Ezerszázéves történelmünkből (44)


Erdély aranykora Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt (1.rész)





1. II. Mátyás király (1608-1619)
A XVII. század elején vagyunk, amikor a Habsburg-dinasztiában belső viszály alakul ki. Ugyanis Rudolf császár és király idegbetegsége gátolta a monarchia érdekeit szolgáló rendeletek jóváhagyását és végrehajtását, így a bécsi és a zsitvatoroki békekötések megerősítését.
Bocskay István fejedelem halála pedig jó ürügyül szolgált a királynak arra, hogy ismételten megszegje a bécsi békét és egymásra uszítsa a katolikus és a protestáns magyarokat.
A pozsonyi országgyűlésen Mátyás főhercegnek, a király öccsének sikerült a rendeket magának megnyerni (osztrák-morva-magyar). Főként magyar csapatainak az élén vonult Prága ellen (itt székelt Rudolf császár és király), hogy bátyja hatalmát megdöntse. A királyi vár megostromlása annyira megrémítette Rudolfot, hogy lemondott királyságáról. A visszaszerzett szent koronával a magyar rendek 1608 nov. 19-én II. Mátyást királlyá koronázzák Pozsonyban. Megemlítésre méltó, hogy ekkor jelenik meg először nemzeti jelképünk a piros-fehér-zöld lobogó.

A király megerősítette a legfontosabb törvénycikkeket, és szabályozta az országgyűlés rendjét. Eszerint két táblás lett az országgyűlés, ahol a felső táblán a főúrak és főpapok kaptak helyet, az alsó táblán a megyék és a szabad királyi városok követei. Illésházy Istvánt választották nádorrá, halála után a szintén protestáns Thurzó Györgyöt. Ismét felcsillant a remény a magyarok előtt, hogy a nemzet békében élhet tovább. Amikor 1612-ben Rudolf császár meghalt, II. Mátyás elnyeri a császári címet is, és ezután megváltozik politikája a magyarsággal szemben, megkezdi harcát a bécsi béke ellen.

Idős korára 1619. március 20-án halálozik el.


2. A harmincéves vallásháború (1618-1648)

Vallási megoszlás Európában a 30 éves háború idején
A harmincéves vallásháború Csehországban vette kezdetét, amely a német birodalom részeként felkelt a Habsburg-ház ellen. Vallási jellegét az adta meg, hogy megindult az ellenreformáció, a pápaság és a katolikus vallás megingott és visszaszorított pozicíójának megerősítéséért. Mivel a Habsburg-házi királyok katolikusok voltak, így a magyarság törvényeit megszegve támadást indítottak a protestánsok ellen. A mindkét oldalon fellobbanó kegyetlenkedések sem voltak ritkák. A Habsburg-háznak érdekét is szolgálta ez a felszított vallás-gyűlőlet, mert ilymódon tudta gyengíteni az országot, hogy beolvaszhassa a német birodalomba.






A magyarországi protestánsok ezért fordultak segítségért az erdélyi fejedelemhez, Bethlen Gáborhoz, aki nem késlekedett támogatást nyújtani számukra, és egyben a szintén hozzáforduló csehországi protestánsoknak is.


3. Rövid uralkodású erdélyi fejedelmek

Rákóczi Zsigmond (1607-1608) és Báthory Gábor (1608-1613)

Bocskai István halála után Erdély kormányzóját az öreg Rákóczi Zsigmondot választották meg fejedelemnek. Miután a fejedelemségre több jelentkező is akadt, a beteges Rákóczi Zsigmond bölcsen lemondott.

Utóda a daliás, vitéz ifjú Báthory Gábor lett, akihez az erdélyi rendek nagy reményt fűztek. Bár tehetséges ember volt, de egyben léha erkölcstelen életet élt, ígéreteit nem tartotta be, és nem riadt vissza az erőszakos cselekedetektől sem.
II. Mátyás ezekről tudomást szerezvén fellázította az erdélyi szászokat és katolikusokat, a protestáns Báthory Gábor ellen és sereget küldött ellene. Bethlen Gábor török-tatár segítsége mentette meg őt csupán.
Viselkedésén azonban semmit sem változtatott. Összeesküvést szervezett ellene saját kancellárja is, Kendy István több magyar főúrral (1610). A felfedezett összeesküvést a fejedelem kegyetlenül bosszúlta meg.
Bethlen Gábor, aki kezdetben bizalmas híve volt Báthorynak, de erkölcsi magatartásban szöges ellentétei egymásnak. A töröktől való elszakadást és a Bécshez való közeledést nem helyeselte, így kegyvesztett lett hamarosan a fejedelemnél. Amikor hírét kapta, hogy az életére tör, a portához menekült Drinápolyba.
Báthory Gábor a királyhoz fordult pártfogásért, de elkésett vele, mert Bethlen Gábor török sereggel az élen bevonult Erdélybe, ahol az erdélyi országgyűlésen a rendek 1613-ban fejedelmükké választották meg.
Báthoryt, aki Nagyváradra menekült, hajdúk ölték meg Géczy András felbújtatására. Később a tetteseket Bethlen Gábor méltóképpen megbüntette.


4. Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629)


Bethlen Gábor korabeli magyar urak
Bethlen Gábor ősi család sarjaként született 1580-ban Marosillyén. A korán (13 éves korban) árvaságra jutott ifjú Báthory Zsigmond udvarában nevelkedett, és már 1602-ben résztvett a gyulafehérvári csatában, melyet a német uralom ellen vezetett Székely Mózes. Ebben a csatában vesztette életét a Bethlen család két tagja, és Bethlen Gábor is úgy menekült meg, a kegyetlen Basta György megtorlásaitól, hogy Törökországba menekült rokona Székely Mózes után.
Innen hamar visszatért magyar bujdosókkal és tatár csapattal. A Vaskapun át betörve kiűzte a németeket Szászvárosból, és Gyulafehérvár ostromához láttak, a szintén visszatért Székely Mózessel az élen. S bár Gyulafehérvárt bevették, de Brassónál elesett a vezérük, Székely Mózes, és a sereg ismét bujdosni kényszerült.
Bethlen Gábor a török fennhatóság alatt álló Szendrő várában talált menedéket. Innen kezdte meg tárgyalásait Bocskay Istvánal, és tanácsadója lett kezdetben Báthory Gábornak is.
Megválasztott fejedelemként Erdély legnagyobb fejedelmévé vált. Mind államférfiúként, mind hadvezérként, mind diplomataként és emberként kiváló volt.

Bethlen Gábor politikája: a törökkel szembeni jó viszonyát ki tudta aknázni a magyarság érdekében. A bécsi udvar nem is örült a protestáns fejedelem megválasztásának, de kénytelen volt elismerni őt. Úgyanis sem az osztrák, sem a cseh rendek nem támogatták a királyt, Erdély elleni háborújának tervében, de elegendő pénz sem állott rendelkezésre hozzá.
1615-ben Nagyszombatban létrejött a megegyezés, miszerint az erdélyi rendek megtartják régi jogukat a fejedelem választásra, és B.G. megígéri, hogy országát nem szakítja el a szent koronától.
B.G. szerepe központivá vált a harmincéves vallásháborúban. A porta beleegyezésével indította el hadjáratát 1619-ben a felvidéki területeken. A protestáns bányavárosok egymásután nyitották meg kapuikat a fejedelem előtt, és ezután ment Prágába a csehországi protestánsok megsegítésére. Már Bécs ellen nyomultak, amikor a régi ellenség Homonnai Drugeth kozák és lengyel csapattal betört a Felvidékre és Kassa városát fenyegette.
Ez késztette Bethlent visszavonulásra, és II. Ferdinánd (1619-1637) is jónak látta megkötni a békét 1620-ban Besztercebányán.
Ekkor választották királyuknak a rendek Bethlen Gábort, de ő csak a "Magyarország választott királya" címet vette fel. Közben Bethlen hadvezérei már az egész Dunántúlt majdnem egészen elfoglalták. A csehek súlyos veresége miatt 1622-ben azonban kénytelen volt a nikolsburgi békét megkötni.
A fejedelem lemondott királyi címéről, a meghódított országrészek birtokáról. Fejében hét vármegyét kapott, a várak fenntartására pedig 50 ezer Ft. évi járadékot, sőt birodalmi hercegi ranggal is felruházták.
Bethlen Gábor álmainak szertefoszlását nem igen ellensúlyozta ez az elért eredmény, hiszen le kellett mondania arról, hogy Csehország és Magyarország királya lehessen.
Ekkor házassága révén próbált diplomáciát változtatni.



Világosvár romjai, a Báthory család egykori tulajdona

[Folytatjuk]

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra