Tudtad-e már...? (18)


Magyar utazók és felfedezők (6. rész)






Tudtad-e, hogy a kelet-kutatás (Selyem-Út) rangos, világhírnévnek örvendő kutatója Stein Aurél volt?
Őt tekintik a XX.század legkiemelkedőbb Ázsia-kutató régészének. Számos lelete, ásatásainak egyedülálló eredményei bő anyagot jelentenek ma is a különböző tudományágak számára.
A Selyem-Út már a Krisztus előtti második századtól ismert karaván út volt, amelyen át évszázadokon keresztül szállították a Távol-Kelet kincseit Európába (selymet, porcelánt, füszereket, de drágaköveket, aranyat stb. is). Gazdasági jelentősége mellett kultúrális értéke is óriási volt.

Hiszen a különböző népek más- más jellegű kultúrája, nyelve és vallása ilymódon juthatott el a távolabbi tájakra (pl. a buddhizmus).
Stein Aurél három belső-ázsiai expedíciójával próbálta felkutatni az egykori útvonalat, és közben homokba temetett híres városok nyomaira bukkant.

Stein Aurél 1862. november 26-án született Budapesten. Gyermekkorában a világhódító Nagy Sándor hadjáratairól szóló könyvek ragadták meg a képzeletét. Kedvenc olvasóhelye az Akadémia könytára volt, közel is laktak hozzá.
A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1879-ben. Tübingenben szerzett bölcsészdoktori diplomát 1883-ban. Majd Bécs, Lipcse és Tübingen egyetemein folytatott indológiai és iranisztikai tanulmányokat.

1884-85-ben a magyar állam ösztöndíjasaként London, Cambridge és Oxford egyetemeire járt.
1885-86-ban a Ludovika Katonai Akadémián szerzett tereptani és kartográfiai ismereteit expedíciói során jól tudta kamatoztatni. Nyári vakációit az Alpokban töltötte, így a hegymászás tapasztalatait később szintén jól fel tudta használni.

Miután itthon nem kapott érdeklődési körének megfelelő munkát, Angliába tért vissza, ahol Duka Tivadar 48-as honvédtiszt egyengette pályáját, aki Indiában járva Körösi Csoma Sándor szellemi hagyatékát gyűjtötte össze.
1887-ben Indiába ment, immár angol szolgálatban, ahol a Lahori Oriental College igazgatója, és az egyetem hivatalvezetője lett.

1888-1906 közötti időszakban Kasmír a "Boldog völgy országa" vált Stein Aurél kutató munkásságának központjává. Fáradhatatlanul gyűjtötte a szanszkrít kéziratokat és régészeti emlékeket, melyek gazdag tárházául szolgálnak ma is a tudományos világ számára, mivel azok másolatai összesen 13 külföldi gyűjteményben megtalálhatók.

Első tudományos műve, a Királyok Könyve, a kasmíri őskrónika volt (1894). S nem volt véletlen az sem, hogy Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián megtartott székfoglalójának címe "A fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése" volt.

Első felfedező útjának eredményei alapozták meg hírnevét a Kelet-kutató tudósok körében.

1900-1901-ben tette meg első belső-ázsiai expedícióját. Kelet-Turkesztán homoksivatagjában végzett régészeti munkálatokat, melynek során a homokba temetett ősi városok romjaira bukkant, mint Loulan, Miran stb.

Második belső-ázsiai expedíciója (1906-1909) a Kína és a belső-ázsiai sivatagok határán fekvő oázisvárosba vezetett, Tunhuangba régi nevén Szacsou, ahol az Ezer Buddha Barlangtemplomok találhatók. Vallási kegyhelye volt ez a buddhista zarándokoknak. Ezek a meredek homokfalba vájt cellák, mintegy 900 volt, ma csupán 492 maradt meg, színes falfestményeivel, három ezernél is több szobraival lenyügöző látványt nyújtanak. Ez sem volt véletlen, hogy Stein második kutató-útja ide vezetett. Még 1902-ben Hamburgban vett részt egy orientalista kongresszuson, ahol Lóczy Lajos magyar tudós előadásában olyan erővel ecsetelte az Ezer Buddha Barlangtemplomokat, hogy az igen felkeltette Stein érdeklődését.

" Páratlanul gazdag művészettörténeti jelentőségük mellett óriási írásos anyagot is rejt magában több tízezer tekercs formájában. Ezekből sikerült Stein Aurélnak jó néhányat megszerezni illetve megvásárolni.
Egy Wang nevű taoista szerzetes, aki a kincseket őrizte egy-egy tekercset elajándékozott jómódú, befolyásos tisztségviselőknek, hogy így pénzhez jusson a kolostor rendbehozatalához. Ezt tette Stein is, és a megvásárolt 24 láda irattekercs és 5 láda hímzés anyagát Londonba szállította, ahol mindjárt felismerték a gyűjtemény hallatlan nagy tudományos értékét... Pedig hosszú esztendők kellettek még a feldolgozásukra.
A Tunhuang-i kincsek iránt ezután megnőtt az érdeklődés a nyugati tudósok körében. Maguk a kínai tudósok is csak a 30-as évek után kezdték értékelni a gazdag művelődéstörténeti anyagot, és 1944-ben már megkezdte működését a Tunhuangi Kutatóintézet.

Ma már a kínaiak is elismerik azt az úttörő munkát, amit Lóczy Lajos és Stein Aurél végzett Tunhuangban.
A több tízezer kínai, tibeti, szanszkrít, tangut, páli és egyéb nyelvű kézirat a terjedő buddhizmushoz tartozott, de mellette igen sok világi tárgyú írás is szerepelt. A kéziratok között akadt egy különlegesség. Egy 868. május 11.-én keltezett nyomtatott szöveg, amely hatszáz évvel előzte meg Gutenberg világhódító találmányát, a könyvnyomtatást. Ez a kultúrtörténetileg egydülálló kincs a British Museumban tekinthető meg.

Stein Aurél harmadik belső-ázsiai kutató munkája során (1913-1916) bejárta Turkesztánt (ma Hszincsiang-Ujgur autonóm terület) egészen a Gobi-sivatagig és a Kuen-Lun hegység vidékét.
Bár második hazája Anglia volt, mert ott kapott megbízásokat, és a sikerek után állampolgárságot is, sőt a király lovaggá ütötte, ő megmaradt mindvégig magyarnak érzelmileg és nyelvében is. Olyan ihlető példaképei voltak, mint Körösi Csoma Sándor, avagy Lóczy Lajos geológus, geográfus, akinek köszönhette életművének koronáját, a Tunhuang megismertetését a világgal.

Elismertsége nyomán számos akadémia és társaság tagjává választották, többek között a cambridge-i és az oxford-i egyetem díszdoktorává. Mígnem Magyarországon az Akadémia csak külső tagjává választotta. Ellenben a Magyar Földrajzi Társaság 1922-ben elsőként alapított Lóczy-érmét nyerte el. Könyvtárának egy részét 1925-ben küldte el az Akadémiának. Hagyatékából, amely Indiából és Angliából érkezett meg -saját végrendelete szerint- 2300 könyv, 180 kötetnyi folyóirat, 31 fényképalbum saját felvételeivel és leveleivel került az Akadémiához. Ez a könyvtár máig a Keleti Gyüjtemény Belső-Ázsiára vonatkozó anyagának az alapját képezi.

Stein Aurél sírköve a kabuli
keresztény temetőben

Éppen újabb kutató-útjának előkészületekor érte a halál Kabulban 1943. október 28-án. Sírján (mely a kabuli keresztény temetőben található) ez áll:
"A man greatly beloved" (Nagyon szeretett ember volt).

Stein Aurél érdemei: három belső-ázsiai expedíciójával az ókori selyemútat azonosította be, feltárta az ősi városok maradványait valamint elfeledett régi indoiráni népek írásos tárgyi emlékeit. Emellett feltérképezte Kínát is.

Külföldi elismertségéhez márcsak a magyarországi hiányzik.




vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra