Évfordulók (30)
Prohászka Ottokár halálának 80-ik évfordulójára
(1858-1927) 2. rész
Folytatás az ÚMÉ 45. (travaszi) számából
Prohászka Ottokár az ország apostola a nagy reformer (1904- 1927)
Prohászka életútja megváltozik, amikor 1904 tavaszán pályázaton elnyeri a budapesti Pázmány Péter Egyetemen a dogmatika tanszékét. Ekkor ajánlotta fel,
hogy átveszi a Regnum Mariánum vezetését, amely a fiatal papi generáció szellemi-lelki központjává vált, ahol az ifjúság nevelésének és a férfipasztorációnak
kérdéseit közösen megtárgyalva dolgozták fel. Nem sokáig tartott ez sem, mert hamarosan székesfehérvári püspökké nevezik ki 1905.dec.24-én.
Igazi főpásztor lesz, aki missziós feladatokat végez szerte az országban. Lelkigyakorlatok, konferenciák tartása, pásztorlevelek kibocsátása, előadások
sorjáznak egymás utánban.
Írói munkásságát tovább lendíti. Ég benne a vágy, a halaszthatatlannak vélő reformok megvalósítására. 1907-ben megjelent könyve "Modern Katolicizmus " címmel
szinte szemléletes előfutára a II. vatikáni zsinatnak: "Értsük meg tehát a helyzetet s állítsuk be a kereszténységet a kultúrvilágba, megfelelő belátást
teremtvén a régi igazságokba s érvényesítve azokat a modern érzésben. Kössük össze a természetet a természetfölötti világgal, a szabadságot a tekintéllyel
a földi célokat az örök céllal. Ne rögzítsük az örvényeket, hanem építsünk rajtuk hídakat. Ne hegyezzük ki az ellentéteket az egyház és a kultúra közt s ne
azonosítsuk a kultúra művét a hitetlenséggel, hanem tartsunk feléje s segítsünk a profán kultúrában ki nem elégített lelkeken igaz, mély, pünkösdi hitünk
őserejével s melegével."
Fájdalmasan érinti, amikor 1911-ben az akadémiai székfoglalóján elmondott írása " Az Intellektualizmus túlhajtásai" indexre kerül a fent megnevezett könyvvel
és egy karácsonyi beszédével együtt.
A Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben kiadott püspökkari körlevelet Prohászka Ottokár fogalmazta meg. Ebben a tények mellett, a feladatok megjelölése
szerepel, többek között ezt mondja: "Hát álljunk ellent a gonosznak, s fogadjuk meg, hogy csak olyan képviselőjelöltekre adjuk szavazatunkat, kik a
keresztény hit alapján állnak, kik a hitvallásos iskolák hívei, kik a keresztény elveket az élet egész vonalán érvényesíteni akarják; mert az a meggyőződésünk
hogy Isten, lélek, vallás s erkölcs nélkül mindenünk romba dől. Segítsünk tehát önmagunkon s ne higyjünk azoknak, kik rontani igen, de építeni sehogy
sem tudnak."
A szociális Prohászka, az igazságosság bajnoka.
Prohászka nemcsak lelkipásztor, tudós, író volt, de élénken foglalkoztatták a társadalom égető problémái is. Így a munkásság helyzete, a megoldatlan
földbirtok kérdése. Nagy szociális érzékenysége cselekedetekre sarkallta. Kinek higgyen a munkás? című füzetében és a későbbi katolikus nagygyűlésen elmondott
beszédében kiállt a munkások jogai mellett s erre buzdította a papságot is.
Prohászka püspök szociális segítői között
|
Az I.világháború éveiben minden módon igyekezett a nyomort enyhíteni. Hadiárvaházra gyűjtött pénzt. Az ő hatására született meg a Farkas Edit Szociális
Missziótársulata. 1916-ban a Gazdaszövetség közgyűlésén ismertette a földbirtok reformtervezetét. Örökbérlet indítványa nem talált egységes fogadtatásra,
mert akiktől igazán függött volna a bevezetése, a földbirtokosoktól, ők közönyösen viszonyultak hozzá, míg a kisemberek örömmel fogadták. Prohászka ekkor
maga kezdte el püspöki birtokain az örökbérletek kialakítását.
Sőt 1920-ban képviselőséget is vállalt, így remélvén a hathatósabb elősegítését a reformoknak. Csalódnia kellett, mert az u. n. "keresztény kurzus"
csak hangzatában volt az, ahogyan keserűen megjegyezte: "Keresztény kurzus kereszténység s keresztények nélkül!" Visszavonul a politikától, ismét
főpásztori feladatai kerülnek a középpontba. 1924-ben megtartja az egyházmegyei zsinatot, Fehérvárt. Itt már sürgette a hívek aktív bekapcsolódását
a hitközségek életébe. 1926-őszén az összefogás szép eredményeként ismét megnyílt a székesfehérvári szeminárium.
Prohászka lelkisége
Prohászka lelkiségének hű tükörképe az 1925-ben megjelent "Élő vizek forrása" c. könyve, és a halála után kiadott posztumusz kiskönyvecske "Az élet kenyere".
Ezekben tárulkozik ki az a mélységes, személyesen átélt Jézus kapcsolata, amely a teljesen odaadott életet jelenti, a legmagasabb fokon, a legizzóbb
szeretetben.
Stílusosan, szentbeszéd tartása közben az egyetemi templomban éri agyvérzés 1927. ápr.1-én. Másnap ápr.2-án távozik el az élők sorából, ez az Isten küldötte
áldott tehetségű lelkipásztor, akinek gyönyörű magyarsággal megfogalmazott gondolatait ezrek és ezrek itták magukba, és lendültek cselekedetekre, utánozván
példaképüket, aki Krisztust közvetítette számukra.
Hatását sem életében, sem utána nem lehetett mellőzni. Fáklya volt a magyarság egén, és prófétai lelkülettel megáldva buzdított, sarkallt a jó harcának
megküzdésében, a mindennapok égető problémáinak megoldásában.
Prohászka öröksége
80 év után újra éled életműve, ismét közkinccsé lett. Ez a mérhetetlenül gazdag írott anyag, irodalom bizonyítja szellemi kapacitását, melyben
éppen olyan pazarló volt, mint a szeretetadásban. Nem volt levél amire nem válaszolt volna. Schütz Antal szerint, aki Prohászka legjobb ismerője volt,
mintegy tizenötezer levelet írt. Összegyűjtött munkái 25 kötetben csupán részlegesen tartalmazza szellemi hagyatékát, mivel még jelentékeny a közzé nem
tettek száma.
Prohászka püspök síremléke
|
Ha jellemezni akarnánk személyét, akkor a krisztusi szeretet hűséges követőjeként és megvalósításán fáradozó emberként kell elismernünk őt. Az Élő vizek
forrásában vallja: "A szeretet nem lenni akar, a szeretet adni és elveszni akar. Át akarok változni Krisztussá. Élni akarok, de ne úgy, hogy én éljek,
hanem Krisztus éljen bennem. Neki adom szememet és fülemet, hogy lásson és halljon velük. Neki adom kezemet, hogy dolgozzon velük, neki adom elmémet,
képzeleteimet és emlékezetemet, hogy isteni tetszése szerint éljen velük. Neki adom a szívemet, hogy szeressen vele, neki adom szabadságomat és
örökkévalóságomat, hogy akarjon és éljen, imádkozzék és örvendezzen helyettem és bennem minden időkön át".
A 40 évi kommunista uralom alatt indexre kerültek művei, mély hallgatás volt személye körül. A hatalom felrótta neki, az 1919-es vörös diktatúráról írott
véleményét, és antiszemitizmussal vádolták meg.
1947-ben a Károlyi-kertben lévő szobrát kommunisták döntötték le. Vezérük az a neves költő volt, Kisfaludy György, aki később maga is megízlelhette
a kommunizmus börtönlakóinak életét.
Ma a Holocaust-múzeumban személyét a magyarországi szellemi holocaust elindítójaként állítják be. Micsoda abszurdítás, mekkora ellenséges érzület.
Mit tehetünk? Mi a feladatunk? Válaszoljon maga Prohászka püspök rá, szeretethimnuszában:
Hiszek a Szent Szívben és szeretetében!
Hiszek a lelkek szent közösségében.
Hiszek a szeretet végső győzelmében!
|
|
|