévő technológia mint pl. a 100 MB-s Iomega/Zip, vagy a Syquest cserélhető merevlemeze csak addig igéretesek, amíg a nagy számítógépgyártók végre eldöntik, hogy beépítik-e azokat számítógépeikbe mint új ipari standárdot vagy sem. Erre eddig alig került sor. Ha pedig nem, akkor ezek sorsa is megpecsételődött.
Jobb eséllyel indul a most bejelentett és 1997-től kapható Matshushita LS-120 elnevezésü 120 MB-s új mágneses floppy-rendszere, mert ezek meghajtóit a mai floppyval kompatibilisre tervezték. A rendszert időközben már több számítógépet gyártó cégtömrülés támogatja. A meghajtó ára kezdetben 40 000 forint, a 120 MB-s lemezé pedig 3000 forint körül várható.

Az új 650 MB-s CD-floppy, -amint a meghajtó méretei és az ára elfogadható-, multimédiás számítógépekben CD-kompatibilitása miatt egyszerűen a mai CD-ROM-meghajtók helyére kerülhet. Régi hátrányai, a lassú hozzáférés és adatkezelés terén az elmúlt években jelentős előrelépés történt.

A közeljövő hadszíntere a rögzítőberendezések területén a hordozható táskagépek arénája lesz. Ha például a CD-floppy sikeresnek bizonyul, előbb utóbb egy 3˝"-es kivitele is megjelenik a piacon. A versenytársak ebben az az esetben az új 120 MB-s mágneses floppy-k és részben a kisméretű merevlemezek lesznek. Utóbbiakkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy az IBM pl. éppen magyarországi gyárában készülnek 2˝ hüvelykes meghajtókat saját táskagépei számára.

Bit-ek és Bájt-ok

Communicator: Netscape új szoftvercsaládja. A TV és Internet között a leglényegesebb különbség, hogy a TV ömleszti az információt, olyat is amit az ember nem kért, vagy legalábbis nem akkor (pl. a reklámot), az Internetről viszont a néző egyénileg válogathatja össze azt, ami érdekli és akkor amikor óhajtja. Netscape a Communicator új kliens-szerver programcsaládon belül a "Constellation" nevet adta annak a programnak, amely az Internet ezen lehetőségét továbbfejleszti. Az érdemesnek tartott Internet-kiadványokra rá sem kell már ezután rendszeresen kattintani. Ha azokat egyszer kiválasztottuk, a továbbiakban az új 'számok' automatikusan megjelennek 'levelesládánkban', amint gépünket bekapcsoljuk. A technika hátterében természetesen a hálózati számítógépek elképzelései állnak. Úgy tűnik a módszerrel sok 'böngésző-időt' nyerhetünk. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy képes lesz-e a program a nemkívánt magazinoldalakat hatékonyan kiszűrni, vagy a módszerrel egy ideális reklámcsatorna is született!
A Netscape gondolata önmagában jó. Ipari törvény ugyanis, hogy minden termék, melyet az emberi lustaságra számítva terveztek, előbb utóbb sikerhez vezet!

DVD-kulcs: Hosszú huzavona után végre megegyeztek a digitális videolemez gyártói és a filmipar a lemezeknél alkalmazandó másolás- védelemről. Ennek alapja az MPEG-2 video-tömörítési szabvány, melynél másodpercenkint csak néhány kép (az u.n.'I-frame'-ek) tartalmazzák a teljes képinformációt, a köztük lévők erősen tömörítve lesznek rögzítve. A 'teljes' képeknél alkalmazzák a megegyezett kulcsot, mely kontinensenkint még eltér lehet. (Ha egy filmrajongó ezeket a képeket megkisérli kivágni, élvezhetetlen lesz a felvétel...)

Hacker szellemességek: Mindenki gyanakszik, ha rövid idő alatt magas nézettséget mutat egy-egy Internet honlap elmaradhatatlan számláló-órája. Leleményes laptulajdonosok már régen rájöttek, hogy néhány népszerű kifejezés mint pl. "Elvis" vagy "Disney" szövegbe szerkesztésével, ugrásszerűen megemelhető a látogatók száma. Az ismert keresőprogramok ugyanis (Yahoo, Lycos, HotBot, stb. ) ezeket megtalálják és számtalan gyanutlan érdeklődőt küldenek az ilyen honlapokra...
"Ez mind semmi!", gondolta magában Tom White Georgiai internet-laptulajdonos: egész lexikonra való kifejezést másolt be honlapjára. A keresőprogramok néhány hét alatt 250 000 tallózót küldtek látogatóba... (nincs adatunk arról, hogy szolgáltatója is örült-e a népszerűségnek...)

kapcsolatos láncok (informatika)
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a 96/IV címoldalára
vissza a bejárathoz