A teremtett világ védelmében Kertészkedés mérgek nélkül: (4)
Ha decemberben és január elején már volt 1-2 hetes komolyabb fagy, akkor a forzícia megkapta a rügyek kipattanásához szükséges hideghatást. Ha ezután 1-2 hétig fagykörüli hőmérséklet uralkodik, sőt több napra lényegesen a fagypont fölé kúszik a higanyszál, a forzícia duzzadt rügyei közül egy-kettő már kipattanni készül. Ha ilyenkor a bokorról néhány b őven rügyező vesszőt vágunk, a vesszőket langyos helységben vízbe állítjuk és rendszeresen párásítjuk, a rügyek egy hét alatt kipattannak. Segíthetjük a folyamatot a vesszők többszöri langyos fürdetésével is.
A forzícia (forsythia) nem igényes cserje. Eredetileg Kinából származik, nevét Forsyth angol botanikustól kapta. A talajban nem válogat, savanyú tápszegény talajokon is megél és dúsan nevel vesszőket. Földre lógó vesszői meg is gyökeresednek, esetleg bújtatni is lehet azokat. A meggyökeresedett vesszők később leválaszthatók. Sikeres átültetés esetén az új cserjék már a következő tavasszal virágoznak. A koratavaszi szobai virágoztatásra szánt vesszőket -pl. január végén- úgy válogassuk össze, hogy azok lehetőleg másodévesek legyenek. A fejlődés első évében egy-egy hosszú, elágazás nélküli vessző fejlődik. A második évben ezen már arasznyi oldalhajtások képződnek. Az ilyen másodéves vesszők virágoznak a legszebben, virágárusoknál is ezeket árusítják és ezek mutatnak a földön álló vázákban is a legjobban. Száraz, meleg helységekben tovább élvezhetjük az aranysárga vesszőket, ha azokat éjjelre hűvüsebb helyre visszük és naponta langyos vízzel párásítjuk. A szobai virágoztatás időszakát azáltal is megnyújthatjuk, hogy -amíg az első ágak virágoznak- már vödörben fakasztjuk a következőket és így tovább. Összességében tehát több mint egy hónappal a szabadtéri virágzás előtt lehet már otthonunkat a tavasz előfutáraival díszíteni. Kártevői az aranyvesszőknek gyakorlatilag nincsenek. Ha télen ritkítjuk a bokraikat, lehetőleg a keresztben nőtt vesszőket távolítsuk el először. Paradicsomlugas árnyékában 
A magasba kúszó, folytonnövő paradicsomfajták termesztése nem újkeltű. Ma már sok ilyen fajtát ismerünk. Üvegházi termesztők kizárólagosan ilyen fajtákon szüretelik kőgyapotos termesztőközegben olykor 30-40 kg/m2-es termésátlagaikat. Szabadföldi termesztés esetében hazánkban eddig inkább a hagyományos, egyszerű karók mentén termesztett "determinált" fajták a kedveltebbek. A folytonnövők a támberendezések szükségessége miatt csak utóbbi években kezdtek népszerűvé válni.
A paradicsomnövény a burgonyafélék családjához tartozik. Eredeti hazája Dél-Amerika: Peru, Ecuador, stb. Mexikóban vették először termesztésbe, majd megindult a nemesítése, ami napjainkra több tucat új fajtát jelent évente. Köztük sok az u.n. F-1 hibrid, ami azt jelenti, hogy saját magjáról azonos termést nem kapunk, mert az F-1 magok csak közvetlenül a keresztezett virágok terméséből állíthatók elő. Két nagy csoportban megkülönböztetjük a determinált és a folytonnövő fajtákat. Szabadföldön hagyományosan az előbbieket, hajtató-berendezésekben, üvegházakban napjainkban szinte kizárólag a helytakarékos, támrendszerre futtatott folytonnövőket termesztik. Házikerti körülmények között saját igényeink és a rendelkezésünkre álló vetőmagok szerint választhatunk. Képeinken a Sweat 100 hibríd fajta látható, házikerti körülmények között. Ez egy apró, 2-3 cm átmérőjű nagyon édes cseresznye-paradicsom (lásd az oldal legfelső képén is), mely méreténél fogva -éréskor- a madarak ellen csak hálóval védhető. Esetünkben a vetés február közepén történt, majd kezdő lombleveles állapotban (képünk) virágföldes poharakba, majd április közepén kerti komposzttal töltött 8-12 literes tenyészedényekbe ültetve, fűtetlen fóliasátorba került. Erős fagyok esetén az állományt itt is enyhén takarni kell, hogy a fekete edényekben tárolt hő éjszaka el ne illanjék. A sátor vészfűtése -fagyok esetén- természetesen biztonságosabb. Képeink egyben a tenyészedényes paradicsom-termesztés lehetőségeit is mutatják. Az alul lyukasztott műanyag vödrök kiválóan alkalmasak folytonnövő paradicsomfajták termesztésére is. Előnye a mődszernek, hogy a komposztgazdálkodás és az öntözés gazdaságosabb mint a szabadföldön. Igaz, öntözésre állandó jelleggel, -gyakorlatilag naponta- szükség van, de tápanyag-utánpótlásra (pl. az öntözővízben oldott minimális Volldüngerre) csak a tenyészidény második felében.
Ha egészségesek a kiültetett palánták és bőséges a komposztalap, vegyszeres növényvédelemre nincs szükség. Mint minden paradicsomfajtánál, a főszár hónaljhajtásait rendszeresen el kell távolítani. A Sweet-100 fajtánál minden második levél tövéből fejlődik fürt, a hazánkban ismert "lugasparadicsomnál" minden levél tövéből. Azt, hogy végül hány fürtöt hagyunk beérni, azt a gyakorlat szabja meg. Nincs akadálya annak, hogy ha az alsó szárrészek letermettek, a törzset 'lejjebb engedjük'. Üvegházi kertészeknél a termőszezon végére hosszú alszárakat látunk lefektetve.... A paradicsom tulajdonképpen fényigényes növény, de a palánták kezdeti fejlődéséhez mégis elég a rövid téli nappalok fénye is. Hollandiában a fűtött üvegházakban termelők már decemberben ültetik végleges helyére az új állományt, melyről kevéssel húsvét után már szüretelik az első termést. A bogyók cukortartalma ilyenkor természetesen még szegényes, de az átlag vevő -mint tudjuk- a szemével vásárol. Szőlő csemegének (képregény 1. rész) 
Új Magyar Évezred sorozatunkban már többször írtunk a csemegeszőlőről, de képeink eddig legfőképpen a szüret időszakából származtak. Pedig hosszú az út az ültetéstől a szüretig, tele kihívásokkal, meglepetésekkel, de örömökkel is, főleg, ha 'megértettük' a növény természetét. Ez a több szempontból különleges növény, mely már évezredek óta kisérője az emberiségnek megérdemli, hogy egyszer ültetésétől a fürtök betakarításáig megismerjünk életfeltételeit és az ezekhez szükséges teendőket. Biztatjuk itt az olvasót, hogy a szőlő a legtöbb esetben házikerti körülmények között is eredményesen termeszthető, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy e sorok olvasója szőlőtermő vidéken lakik. Kiderül ugyanis, hogy kellő növényismeret és helyes fajtaválaszték mellett, hűvösebb tájakon is sikeresen kisérletezhetünk csemegeszőlővel. A csemegeszőlő valamivel kevesebb meleget kíván mint a borszőlő. Ahol kevesebb a napos óra, ott bizonyos mértékig pótolhatjuk a hiányzó meleget a tövek házkörüli elhelyezésnek okos megválasztásával, falmenti kultúrákkal, stb. Megszállott hobbisták pedig talán még növényházi kultúrákon is gondolkozhatnak, ahol sokszor a mediterrán fajták is beérnek. Egyszóval mai ismereteinknek és lehetőségeinknek köszönhetően, már valamivel északabbra vihetjük a szőlőtermesztés határait mint annakidején azt a rómaiaknak sikerült. A szőlő szaporítása Ha magunk akarunk szőlőt szaporítni és van ismerősünk, akitől a téli metszés idején vesszőt kérhetünk, saját gyökéren (tehát nem mindjárt oltványt), aránylag könnyen előállíthatunk. Oltványokat növekedési, talajtulajdonsági, stb. okokból szokás telepíteni, de mint kezdő szőlészek ennek a szükségességét inkább a helyes fajtaválasztással kerüljük ki. 
A vesszőket a télutón ill. koratavasszal csapvizes (azért mert ez meszes) üvegekben gyökereztetjük. Hazai tájakon, ahol télen kemény fagyok szoktak lenni, de aszzályos vidéken is, hosszabb 4-5 rügyes vesszőkkel dolgozunk, hogy a győkéret mélyen kerülhessen a földbe. Másutt, pl. tenyészedényes, vagy akár növényházi termesztésnél 2-4 rügyes vesszők elegendők. Űvegházakban régen magányos rügyeket gyökereztettek. Érett szőlővessző rügyeiből ugyanos egyaránt tud hajtás és győkérzet fejlődni (képünk). Hosszú vesszők esetében legjobb három rügyet a vízben, kettőt felette tartani. Ez esetben felül többnyire két hajtás fog fejlődni, míg a két alsóból, de leginkáb a legalsóból erőteljes talpgyökerek. A két hajtásból később csak az erősebbet hagyjuk kifejődni. 
A vízben-gyökereztetést -a zöld hajtások miatt- világos, meleg helységben, pl. egy konyhaablakban végezzük. Ennek során kb. két hét után kezdenek a felső rügyekből hajtások fejlődni, majd kb. egy hónappal később a gyökerek. Mindez a vessző tartalékanyagaiból történik a meleg és nedvesség hatására. Tápanyagot a szaporítvány nem kap.Amikor a gyökérzeten megjelennek a másodgyökerek, tehát a gyökérzet kezd bozótosodni, akkor magas tenyészedényekbe -pl. szitált kerti komposztos közegbe- ültetjük szaporítványainkat és neveljük azokat tovább az őszig (képünk). Lehet a szőlővesszőket egyenesen -mélyen- a főldbe dugva, vagy fedett bakhétokon a szabadföldön is gyökereztetni, akárcsak az oltott simavesszőkkel nagyüzemi szaporításnál is teszik. Az eredés valószínűsége azonban ilyenkor kisebb, a szaporítvány az őszre gyengébb, de a módszer jelentősen olcsóbb.
Tartalomjegyzék (33)
|
