![]() A magyar szabadságharc és forradalom 45-ik évfordulójára
![]() Az előzményekről vázlatosan A II. világháború kimenetele döntően meghatározta Magyarország politikai hovatartozását és további fejlődésének lehetőségeit. A háborút elvesztő német fél oldalán való kényszerű kitartás megpecsételte az ország sorsát. A Szovjet Vöröshadsereg által történt "felszabadítás" végleg elszakította az országot az európai vérkeringéstől és a 'Balkánhoz' csatolta azt. A fokozatos és tervszerű kommunista hatalomátvétel a szovjet katonai megszállók árnyékában teljessé tette a lerombolt és gazdaságilag kifosztott ország gyarmati sorsba süllyesztését. Az első fázisban a proletár diktatúra kiépítésében és megszilárdításában Magyarország igencsak jeles tanítványnak bizonyult a többi szocialista országhoz képest. Az idegen hatalom segítségével az ország vezető pozicióiba juttatott idegenszívű politikusai, művészi tökéllyel valósították meg hazánk vezető rétegének teljes félretételét, sőt kiírtását (holokausztját) is. Ehhez a réteghez nem csak a Horthy- kormányzat katonai, egyházi és politikai vezetői tartoztak, hanem a paraszti társadalom tehetősebb tagjai (a kulákok) is, valamint az értelmiség számottevő része (tanárok, jogászok, stb.) Egymásután következtek a mesterségesen létrehozott kirakatperek. A leglátványosabb volt az ország második legfontosabb személyiségének (a király után) Mindszenty József bíboros hercegprimásnak 1949-es pere, amellyel ország-világ előtt nyilvánvalóvá tették, hogy kiké a hatalom az országban és milyen szabadságot jelentett a "felszabadúlás". ![]() Az egész magyar nemzet megalázottságban, félelemben és kiszolgáltatottságban élt. Rögtönítélő népbirósági perek, éjszakai elhurcolások, kitelepítések stb. napirenden voltak. Az ország gazdaságilag is a csőd szélére jutott. Az ötvenes évek elejétől egyrfe fokozódó társadalmi elégedetlenség kezdett hangot kapni, amelynek szócsövei elsősorban az írók, újságírók és egyes politikusok voltak. A hibák és a bűnök mellett az igazság őszinte, nyilvános feltárása mellé álltak. 1955 januárjában megalakult Budapesten az értelmiségiek Kossuth Klubja és március 25-én a DISZ Petőfi Köre. Az erjedést nem lehetett feltartóztatni. Leváltották Rákosi Mátyást, helyére Gerő Ernő került, de személyével semmit sem oldottak meg. ![]() A forradalom és szabadságharc kitörése. ![]() Szegeden október 16-án önálló, független szervezetet hoztak létre, a MEFESZ-t. Az ország valamennyi nagyvárosának felsőoktatású diákjai csatlakoztak hozzá. 1956 október 22-én a Budapesti Müszaki Egyetemen a diákság gyűlést tartott, ahol nem csak a MEFESZ-hez való csatlakozásukat döntötték el, hanem megszövegezték a híres 16 pontot, amelyet stencilezett röplapokon maguk a diákok kezdtek terjeszteni az utcákon és az üzemekben. ![]() 1956 október 23-án a diákság a lengyelországi változások kapcsán rokonszenv tüntetést hirdettek meg. A tüntetés délután 3 órakor indult el mégpedig két irányból Pestről és Budáról. A menet egyre növekedett, mivel a délelőtti műszakokból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz. A két menet a Bem szobornál ért össze (képünk), ahol megszületett a sarló-kalapácsos (sztálinista) címertől megszabadított lyukas zászló, amely a továbbiakban a forradalom és szabadságharc jelképévé magasztosodott. A tömeg egy része ezután a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelték vissza a politikai vezetésbe, a másik része pedig a Sztálin szobornál gyűlt össze. A helyzet kezdett felforrósodni. A hatalom nem akarta a fiatalság követeléseit teljesíteni és ezért cselhez folyamodott. A Parlament előtt kikapcsolták a világítást, remélve, hogy a tüntetők szét fognak oszolni. Erre a Szabad Népből a legnagyobb példányszámú napilapból fáklyákat gyújtottak, amire visszakapcsolták a világítást, sőt a tömeg követelésére kikapcsolták a Parlament tetején lévő vörös csillagot is. ![]() Nagy Imre csak vonakodva jelent meg este 9 óra tájban a Parlament erkélyén. Beszéde azonban csalódást okozott márcsak a megszólítás miatt is, mert "elvtársak"-kal kezdte. Nagy Imre csupán az 1953-as programjának, a szocializmus mérsékelt reformjának megvalósítását ígérte a párt vezetésével. A tömegnek mindez már kevés volt. ![]() A Rádió stúdiójában este 8 órakor hangzott el Gerő Ernő beszéde, amely csak olaj volt a tűzre, hiszen többek között lefasiztázta a fiatalságot. A tüntetők, akik az előző nap estéje óta hiába vártak követeléseik bemondására, időközben fegyverhez jutottak. Egyrészt a munkások révén, másrészt a Rádió védelmére kirendelt katonaságtól. Az első lövés 9 óra körül dördült el a Rádió épületéből, ezt követte a Rádió hajnalig tartó ostroma (képeink), majd elfoglalása. Szinte ezzel egyidőben döntötték le a Sztálin szobrot, amit a Blaha Lujza térre a Nemzeti szinház elé vonszoltak (képünk). A forradalom kitört, de nem csak Budapesten, hanem a vidéki nagyvárosokban is tüntetésekre került sor. Ezek közül a debreceni volt a legjelentősebb. Itt is a diákság vonult ki legelőször, akikhez az üzemek munkásai csatlakoztak. A megyei Rendőrkapitányság elé mintegy 20-30 ezer ember vonult, akikre az épületet védő ÁVH-sok tüzet nyítottak. Hárman meghaltak, hatan pedig megsebesültek. Ők voltak a forradalom első halálos áldozatai. ![]() Innen kezdve az események felgyorsultak. Gerő és Andropov kérésére Hruscsov megengedte, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet katonák beavatkozzanak a rend visszaállítása érdekében. A MDP Politikai Bizottsága folyamatosan ülésezett, személyi változásokat határoztak el, hogy leszereljék a lakosságot. Nagy Imrét jelölték ismét miniszterelnöknek. Úgy a forradalom kezdetén mint később, a szovjet csapatok bevonulásakor a harcot felvevő fiatalság jelentős eredményeket ért el. Nincsen abban semmi túlzás, ha a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb hőseinek a bátor magyar fiatalságot, köztük nem utolsó sorban a 'pesti srácokat' tekintjük.
A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére. (Folytatjuk) ![]()
vissza a tartalomjegyzékhez
|