A CSERKÉSZÉLET az ÚMÉ negyedéves Internet-kiadvány állandó rovata: X. évf. 1 sz. 2005. március  Egy élet a kereszt és a cserkészliliom jegyében 
Gyurkabá -vitéz Kölley György cscst. volt Nyugat-Európai I. sz. Külföldi Magyar Cserkészkerület parancsnok- 85 éves korában, 2004. március 14-én hajnalban visszadta lelkét Teremtőjének.Kevés magyar cserkészvezetőnek adatott meg az a köztisztelet Dunabogdány és Dél-Amerika között mint neki. Ugyanakkor az üldöztetésben, fenyegetettségben és végül a szovjet fogságban, amit neki a kommunista időkben hite és cserkészmunkája miatt kellett elszevednie, abban is kevés cserkészvezetőnek volt része. Annak, hogy Gyurkabá sorsát feljegyezhettük oka, hogy ő a történteket már a szabad világban mondhatta el. De azt is tudjuk, hogy szenvedett sok más 'névtelen' fiatal cserkészvezető is abban az időben, papok és civilek egyaránt. Legtöbbjüknek a sorsa csak az Úristennél van feljegyezve. [Hiszen azt is kevesen tudják, hogy a második világháború cserkész hősi halottainak száma körülbelül 3500 főre tehető!] 
Gyurkabát 1929. február 6-án avatták cserkésszé, ismerte gróf Teleki Pál főcserkészt és Sík Sándort a magyar kiscserkészet megalapítóját. Első igazi cserkészfeledatát 1944. októberében kapta, amikor mint szeminarista papnövendéknek üldözött gyerekeket kellett bújtatnia.A világháború után az elsők között volt, akik elkezdték talpraállítani a cserkészetet. Ez a hatalom új birtokosainak nem tetszett, mert azok a keresztény cserkészet helyett a kommunista úttörőszövetség akarták létrehozni. Gyurkabát más aktív papnövendékekkel együtt az Andrássy út 60-ba hívták "beszélgetésre", amit a gyűjtőfogház után 1946-ban végül az Uralon túli munkatábor követett. Nyolc éves szovjetúniói raboskodása során végül Finn Karéliába került. Mint ismeretes ezeket a táborokat - de már az utat is odáig -, csak kevesen élték túl. De édesanyja otthon rendkívül sokat imádkozott érte. A végén egy litván tábori orvos, aki maga is régen cserkész volt vette maga mellé és szinte ő tartotta életben, míg végül Sztálin halála után 1954-ben hazajöhetett. Otthon először a szemináriumot folytatta Szegeden, majd Shvoy püspök intézkedésére Székesfehérvárra került, ahol 1956-ban pappá szentelték. Ezután Dunabogdányban kapott hitoktatói állást. Itt már táborokat szervezett fiataloknak és más cserkészfeledatot vállalt, ha nem is szövetségi szinten, hiszen a hatalom a cserkészmozgalmat 1948-ban hivatalosan megszűntette. Másodszor fogságban 1961. február 6-án a politikai rendőrség 120 egyetemistát, papot és néhány hívőt Mindszenty József hercegprímás és a Vatikán zsarolására letartóztatott. "Államellenes cselekedetekkel" vádolták, három évet kapott, amit több paptársával Márianosztrán, Tökölön majd Sátoraljaújhelyen töltött. Szabadulása után ismét Dunabogdányba került, ahol egy ideig háziőrizetben tartották. Öt év után kiengedték gyógykezelésre Svájcba. Második útja után már nem tért haza, hanem Münchenben lett ifjúsági lelkész. Csak ezután lehetett végre félelem nélkül pap és félelem nélkül cserkész...
Az I. (nyugati) Cserkész Kerület parancsnoka
Hogy hánynak? 100-nak?....200-nak?...500-nak? Azt csak a jó Isten tudja.
A gyerekek közvetlen érezték Gyurkabá szeretetét, de ő ugyanakkor szüleikkel és a szervezőtestületekkel is kereste a kapcsolatot, sőt ismert voltak jó kapcsolatai más emigráns magyar társadalmi körökkel is. Közel húsz éves kerületi parancsnoksága alatt sok nyugaton élő ismert közéleti személyt vont be a cserkészetet támogatók körébe. Télitáborok, regőstáborok A hagyományos nagytáborok, vezetőképző táborok és tavaszi regőstáborok mellett újszerűek voltak a nyugati cserkészetben a téli iskolaszünetekben rendezett sítáborok. Ezek az évek során egyre népszerűbbek lettek (sokaknak kölcsönzött felszereléssel ugyan, de ez nem csökkentette az élményt...).
Képeink az ausztriai Achenkirch-i hegyeket mutatják (nem messze Innsbrucktól), ahol sok éven át sielni tanultak a magyar cserkészek. Gyurkabá annyira bízott a hegyre induló vezetőkben, a cserkészekben (és őrangyalaikban!), hogy elég volt a völgyben fekvő 'kilátójáról' figyelni a történéseket a havasokban. De a húsvéti (németországi) regőstáborok mibenlétét sem kell sokáig magyarázni nyugati magyar cserkészeknek. Igaz, hogy nyári táboraikban egyébként is dallal ébrednek és nyugszanak a cserkészek, csakhogy a regőstáborokban a nap folyamán kibővítik programjukat a magyar népi kultúra számtalan más elemével, faragással, zenéléssel, néptánccal, é.í.t.. Mivel ezek a tudományok is gyakran meghaladják a fiatal vezetők szaktudását, Gyurkabá ismerettségei nyomán sok magyar szaktekintélyt tudott ezekben a táborokban is megszólaltani (köztük pl. a Konthur családot), akik hiteles módon és kitartóan foglalkoztak a cserkészekkel, sőt szinte generációkat neveltek a magyar népi kultúrában. Mozgótáborok, körutak
Egészen újszerű, de kézenfekvő volt a nyugatai emigrációban, az egymástól távol, más országokban, sőt később más földrészeken élő menekült magyar közösségek meglátogatása, ami mindig több volt mint csak egy kalandos cserkész-találkozó. Ismerkedés a távoli ország helyi lakosságának kultúrájával, nagyvárosaival, de ugyanakkor az ott született fiatal magyarok nyelvtudásával is... Nem lehet ilyenkor említés nélkül hagyni, hogy a nyugati cserkésznevelésben olyan hangsúlyosan helyet kapó népdaléneklés -ami nem utolsó sorban Bodnár Gábor volt szövetségi vezetőtiszt és munkatársainak következetes hagyomány és értékőrző magatartásának volt köszönhető- milyen szerepet kapott az ilyen látogatások során. Hiszen kiderült, hogy Rió de Janeiroban vagy Sidneyben ugyanazokat a népdalokat ismerték a fiatalok mint Zürichben vagy Hollandiában... és, hogy mindenütt milyen sokat, talán több mint százat is. Igaz, volt ahol az ott születettek már jobban tudtak magyarul énekelni mint beszélni...
Fénypontja volt ezeknek az európai körutaknak amikor - és nem is egyszer - eljutottak a magyar cserkészek Rómába, ahol Gyurkabá ismerettségein keresztül megszervezte, hogy II. János Pál pápa külön fogadja a magyar cserkészeket. Mindegyikük egy-egy rózsafüzért kapott tőle emlékbe.
Újra MagyarországonMondanunk sem kell, hogy mennyire örült Gyurkabá, amikor Magyarországon 1989-ban összeomlott a kommunista rendszer és végre előkerülhettek az édesapák, nagyapák cserkészkalapjai és mindenki ismét szabadon kitűzhette a cserkész liliomot. Szinte természetes volt, hogy Gyurkabá körútjai ekkor a Kárpát-Medencét is célba vették és az elsők között látogatott Kárpátaljára is és Erdélybe is.
Ezután Münchenből végleg visszaköltözött Magyarországra, Leányfalura (a régi családi birtokuk helyén épült Manrézába). Ez közel volt Dunabogdányhoz, ahonnan sok régi és új cserkész jöhetett őt látogatni. Itt ünnepelte fényes cserkészünnepségen 80. majd a múlt évben - betegsége miatt már szerényebb keretek között - 85. születésnapját. Hazament! 2005. március 14-én hajnalban, hosszú türelemmel viselt testi gyengeség után, visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálhíre egyházi és cserkész körökben gyorsan terjedt. Temetésére március 31-én került sor, amikor - szülei sírjába - örök nyugalomra helyezték Leányfalu temetőjében.
A kis templom nem tudta befogadni a búcsúzni jöttek tömegét, sokan a templomon kívül felállított padsorokban, mások azok mögött állva követték a szertartást. A soktagú egyházi képviselet mellett (többen cserkész-püspöki minőségben) számtalan hazai öregcserkész kortársa is eljött az utolsó tiszteletadásra. A dunabogdányi egyenruhás cserkészek pedig csapatzászlójukat magukkal hozva jöttek búcsúzni.
De legjellemzőbb volt talán a sok, csak olykor egy-egy cserkész- nyakkendőről felismerhető fiatal, akiknek Gyurkabá hosszú éveken át annyit jelentett a nyugati emigrációban, a tengeren innen és a tengeren túl. Nevükben Konthur Adi mondott nagyon szép búcsúbeszédet. És valljuk be, a legtöbbet bántotta most a lelkiismeret, hogy Gyurkabá hosszú betegsége alatt, csak olyan kevesen és ritkán látogatták meg őt... De most itt voltak. És amikor már elvonult a tömeg, ők ott maradtak a sírnál. Tábortűzi dalokat énekeltek Gyurkabának mint régen annyiszor.. Majd végül egymás kezét fogva, a Szellő zúg távol hangjaira meghatódva búcsúztak ők is.
Adjon a jó Isten a magyar cserkészeknek olyan vezetőket Gyurkabá mint amilyen Te voltál, Neked pedig most örök nyugodalmat. Gyurkabá, ez Jó Munka volt! 
vissza a tartalomjegyzékhez
|
