A teremtett világ védelmében:Kertészkedés mérgek nélkül (8)  Ebben a sorozatunkban - válogatásszerűen - leírásokat közlünk napjaink szobanövényeiről valamint a kerti virág-, zöldség- és gyümölcstermesztés lehetőségeiről, figyelembe véve mai lakások és kiskertek adta lehetőségeket. Kertjeink a gyarkorlatban területileg néha alig haladják meg az arasznyi 'zöldet', vagy akár egy erkély méreteit, mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy onnan szobánkba virág, a konyhánkba saját zöldség és gyümölcs kerüljön. A szűkebb lehetőségek gondosabb odafigyelésre kényszerítenek és a növényi élet jobb megértésére. Sok növény esetében a szaporítás módját is leírjuk és azt néhány képpel érthetőbbé tesszük. Talán sikerül ezáltal a természet számtalan csodája közül néhánynak szenélyes megtapasztalójává válnunk, és ezen kertészgyakorlat által is közelebb jutnunk a teremtett világ értékeléséhez és védelméhez.
Hóvirág (galanthus) 
Hagyományosan legkorábbi vadvirágként ismerjük. Még, ha egy évben korán is esik húsvét, ilyenkor tett kirándulásainkon nem egyszer ránk köszöntenek lomberdőink tisztásain. Ha pedig az ősszel kertünk félárnyékos sarkába telepítettünk egy maroknyi apró hóvirághagymát, üde harangjai sokszor már február elején előbújnak az olvadó hó alól. Ha virágzás után nem engedjük gumóit kiszáradni, hóvirág-állományunk évről évre gyarapodni fog. Leginkább a nedves, kötött talajt szereti. Kertészetben vett gumóit ne hagyjuk kiszáradni, hanem mennél hamarább juttassuk a földbe.Kevesen gondolnak rá, de megfelelő helyen, pl. egy hűvüs verandán ugyanúgy lehet hajtatni mint a krókuszokat vagy a játcintot, csak a hőmérséklet ne legyen itt magasabb mint 10°C. Illatos ibolya (viola odorata) 
Természetes környezetben árnyékos, nedves, de a vizet jól áteresztő domboldalakon, bükkösökben, gyertyános-tölgyes erdőkben, sziklaerdőkben találunk rá, álalában olyan helyeken ahol a talaj kevés meszet tartalmaz. Lehet, hogy alig 15 cm-es megjelenésében nem, de illatában messze fölülmúlja népes, háromszínű rokonait, melyek közé pl. a nagyvirágú árvácska is tartozik.Március és május között virágzik. Illatos kis csokrai Anyák napjára különösen kedvelt figyelmességnek számítanak. Gyógynövényként is használják. Magokról szaporodik, melyeket olykor hangyák hordanak szét, de természetes indái is meggyökeresednek. Télálló. A szintén korán virágzó kék muscarival vagy más gumóssal együtt egy cserépben - nem túl meleg helyen - hajtatható, de meleg helységbe ne vigyük, mert ott csak rövid ideig díszlik. A magyarban az Ibolya és Viola régi női nevek, míg utóbbi rokon a szitén latinból származó olasz Violettával. Alpesi Erika (erica carnea) A hangafélék családjába tartozó alpesi erika, a fentiektől eltérő természetű vadvirág. Az erika örökzöld, talajtakaró törpecserje, legismertebb fajtái október és február között fejlesztik ki piros, rózsaszín vagy fehér, apró, harangalakú virágait. Lehetőleg olyan, napos helyre telepítsük, ahol télen is rálátunk, legyen az kertünkben vagy akár egy balkonládában. Hosszú virágzása és igénytelensége miatt egyre kedveltebb növény lesz. Természetes környezetében savanyú homoktalajok növénye, így kötött, agyagos vidéken ültetés előtt a talajt homokos, tőzeges kiegészítéssel számára kedvező összetételűre kell hoznunk. Ha pedig kertünket -pl. mohásodás ellen- olykor mészporral szórjuk be, az erika környékét hagyjuk ki ebből a kezelésből. 
Szaporítása kétféle módon, lehetséges. Legegyszerűbb a tavasszal néhány oldalhajtását a földbe bújtatva meggyökereztetni. A bújtás helyére szórjunk előzőleg egy réteg homokos tőzeget, ebbe bújtassuk a szárrészt. Legbiztosabb a vastagabb szárrészt egy megfelelő súlyú kővel a főldhöz szorítani, míg a bújtás végét hagyjuk szabadon. Őszre szaporítványunk leválasztható. Az erika szaporítása dugványozása is egyszerű. Ezt leginkább nyáron tesszük, amikor eredeti tövünkről már új hajtásokat választhatunk le. A 12-15 cm-es új hajtások csúcsát visszavágjuk, a szár alsó részét lekopasztjuk és úgy tüzdeljük azokat nedves tőzeg-homokkeverékkel töltött cserepekbe. 
A kiszáradás ellen legbiztosabb beöntözés után az egész cserepet egy átlátszó műanyagzacskóval leborítani úgy, hogy az ne érje a dugványokat. Cserepünket ezután árnyékos, de meleg helyre, esetleg növényházba telepítsük. Ha dugványainkon új hajtások mutatkoznak, azok meggyökeresedtek.Az erika-fajták köre széles és mai változataival elérhető, hogy szinte egész évben virágozzon kertünkben valamelyik fajtája. Nyári fajtái magasabb növésűek mint a téliek. Legismertebb erika-fajta az "alpesi erika" (képeink), mely már karácsony előtt kezd bimbósodni, majd liláspiros virágai februártól szőnyegszerűen elboríthatják kertünk egyik szögletét. Ha ezután még havazik semmi baj, nektártartalmú virágjai megvárják a naposabb időjárást, amikor is vadméhek, de még inkább zümmögő poszméhek veszik birtokukba a virágtengert. Hűvösebb télutó esetén ez a zümmögő búcsújárás csak március végén következik be, de valahányszor kedves jelenség. Földszint alatti telelőhelyükről melegedő időben előbújnak bolyhos kerti segéd- munkásaink, a 'dongók'. Rövid melegedés és száritkozás után, a talaj mentén zümmögve, fészekrakáshoz valamilyen alkalmas üreget, lakatlan egérlyukat keresnek. Ehhez és az első petézéshez új energiára van szükségük, mert téli tartalékuk ehhez már nem elég. Ezért örülnek ilyenkor egy-egy virágzó erika vagy krókusz telepenek. Szőlő csemegének (3) Könnyezik a szőlő: 
Biztató tavaszi jele az élet megindulásának, amikor 'könnycseppek' jelennek meg szőlővesszőinkön a metszések helyén. Legerősebb a könnyezés, ha későn, azaz már a tavasz közeledtén metszettük meg szőlőnket. Akik a jelenséget nem ismerik először nagy tápanyagveszteségre gondolnak, de az valójában jelentéktelen. A könnyezés azt jelenti, hogy beindúlt a vegetációs időszak vérkeringése, a gyökerek és a vesszők teszik a dolgukat. 
Egy veszélyt azonban mégis rejt ez a jelenség, ha ugyanis a könny a metszéslap alatt elhelyezkedő olyan rügyekre folyik, melyek kihajtására biztosan számítottunk. Ha a rügyet tartósan könny borítja, azon lerakódás képződik és az nem hajt ki.A károsodást megelőzhetjük, ha megszokjuk, hogy metszéskor a metszésfelület lejtése a rüggyel ellenkező oldal felé irányuljon. Szálvesszős művelésnél a vessző vége lehetőleg lefelé hajoljon. Ha pedig néhány fontos rügynél nem tudjuk elkerülni a ráfolyást, darabkákra vágott és kilyukasztott kerékpárgumi kivédi a ráfolyást (képünk). Ugyanezt a szolgálatot megteszik a vesszőcsonkra kötött lelógó kis zsinegdarabkák is. Tavaszi fagyveszély: A szőlő fakadásának idején fellépő hajnali lehülések már nulla foktól károsíthatják a szőlőt. Egyetlen 1-2 fokos hajnali fagy elpusztíthatja az egész évi termést. Ugyanakkor a tavaszi fagyok nem minden szőlőtermő vidéknek egyformán problémája és elsősorban a helyi adottságoktól, mikroklímától függ. Meredek rajnamenti lejtők mentén például állandó a felfelé irányuló légáramlás, így ez a telepítés ritkán szeved fagykárt (képünk), míg széltől elzárt, mélyenfekvő kertekben a károsodás rendszeres lehet. Mediterrán vidéken a tetőművelésű csemegeszőlő-telepítéseket szintén ritkán károsítja tavaszi fagy, míg az alföldi magaskordonokat is sajnos elérheti. 
Védekezni a tavaszi fagyok ellen nehéz, de kiskertekben nem vagyunk egészen tehetetlenek. Ahol rendszeresek az áprilisi fagyok, ott ne ültessünk korán fakadó fajtákat. Természetes védelmet adnak tobábbá nappal felmelegedő házfalak, félig zárt terasztetők, vagy akár teljesen zárt növényházak. Fóliasátrakban nappal a levegő hőmérséklete áprilisbsan hamar felszökik 30 fok felé, de azért, ha éjjel a szabadban pl. -8 fokig lehül a levegő, vészfűtés nélkül hajnalra a sátorban is fagyni fog. Vízzel telt vödrök sora 1-2 fok mérséklést jelenthet, a kettős fóliatakarás ennél valamivel többet. Legbiztosabb fóliasátrakban erre az egy-két fagyos éjszakára vészfűtésként pl. egy pertóleumkályháról gondoskodni. Szabadföldi alacsonykordon esetén lehet a sorokat hosszában földigérő kettős vagy paplanfóliával is takarni, de a fólia ne érjen a rügyekhez. Szabadföldön - ritkábban ugyan - de használatosak még a fagyok ellen légmozgató vagy füstölő berendezések, kisebb gyümölcsösökben pedig szokás várható éjjeli fagyok esetén az ágakat nedvesítő fecskendőket üzemeltetni. Az ágakra hulló víz fagyáskor meleget szabadít fel, a vesszők a jégtakaró alatt kevésbé károsodnak. Szaporítványaink továbbnevelése 
Szőlész-sorozatunk 2004/I-es számában sajátkezű szaporítványok nyeréséről szóltunk. Tenyészedényben nevelt szaporítványaink az őszre 60-100 cm-es vesszőket neveltek (képünk).Ha ezt eddig nem tettük, szaporítványainkat legkésőbb most a tavasszal 2 rügyre kell visszametszenünk. Kezdő szőlészek ezt csak vérző szívvel szokták megtenni, 'hiszen az elmúlt nyáron már méteres vesszőt neveltünk...' Ez igaz lehet, de ha szaporítványunkat nem metssszük vissza, csak hamar felkopaszodó gyenge törzset kapunk. Metszéskor a csapot természetesen itt is ferdén metszük át, hogy a könny ne az alatta lévő rügyre follyon. A két rügyből (a második évben) legalább két hajtás fog fejlődni. Az erőteljesebbet teljes hosszában meghagyjuk, a gyengébbet évközben felére kurtítjuk és csak tartalékként kezeljük. Az új hajtásokat fejlődésük során legalább kétszer támasztékhoz kötjük, nehogy egy szélvihar letörje azokat. Alábbi képünk balról három másodéves, jobbról három elsőéves, tehát új szaporítású szaporítványt mutat. A másodéveseket legkésőbb az ősszel végleges helyükre ültetjük, amennyiben nem kívánjuk azokat véglegesen (nagyméretű) tenyészedényekben nevelni. 
Tartalomjegyzék (37)
|