Ezerszázéves történelmünkből (47)

A nemzet szabadságharcai a német önkényuralom alatt.





1. I.Lipót abszolutizmusa (1657-1705).


I. Lipót (Leopold)
Európában a 30 éves háború után megváltoztak az erőviszonyok. Franciaország vált a legerősebb hatalommá, különösen a zsarnok XIV.Lajos a "napkirály" uralkodása idején. A Habsburg dinasztia elvesztette nyugaton hatalmi befolyását, és erőit Közép-Európára összpontosította. Ausztria, Csehország nem jelentett problémát, annál inkább Magyarország, ahol az elnyomás miatt az elégedetlenség, az elszegényedés olyan fokot ért el, melyben a szervezkedést, szabadságharcok váltották fel.

I.Lipót uralkodásának 50 éve a legkeservesebb időszaka lett történelmünknek. Tervében szerepelt -hogy a magyarok erejét megtörje- a törökkel szembeni passzivítás, és a protestánsok sérelmeinek teljes mellőzése. A Bécsben elhangzott jelszó szerint: "Magyarországot először németté, majd katolikussá, végül koldussá kell tenni". Megindult a kegyetlenkedések és jogsértések sorozata. A Felvidéken Kobb kassai kapitány felkelőket húzatott karóba, falvakat raboltatott ki és gyújtottak fel. Aki csak tudott menekült, Erdélybe, vagy az erdőkbe, a havasokba. Belőlük lettek a bujdosók, későbbeni nevükön a kurucok. Számuk olyannyira felduzzadt, hogy már kezdtek teherré válni a legyengült erdélyi fejedelemségnek. Megkezdődött a kuruc-labanc korszak negyven évig tartó küzdelme. A kurucok a magyar szabadságért küzdő bujdosók voltak, a labancok pedig a császári zsoldoskatonák, és a velük együtt tartó, a bécsi udvart kiszolgáló hazafiatlan urak, akiknek száma ugyan kevés volt.

A magyar főurak is szervezkedni kezdtek I.Lipót ellen. Titokban kerestek szövetségest a francia királynál és Erdélyben a töröknél. Szándékuk volt az Aranybulla 31. pontja értelmében, fegyveresen is ellenszegülni a király alkotmánysértéseinek, trónjától való megfosztása. Főbb embereik Wesselényi Miklós nádor köré tömörültek: Nádasdy Ferenc országbíró, Zrinyi Péter horvát bán, Frangepán Ferenc, Thököli István, I. Rákóczi Ferenc. A szevezkedés árulás folytán kitudodott, és a császári kihallgatásra utazott Zrinyi Pétert, és Nádasdy Ferencet bécsi szállodájukban elfogták. A letartóztatást kivégzés követte, melynek kiváltó okául az 1670-ben kirobbant országos felkelést jejölték meg. 1671. ápr. 30-án hajtották végre az ítéletet. Idegen törvény által lettek halálra ítélve, mely egyben elrettentésül is szolgált a magyarság számára. Nádasdy Ferenc, Zrinyi Péter, Frangepán Miklós vérpadon végezte be életét. Wesselényi Miklós nádort váratlan halála mentette meg ettől. Thököli Istvánnak, aki a beteg nádor helyett és halála után a főszervező volt, Árva várát ostromolták meg a császáriak, de már ő is betegeskedett, és csak halála után tudták elfoglalni a várát. Őt kilenc hónapig temetetlenül hagyták a katonák, de fiának, Imrének sikerült Erdélybe menekülni.


Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a börtönben

I. Lipótnak jó ürügyül szolgált az ú.n. összeesküvés, hogy hatalmát teljes erővel kiszélesítse. Legelőször is tetemes vagyonra tett szert, elkoboztatván a kivégzettek és a gyanúsnak véltek birtokait. Egyedül I.Rákóczi Ferenc menekült meg, akiért édesanyja, Báthori Zsófia járt közben, és jó pénzért, valamint várainak átadása fejében nem bántották.

Az ország élére császári kormányzót tettek, Ampringen Gáspárt, továbbá felfüggesztették az alkotmányt és a vallásszabadságot. A lakosság adóterheit megnövelték, ekkor vezették be a hús,-bor,-sörfogyasztási adót. Különösen szenvedtek a protestánsok, akiknek az üldözésére Pozsonyban törvényszéket állíttatott a király. Ha a beidézettek nem tértek át a katolikus vallásra gályarabságra hurcolták el őket. 400 protestáns papot és tanítót ítéltek el, akik közül 93-at gályarabságra adtak el. 1676. februárjában egy holland admirális szabadít ki 23 személyt a Földközi tengeren, Nápolynál. A hír hallatán nagy a felháborodás Európában, a katolikus egyház tétlenül hallgat.
A nemzet elkeseredése akkora, hogy ismét fegyverhez nyúl. Vezérükké választják a szintén elbújdosott fiatal Thököly Imre grófot.


2. Thököly Imre szabadságharca

A kurucok állandósult váratlan csapásai- hol itt, hol ott bukkannak fel- a Felvidék, sőt Erdély mozgolódása arra kényszeríti a bécsi udvart, hogy összehívja tanácskozásra a magyar főurakat és főpapokat. Ez a tanácskozás csúfos kudarcba fulladt, mert a kancellár, Hocher lázadóknak nevezte a magyarokat, melyet Pálfi Tamás nyitrai püspök erélyesen visszutasított, és felszólitására a magyar urak elhagyták a tanácskozás termét. Ez példátlan bátorságnak számított akkor.


Székely Bertalan: (a gyermek) Thököli István menekülése
A kurucok vezére, Thököly Imre gyermekként, 12 évesen menekült Erdélybe, ahol Apafi fejedelem védelme alatt, gondos nevelésben részesült. A húszéves fiatal hadvezér nemcsak délceg, de bátor harcos is volt, akinek a zászlaja alá egyre többen sorakoztak föl. A siker nem is maradt el. Rövid idő alatt kiverte a császáriakat a Felvidékről, a bányavárosokat megnyerte magának, sőt be-becsaptak Ausztria területére is.
Thököly Imre politikailag is tájékozódott. Követeket küldött mind a török szultánhoz mind a francia királyhoz, aki tudvalevően a Habsburgok ellensége volt.


A bécsi udvar is megrémült, kénytelen volt I. Lipót király összehívni az országgyülést 1681-ben, Sopronba, most már nem lázadokként, hanem hű magyarokként nevezve tanácsosait. Az eredmény ugyan csekély volt; megszünt Ampringen kormányzósága, és Esterházy Pált választották meg nádorrá. Bizonyos feltételek mellett engedélyezték a protestánsok vallásszabadságát.
Thököly Imre

Az udvar Thökölyvel is kereste a megegyezést, de az ígéretek megvalósulását joggal vonta kétségbe, az addigi rossz tapasztalatok alapján.

Közben Thököly hatalma tovább erősödött, egyre növekedett seregeinek száma, és népszerűségét fokozta, amikor 1682-ben feleségül vette Zrinyi Ilonát, a kivégzett Zrinyi Péter leányát, I.Rákóczi Ferenc özvegyét. Két szabadságszerető, bátor ember frigye lett ez, amely mögött szép vagyon is egyesült. Míg I.Lipót király birtoka 12 megyéből állt a nyugati részeken, Thököly birtoka kétszer akkorára nőtt időközben. Ő tette meg a Felvidék fővárosává, Kassát. A töröktől felajánlott királyi koronát ő sem fogadta el, mint Bocskay István egykoron. A fejedelmi címet viselte, bár a kuruc király elnevezés is megillette.


3. Bécs török ostroma.

Miután a török szultán, Kara Musztafa 1683-ban megindul Bécs ellen, Thököly mellé szegődik, mivel a császárral kibékült Franciaország segítségére már nem számíthatott. Pozsonyból irányítja csapatait, még a kis Rákóczi Ferenc is mellette forgolódik, mialatt Zrinyi Ilona Léván várakozik.

A császári csapatok egyesült seregei mind Bécs alá vonultak. Bécs várát a 12 ezres várőrség védi, valamint a város polgárai. Vitézül állják a törökök ádáz ostromát. Miután megérkezik Sobieski János lengyel király 30 ezres seregével Bécs felmentésére, a győzelem teljessé válik. Egészen Esztergomig üldözik a törököket. Innen vezeti haza bátor seregét a lengyel király, I.Lipót király pedig megelégedéssel áll meg Buda előtt, és békét akar kötni a törökkel. Ebbe azonban nem egyezett bele a "szent liga", amelyet a pápa XI. Vince, Lengyelország és Velence kötött a német császárral, I.Lipóttal. A cél most már a török teljes kiűzése!

Thököly Imre csillaga ezután leáldozott, kuruc katonái átállnak a király oldalára, a felvidéki megyék is egyenként meghódolnak Lipótnak. Egyetlen vár állt csak ellen, Munkács vára, ahol Zrinyi Ilona gyermekeivel együtt a végsőkig, mintegy három évig, védelmezte azt a császári csapatokkal szemben.
A váradi török pasa pedig fogságba veti Thökölyt, így remél békét szerezni Bécstől.


4. Buda visszavétele

1686 szeptemberében kéthónapos véres ostrom után felszabadult Buda vára. Ebben a küzdelemben ugyanis 80 ezer főnyi egyesült sereg vett részt, a magyarok kb. 20 ezer vitézével együtt. Vezérük lotharingiai Károly herceg volt, aki valóban feladatául tűzte ki Buda vára visszavételét. A török védők az utolsó leheletükig küzdöttek, már romhalmaz volt a vár, amikor legelsőnek Petneházy Dávid kuruc ezredes nyomult be vitézeivel, és tűzte ki a keresztény zászlót a vár ormára.

Buda eleste olyan nagy esemény volt, mert ezzel megszűnt a török hódoltság 150 éves tragikus időszaka, és felébredt a remény az ország egyesítésére, régi nagyságának, dicsőségének helyreállítására.
A felszabadító háborúban a török sorra adta fel várait. A további előrenyomulást megakasztotta a franciák hátbatámadása német földön. Thököly Imre ezt az időpontot használta ki, és török segítséggel betört Erdélybe, ahol a zernyesti győzelem után 1690-ben fejedelemmé választatja magát. Még ugyanazon évben kénytelen kivonulni, mivel a német seregek tovább folytatják a törökök kiűzését.


Zrínyi Ilonát megfosztják gyermekeitől

Thököly Imre életútja szomorú véget ér. Török száműzetésben élte le hátralévő idejét. Zrinyi Ilona önként, hűségesen követte férjét a száműzetésbe, miután kénytelen volt feladni Munkács várát, és gyermekeitől megfosztotta őt a bécsi udvar. Mindketten ott haltak meg, csak 1906-ban kerültek vissza poraik magyar földbe. Thököly hamvait Késmárkon temették el, Zrinyi Ilona hamvai Kassára a dómba fia, II.Rákóczi Ferenc mellé kerültek, aki később szintén száműzetésben török földön hunyt el.

1697-ben Zentánál került sor a döntő csapásra a török felett, a császáriak hadvezérének Savoyai Jenő vezérletével. A szultán békekötésre kényszerül 1699-ben. A karlócai béke pontot tesz a hosszan elnyuló feszabadító háború végére. Csupán Temes vidéke és a Szerémség egyrésze marad török kézen a megegyezés eredményeképpen. Az öröm teljes lehetne, de jaj, idegen hatalom közreműködésével szabadult fel az ország, és ez nem a nemzet szabadságát, hanem újabb rabságát hozta meg.


[Folytatjuk]

Tartalomjegyzék  (47)
Címlap   (47)
Archívum
Bejárat