A magyar szabadságharc és forradalom 45-ik évfordulójára
 Az előzményekről vázlatosan A II. világháború kimenetele döntően meghatározta Magyarország politikai hovatartozását és további fejlődésének lehetőségeit. A háborút elvesztő német fél oldalán való kényszerű kitartás megpecsételte az ország sorsát. A Szovjet Vöröshadsereg által történt "felszabadítás" végleg elszakította az országot az európai vérkeringéstől és a 'Balkánhoz' csatolta azt. A fokozatos és tervszerű kommunista hatalomátvétel a szovjet katonai megszállók árnyékában teljessé tette a lerombolt és gazdaságilag kifosztott ország gyarmati sorsba süllyesztését. Az első fázisban a proletár diktatúra kiépítésében és megszilárdításában Magyarország igencsak jeles tanítványnak bizonyult a többi szocialista országhoz képest. Az idegen hatalom segítségével az ország vezető pozicióiba juttatott idegenszívű politikusai, művészi tökéllyel valósították meg hazánk vezető rétegének teljes félretételét, sőt kiírtását (holokausztját) is. Ehhez a réteghez nem csak a Horthy- kormányzat katonai, egyházi és politikai vezetői tartoztak, hanem a paraszti társadalom tehetősebb tagjai (a kulákok) is, valamint az értelmiség számottevő része (tanárok, jogászok, stb.) Egymásután következtek a mesterségesen létrehozott kirakatperek. A leglátványosabb volt az ország második legfontosabb személyiségének (a király után) Mindszenty József bíboros hercegprimásnak 1949-es pere, amellyel ország-világ előtt nyilvánvalóvá tették, hogy kiké a hatalom az országban és milyen szabadságot jelentett a "felszabadúlás". 
A Rákosi-Révai-Gerő-Farkas vezette rendszer még a saját politikai eszmetársait sem kímélte. Gondoljunk csak Rajk László perére és kivégzésére 1949-ben, Kádár János akkori belügyminiszter börtönbe zárására, avagy Nagy Imre földművelésügyi miniszter félretételére.Az egész magyar nemzet megalázottságban, félelemben és kiszolgáltatottságban élt. Rögtönítélő népbirósági perek, éjszakai elhurcolások, kitelepítések stb. napirenden voltak. Az ország gazdaságilag is a csőd szélére jutott. Az ötvenes évek elejétől egyrfe fokozódó társadalmi elégedetlenség kezdett hangot kapni, amelynek szócsövei elsősorban az írók, újságírók és egyes politikusok voltak. A hibák és a bűnök mellett az igazság őszinte, nyilvános feltárása mellé álltak. 1955 januárjában megalakult Budapesten az értelmiségiek Kossuth Klubja és március 25-én a DISZ Petőfi Köre. Az erjedést nem lehetett feltartóztatni. Leváltották Rákosi Mátyást, helyére Gerő Ernő került, de személyével semmit sem oldottak meg.
A forradalom és szabadságharc kitörése. 
1956. október 6-án került sor Budapesten az 1949 októberében kivégzett Rajk Lászlónak és társainak ünnepélyes újratemetésére. Az ifjúság mozdult meg először. A temetés után tüntettek a belvárosban és antikommunista jelszavakat skandáltak.Szegeden október 16-án önálló, független szervezetet hoztak létre, a MEFESZ-t. Az ország valamennyi nagyvárosának felsőoktatású diákjai csatlakoztak hozzá. 1956 október 22-én a Budapesti Müszaki Egyetemen a diákság gyűlést tartott, ahol nem csak a MEFESZ-hez való csatlakozásukat döntötték el, hanem megszövegezték a híres 16 pontot, amelyet stencilezett röplapokon maguk a diákok kezdtek terjeszteni az utcákon és az üzemekben.  1956 október 23-án a diákság a lengyelországi változások kapcsán rokonszenv tüntetést hirdettek meg. A tüntetés délután 3 órakor indult el mégpedig két irányból Pestről és Budáról. A menet egyre növekedett, mivel a délelőtti műszakokból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz. A két menet a Bem szobornál ért össze (képünk), ahol megszületett a sarló-kalapácsos (sztálinista) címertől megszabadított lyukas zászló, amely a továbbiakban a forradalom és szabadságharc jelképévé magasztosodott. A tömeg egy része ezután a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelték vissza a politikai vezetésbe, a másik része pedig a Sztálin szobornál gyűlt össze. A helyzet kezdett felforrósodni. A hatalom nem akarta a fiatalság követeléseit teljesíteni és ezért cselhez folyamodott. A Parlament előtt kikapcsolták a világítást, remélve, hogy a tüntetők szét fognak oszolni. Erre a Szabad Népből a legnagyobb példányszámú napilapból fáklyákat gyújtottak, amire visszakapcsolták a világítást, sőt a tömeg követelésére kikapcsolták a Parlament tetején lévő vörös csillagot is.  Nagy Imre csak vonakodva jelent meg este 9 óra tájban a Parlament erkélyén. Beszéde azonban csalódást okozott márcsak a megszólítás miatt is, mert "elvtársak"-kal kezdte. Nagy Imre csupán az 1953-as programjának, a szocializmus mérsékelt reformjának megvalósítását ígérte a párt vezetésével. A tömegnek mindez már kevés volt. 
A Rádió stúdiójában este 8 órakor hangzott el Gerő Ernő beszéde, amely csak olaj volt a tűzre, hiszen többek között lefasiztázta a fiatalságot. A tüntetők, akik az előző nap estéje óta hiába vártak követeléseik bemondására, időközben fegyverhez jutottak. Egyrészt a munkások révén, másrészt a Rádió védelmére kirendelt katonaságtól. Az első lövés 9 óra körül dördült el a Rádió épületéből, ezt követte a Rádió hajnalig tartó ostroma (képeink), majd elfoglalása. Szinte ezzel egyidőben döntötték le a Sztálin szobrot, amit a Blaha Lujza térre a Nemzeti szinház elé vonszoltak (képünk). A forradalom kitört, de nem csak Budapesten, hanem a vidéki nagyvárosokban is tüntetésekre került sor. Ezek közül a debreceni volt a legjelentősebb. Itt is a diákság vonult ki legelőször, akikhez az üzemek munkásai csatlakoztak. A megyei Rendőrkapitányság elé mintegy 20-30 ezer ember vonult, akikre az épületet védő ÁVH-sok tüzet nyítottak. Hárman meghaltak, hatan pedig megsebesültek. Ők voltak a forradalom első halálos áldozatai. 
Innen kezdve az események felgyorsultak. Gerő és Andropov kérésére Hruscsov megengedte, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet katonák beavatkozzanak a rend visszaállítása érdekében. A MDP Politikai Bizottsága folyamatosan ülésezett, személyi változásokat határoztak el, hogy leszereljék a lakosságot. Nagy Imrét jelölték ismét miniszterelnöknek. Úgy a forradalom kezdetén mint később, a szovjet csapatok bevonulásakor a harcot felvevő fiatalság jelentős eredményeket ért el. Nincsen abban semmi túlzás, ha a magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb hőseinek a bátor magyar fiatalságot, köztük nem utolsó sorban a 'pesti srácokat' tekintjük.
A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére. (Folytatjuk)
vissza a tartalomjegyzékhez
|