Verecke és az Őrség között (9)

Motoros túra Nagy-Magyarország
határvidéke mentén
   (I. rész)





Tátrai Viktória és Szabó Zoltán a Felvidék-i Érsekújvárról 2006. tavaszán motorkerékpáron végigjárták Nagy-Magyarország határvidékét, mely Trianon óta más országok része. Útjuk során sokszor léptek át országhatárt magyar földről magyar földre. 8000 km-t tettek meg motoron és közel 2000 fényképet gyűjtöttek be tanulságos és kalandos útjuk során számtalan emlékezetes látnivalóról. Beszámolójukat "Verecke és az Őrség között" rovatunkban több részben közöljük, hogy a sorozatban helyt adhassunk mennél több jellegzetes, történelmünket megelevenítő felvételüknek. Még több fénykép látható ezenkívül a www.erika.cz című honlapon. Gazdag beszámalójukat Az Új Magyar Évezred-ben folyamatosan, több részletben adjuk közre:


I. rész: Érsekújvártól az Adriáig



I. rész: Érsekújvártól az Adriáig

2006. május 22-én eljött a nap, mikor elindultunk  Nagy -Magyarország körutunkra. Indulásunk helyszíne Sopron volt, ahová aznap este érkeztünk. Bár fáradtak voltunk, a városnézést sikerült beiktatni. Előzetes megegyezés alapján, vendéglátónk a Soproni Kálvin Kör volt.
















      SOPRON

















Másnap nagy út állt előttünk, célunk Rijeka vagyis Fiume kikötője volt, de már induláskor sejtettük ezen tervünket vélhetően nem fogjuk tudni tartani, a késői   (12 óra) indulás miatt. Utunk több országot  érintve folytatódott.

Átlépve Ausztria határát, megelevenedtek a városok, melyeket a tervezés során már bejártunk. Az időjárás változó volt, nem kifejezetten meleg, hegyvidékeken hűvösebb, de motorozásra mindenképp alkalmas.


















Szlovéniában
Muraszombat
és Lendva
városait örökítettük meg
néhány képben.


















             LENDVA

A lendvai Szent István szobrot a Millennium emlékére állították fel a muravidéki magyarok, a szobor lábazatán ezzel a felirattal:

" A magyar államalapítás 1000-ik évfordulója tiszteletére állítatta a muravidéki magyarság
valamint a helyi szervezetek és intézmények"







Délutánra Horvátországba érkeztünk, ahol elsőként, Varasd (Varazdin) városában néztünk körül:





Aznapi célunk, Fiume/Rijeka, másnapra tolódott. Bár sok helyről kaptunk szállásajánlatot, Horvátországban nem volt előre megbeszélt szállásunk. Kiderült, a környéken nincs sátorozási lehetőség, így elhatároztuk, addig megyünk, míg  kempinget nem találunk. Ekkor már sötétedett, az eső is szemerkélt. Este 21 óra körül érkeztünk Zágrábba. Sötét volt, a városból keveset láttunk, de azt hiszem ezzel nem vesztettünk sokat. Szó szerint keresztül haladtunk a várost végigszelő egyik sugárúton. Szerencsére a város határában találtunk kempinget, ahol sátrat vertünk.

Másnap esőre ébredtünk. Egy ideig várakoztunk, majd elindultunk. Eleinte szitáló, később zuhogó esőben motoroztunk, majd  Karlovac után megálltunk, pihenni, ebédelni és főleg melegedni. Néhány óra múlva, újult erővel folytattunk utunkat, még mindig Rijeka felé. Csodaszép hegyi utakon haladtunk keresztül, de az idő itt is elég rossz volt. Esett, köd volt az orrunkig is alig láttunk, de a motor elejéig még kevésbé. Ennek ellenére egyre feljebb, és feljebb haladtunk a hegyen. Felemelő látvány volt amikor, a hegytetőre felértünk, lenéztünk és megpillantottuk az alattunk elterülő tengert.















FIUME

















Másnap igazi nyári melegben, szinte egész nap tengerpart menti úton haladtunk dél felé, egészen Károlyvárosig (Karlobag). Utána nem kevésbé izgalmas hegyi utakon motoroztunk.
Másnap a Plitvicei tavak környékét jártuk be, ahol állítólag a híres Winetou filmet, az Ezüst tó kincsét forgatták, mondani se kell eszméletlen szép volt.

















Az ÚMÉ decemberi számában folytatjuk Tátrai Viktória és Szabó Zoltán beszámolóját, annak II. részével.


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra