Cserkészélet  (47)

"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük!" Kiss Ernő (aradi vértanu)

A PostEurop tagországok minden évben szavazás útján választanak ki egy témakört, melyet valamennyien az adott évben kiadásra kerülő ún. EUROPA bélyegen jelenítenek meg. 2007-ben a tagok témaként a cserkészmozgalom fennállásának 100. évfordulóját jelölték ki.
A motivációban ezt olvassuk:
"A cserkészet egy világméretű ifjúsági mozgalom, melynek alapvető célja az ifjúság testi, lelki és szellemi nevelése, képzése. Azt szeretné elérni, hogy tagjai felnőtté válva a társadalom hasznos, cselekvőképes részévé váljanak. Bár alapjában véve ifjúságnevelő mozgalom, minden korosztály megtalálhatja benne a helyét.
A 6-11 évesek a kiscserkészek, a 12-16 évesek a cserkészek, 16 éves kortól lehet valaki rover (vándor) egészen addig, míg aktívan be tud még kapcsolódni a cserkészéletbe, ha pedig már nem, akkor ún. öregcserkész lehet..."

A Magyar Posta mindig híres volt ízléses bélyegeiről, de azt már kevesen tudják, hogy magyar bélyegtervezők külföldön is dolgoznak... ÚMÉ sorozatunk Cserkészélet rovatában többször mutattunk már be régi és új magyar cserkészbélyegeket.


Beszámolók a 2007-es, Chelsford-i világjamboreeról és a Reunion-57-ről

Erre a rendkívüli angliai jamboreera országhatárainkon innen és túlról összesen több mint 500 magyar cserkész jutott ki. Nagy számuk és rengeteg élményük miatt sok helyen olvasni róluk a Világhálón, t.k. itt:
http://www.dzsemboricsapat.hu/2007.php
Kevesebben jártak -és ma már valamennyien öregcserkészek- az idén nyáron a jamboreeval egyidőben, Reunion - 57 név alatt rendezett angliai találkozón, ahol az 50 évvel ezelőtti Sutton Coldfield-i jubileumi jamboreen is részt vettek (még élő) résztvevői jöttek össze. Az 1957-es jamboreen -mint ismeretes- Magyarországról senki, hanem csak nyugatra menekült cserkészek vehettek részt. A ma az USA-ban élő Fischer Viktor cscst, a KMCSSZ külügyi vezetője köztük volt és most részt vett a Reunion 57-en. Részletes naplója itt olvasható: reunion-57

Egyre nagyobb rutinnal készülnek a beregszászi cserkészek a rendszeresen visszatérő programjaikra: a nyári és téli csapattáborokra, a hagyományőrző táborokra, bálokra, táncházakra, egyéb sport- és szabadidős rendezvényekre.
Július egyik hetében a Sherwoodi Erdő hangulata elevenedett meg a Róna Havasok lábánál, a Sipot Tájvédelmi Körzet egyik kisebb erdejében kialakított sátortáborban, amit a Beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat tagjai állítottak.

Az idei nyári – sorrendben a 16. – csapattábor keretmeséje Robin Hood korát idézte. A cserkészek több héten keresztül készítették jelmezeiket, kellékeiket a táborhoz, a rendszeres megbeszélések, tanácskozások feltételezték a táborban résztvevő öt őrs (42 fő) színvonalas kikapcsolódását. Bár minden évben újoncokat is viszünk magunkkal, akik a tábor kb. egynegyedét teszik ki, ez nem jelent gondot, mert a tábor előtt alapos elméleti felkészítésben részesülnek, s a tapasztalt őrsvezetők a több év alatt megszerzett tudást és kialakult gyakorlatot jó pedagógiai érzékkel tudják továbbadni az együtt töltött napok során.
Az indulásig mindig sok a tennivaló: rendszeres egyeztetések csapaton belül és a szülőkkel, díszlet biztosítása, a közös felszerelés kijavítása, kibővítése. A program összeállítását Barna Júlia koordinálta.
A végső eligazítás után Oroszlánszívű Richárd (Bárdos István) kiadta a parancsot az indulásra.

Már a helyfoglalás is kalandos volt: egy széles hegyi patakon keresztül csatárláncba állva kellett a túloldalra juttatni a tábor egész felszerelését, amit végül gond nélkül sikerült megoldani. Ebéd után egy óra elteltével a kijelölt őrsi körletekben már álltak a sátrak, s bár tombolt a hőség, mégis előrelátóan körülárkolták a sátrakat az őrsök, az esős időre is felkészülve. A konyha Barna Szvetlana vezetésével vacsoraidőre teljes kapacitással üzemelt.
Rendszerint a tábor első két napján készülnek el a legfontosabb építmények: táborkereszt és zászlórúd, tábortűzhely, őrsi kapuk, őrsi tűzhelyek, asztalok, s a hozzá tartozó ülőalkalmatosságok. A cserkészek a tábort az utolsó pillanatig szépítik, a pontversenyben minden őrs 20-30 építményt, egyéb ötletességet tudott bemutatni… A tábor során az őrsök kétszer főztek magukra és a vezetőkre.
Az elmélet és gyakorlat alapos elsajátítása érdekében a tábor során két alkalommal is volt forgószínpad a következő állomásokkal és vezetőkkel: magyarságismeret (Tuck barát –Birta Zoltán), cserkésztörténelem (Little John – Bárdos Dávid), csomózás (Földnélküli János – ifj. Barna György), tűzrakás (Sheriff – Nedbál Attila), cserkésztörvény-értelmezés (Krónikás – Barna Júlia), elsősegélynyújtás (Gogola István), cserkészöntudat (Marian – Bárdos Orsolya), népdaltanulás (Dada – Birta Viktória), alaki foglalkozás (Kelemen Szabolcs), sípjelek, útjelek (Robin Hood – Ilosvay Attila).

Amíg a negyedik napon harci fegyverek (íjak és nyilak, pajzs, lándzsa, tőr, kard) készítését tanulták a fiúk, addig a lányok az ékszerkészítés- és ruhadíszítés fortélyaival ismerkedtek. Az elkészített kellékeket a tábortűzi jeleneteknél alkalmazták nagy sikerrel. Robin serege a számháborúban élesben adott számot leleményességéről és rátermettségéről, harci elszántságáról. Az egyes programok közötti időt népdaltanulással, népi játékokkal töltöttük ki. A tábor idejére egy vasárnap is esett, s mivel nem volt templom és pap a közelben, az Úr Napját elmélkedéssel tudtuk megszentelni. Gogola István presbiter és Bárdos István hitoktató egy-egy bibliai részletet olvasott fel és fűzött magyarázatot hozzá, ezután őrsökbe tömörülve beszélgettük tovább a témát a megadott szempontok alapján.
Minden tábor egyik legvártabb eseménye az egésznapos nagytúra. Idei úticélunk a Vojevodino vízesés volt, amit három óra gyaloglás után értünk el. Mondanom sem kell, hogy az összesen 25 km megtétele milyen erények gyakorlására adott lehetőséget a cserkészeknek… „A túra kissé kifárasztott, de a látvány megérte” – mondták a helyszínre érkezők.

A tábor utolsó napjaiban a számadás kerül előtérbe. A tanult ismeretekből a próbáztatóállomásokon végighaladva kellett számot adni. Az itt szerzett pontok alapján a lányok közül Koucs Viktória, fiúk közül pedig Tanczár Gergely és Bak Attila lettek a legeredményesebbek. A próbáztatás eredményeképpen jubileumi (a cserkészet idén ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját) cserkészfogadalom letételére is sor kerülhetett. 15-en zöld, 4-en csíkos nyakkendot kaptak.
Az utolsó napon minden jóra fordult: Oroszlánszívu Richárd hazatért, Földnélküli János többé nem sanyargatta a népet, Robin Hood pedig örök hűséget fogadott Mariannal. Sajnos nagy vigadalomra nem került sor a hatalmas zivatar miatt, mindenki csak a saját sátrában ünnepelt. Emellett felütötte fejét a búcsúzás szomorúsága is, hisz véget ért egy ilyen nagyszerű tábor. Itthon a szülők, rokonok, barátok már nagyon vártak minket, mi is örültünk nekik, de titkon már vártuk a következő találkozást az augusztus 16-20 között esedékes hagyományőrző műhelytáborban.

Köszönjük a vezetőknek, szüleinknek és minden támogatónak, hogy részesei voltak az idei tábor sikeres lebonyolításában, hogy közösségben megélt vidám és örömteli napokat szereztek nekünk!

Bárdos Orsolya
Harangvirág őrs

Az Északbácskai Öregcserkész Klub tagjai a XIII. MÖT-ön

Az idén augusztus 14-től 17–ig lett megtartva Kecskeméten a XIII. Magyar Öregcserkészek Találkozója ( MÖT ). Ezen a találkozón tíz szabadkai öregcserkész vett részt. A magyarországi öregcserkészeken kívül voltak még a Felvidékről és Erdélyből, az idén Kárpátaljáról nem jöttek. A találkozó Kodály Zoltán születésének 125. és a cserkészet megalakulásának 100. évfordulója jegyében zajlott. Az elszállásolás a Piarista Rendház diák otthonában volt , az előadásokat pedig a Piarista Gimnázium dísztermében tartották. Kodály Zoltánról az előadó úgy vezette az előadást, hogy a hallgatóság időnként rázendített a nótára érdekessé téve így a programot. Ivasivka Matyi-bá az anekdótáival színessé és felejthetettlenné tették. A tábortüzre már nem is volt idő úgy elmúlt az este, csak a zászlót vontuk le a Himnuszt énekelve.

Másnap reggel a résztvevők csodálkozására és meglepetésére a szabadkai csapat, száz darab mézes és száz darab virágporos kétdekás pohárkákból kirakta a liliomot és a százast ezzel is hangsúlyt adva a századik évfordulónak. Nagyboldogasszony napját szentmisével kezdtük . Később a Jamboree–k résztvevői számoltak be élményükröl. Ebéd után folytatódtak a beszámolók, képekkel illusztrálva, az ereklyék mutogatásával, amit csereberéltek, mert csak így juthattak a tárgyakhoz amelyeknek most boldog tulajdonosai.

A harmadik nap városnézés volt, a szép alföldi város megtekintésére egy hét sem lenne elegendő, a szép épületekre, templomokra, szobrokra, kertekre, az útvezető törekvésére, hogy mindről a legtöbbet mondja el, maradandó élményt nyujtott. Ebéd után Bugac puszta volt az útirány, ott Pista bá büszkesége a cserkész tanya, az erdő szélén, ahol augusztus végén örsvezetői tábor lesz, majd maga a puszta a csikósok ötösfogata, a lovas bemutató, ez mind élmény volt. Vacsora után az erdélyiek mutattak be videó filmet Erdélyről, ami nagyon szép volt. Következett a tábortűz, ahol mi Bogdán József atya két versével csaltunk könnyeket a szemekbe. Szép volt mert mire a helyünkre értünk mind elkérték tőlünk a papirokat amiről olvastuk vagy daloltuk, sőt címeket adtak, hogy biztosan elküldjük. A tábortűz folytatódott tovább vidáman, túllépve jól az előrelátott időt. Ez az éjszaka is nagyon rövid volt.

Jött a negyedik nap , zászlófelvonás, reggeli , majd a zászlólevonás és a búcsú , könnyes szemekkel. Majd jövőre ismét találkozunk.

Király Pál

A résztvevők: Kujundzsity Béla, Király Pál , Király Mária, Dóró Kálmán, Fodor János, Nagy György, Szakács Ferenc, Tóth Bagi András, Tóth Bagi Magdolna, Novoszel Lajos.

Nyáritábor (és tortaverseny) a Bükkfensíkon

A Bükk hegységet már az őskor lakói ismerték, hiszen valamikor nagyon régen egy bivalyt festettek a Bükk-i Őserdő egyik barlangjának a falára (képünk). Közel 100 év óta viszont már magyar cserkészek járják a Bükköt és -köztük az egriek- szinte minden szögletét ismerik.

Míg az őslakók valószínűleg vadásztak a Bükkben és vadhúson kívül talán gombát ettek, addig a mai cserkészek inkább tortakészítéssel kísérleteznek, mert, ha az még nem is egészen tökéletes, a szabadban biztos, hogy izlik...

Az idén itt táborozott az egri "Bornemisszsa" cserkészcsapat, velünk táboroztak a 812 sz. Csaba Vezér rákoscsabai és a 309. sz. Assisi Szt.Ferenc budapesti cserkészcsapatok.


Alábbi felvétel -ha azt egy Nyugat-Európa sűrűnlakott vidékéhez szokott cserkész látja - annyira idillikus, hogy ezt a tájat ugyancsak megírígyli.
Örüljünk neki mi magyarok, hogy ez még nekünk van, megmaradt, és vigyázzunk rá, hogy ezután is megmaradjon, és hogy sok generáció cserkésze táborozhasson itt még akkor is, amikor Európa zöldterületei fenyegetően szűkülnek.

A Bornemissza Gergely, Csaba Vezér és Assisi Szt. Ferenc csapatok a Bükkben

Tartalomjegyzék  (47)
Címoldal  (47)
Archívum
Bejárat