Mindent egy dróton...?
Amikor Graham Bell 1876-ban bemutatta egymással drótszerű fémvezetéken keresztül kommunikáló első telefonkészülékeit, kevéssel később pedig a magyar Puskás Tivadar javaslatára megépítették az első, már több előfizetőt összekötő telefonközpontot (Budapesten 1882-ben), senki nem gondolta még, hogy az újfajta emberi kommunkiációt megalapozó találmányaik 120 évvel később, robbanásszerű műszaki fejlődés középpontját fogják képezni.
Igaz, az akkori 'drót' ma már lehet üvegszál, TV-kábel, vagy akár rádióhullám is, de a lényeg maradt: két távoli pontban tartózkodó egyének hallhatják egymás hangját, sőt jobb esetben ma már láthatják egymás arcát is 'telefonbeszélgetésük' során.
Ugyanakkor igazságtalanság lenne állítani, hogy a távbeszélő funkció igénye önmagában elegendő lett volna az adatkommunikáció mai ugrásszerű fejlődéséhez. Mert ami pl. a "video-telefont" illeti, műszaki megoldásainak sorozata bukott meg az elmúlt 20 esztendő alatt, nem utolsó sorban ergonómiai, napi életvitelünkbe nem illő szerepe miatt. Kiderült ugyanis, hogy sokan, akik nem tudnak telefonhíváskor optimális formában megjelenni, vizuálisan inkább nem mutatkoznak...
A nagy fordulatot a 15 évvel ezelőtt megjelent INTERNET-ként megismert adatkommunikáció lehetősége hozta. Az Interneten lehetséges elektronikus levelezést hamar követte a Világháló (World Wide Web), azaz egyfajta 'világkönyvtár' lehetősége, mely kezdetben ugyan csak szöveg és állókép-kommunkációt jelentett, de előre vetítette bármilyen forrásból származó digitális adatok gyors továbbításának lehetőségét rendkívül takarékos, gazdaságos módon.
Noha a hagyományos telefontechnika ma már szinte teljesen érettnek és műszakilag biztonságosnak mondható, gazdaságossági előnyök reményében, mára pont ennek a hagyományos telefonszolgáltatásnak az átállításán dolgoznak a telekommunikációs szolgáltatók. Pontosabban, a hangkommunikáció beágyazásán digitális, Internet Protokollok szerint működő adat-kommunikációba.
Ezt a fejlődést megelőzte egy kis kitérő - nem gazdaságossági, hanem kényelmi szempontok okán - a mobil kommunikáció felfutásával egészen új műszaki megoldások síkjára, de még ennek a jövőbeli "visszaintegrálása" az IP protokollok világába sincs kizárva.
VoIP (Voice over IP)
A hagyományos telefondrótokon keresztül lépett be életünkbe az Internet, most pedig annak a műszaki megoldásai közé lép be a hagyományos telefónia: Voice over IP = hang Internet-Protokollokon keresztül.
Nem azért, mert ezáltal jobb hangminőséget lehet elérni, ellenkezőleg, komoly műszaki kihívást jelent ugyanolyan hangminőséget biztosítása mint amilyen a hagyományos telefonon elérhető! A VoIP nagy előnye a sokkal kedvezőbb használati díjakban és a várható többmédiumos kommunikáció lehetőségeiben rejlik.
Mi a különbség? A hagyományos telefon-összeköttetésnél a két résztvevő a beszélgetés ideje alatt (u.n. PSTN 'kapcsolt vonalakon keresztül') állandó összeköttetésben áll egymással. Más ezt a vonalat ezalatt az idő alatt nem használhatja. Akkor sem, ha az - mai tudásunk szerint - egyidejűleg, műszakilag sokkal többre lenne képes. És pontosan utóbbi lehetőséget használja ki a mai "internet telefon".
Megoldandó feladat: Az elektronikus levelezésnél és webböngészésnél az internet szabályok szerint az adatok nem folyamatosan, hanem kis -címekkel ellátott- egységekben, különböző, éppen szabad utakon jutnak el a feladótól a fogadóig. Postázás előtt a küldendő szöveg, kép, hang, stb. digitalizálva, majd tőmörítve lesz és címmel lesz ellátva. A hálózati átvitel sebessége ma a hagyományos 64 kbps helyett ADSL vagy kábelbekötéseknél akár 1 Gbps is lehet. Érthető tehát, hogy a hálózat rövid egységekbe sűrített mondanivalónk átvitelével is hamar kész és azután átadhatja a helyet más emberek mondanivalójának.
A feladat megoldása a gyarkolatban nem egészen egyszerű. Telefonáláskor mi folyamatosan hallgathatjuk beszélőtársunkat és ő minket. Az adatátvitel az interneten viszont szakaszos. Ez szöveg vagy állóképek átvitelénél nem, vagy alig vehető észre. Internet-rádiónál -ha nincs ADSL vagy szélessávú kábelkapcsolatunk- már észrevesszük, hogy olykor megszakad az adatfolyam (data stream) és rövid ideig várni kell, míg felépül elegendő tartalék (puffer) a folytatáshoz.
Telefonálásnál ez a jelenség (szakadozás: 'jitter') annyira zavaró, hogy néhány évvel ezelőtt kevesen hitték, hogy a probléma a gyakorlatban megoldható lesz, illetve, hogy folyamatosra kódolható lesz az átvitel. Az átvitel minőségnek a kifejezésére született a "QoS" (Quality of Service) meghatározás. Mára ott tartunk, hogy az átlag telefonáló nem veszi észre, ha beszélgetése VoIP kódolással folyik.
Ugyanakkor nincsenek még véglegesen tisztázva a VoIP beszéltatések biztonságának kérdései.
Utóbbi tény bátorította fel elsőként a szélessávú összeköttetést biztosító kábeltulajdonosokat VoIP szolgáltatások bevezetésére, napjainkra pedig a telefónia többi szereplőit az átállás megtervezésére és néhány éven belül várható széleskörű végrehajtására.
Az ipari telefonrendszerekbe fektetett rengeteg pénz ugyanakkor csak az amortizáció után fog helyet adni az újszerű helyi hálózatoknak is.
Egyes elemzők szerint 5-8 éven velül hagyományos telefóniával már nem lehet pénzt keresni, mert a hangátvitel a VoIP lehetőségei miatt az általános adatkommunikációnak csak egy (ingyenes?) 'mellékterméke' lesz.