Ezerszázéves történelmünkből (48)
A felszabadító háború következményei
Erdély bukása
A török kiűzése valóban nagyszerű történelmi esemény volt. Ezzel megszűnt Európa további fenyegetettsége, és Magyarország végre felszabadult
a 145 éves török járom alól. Ennek a fényes győzelemnek a gyümölcseit mégsem élvezhette a magyarság. Hiába viselte a 16 évig elhuzódó háború
tetemes hadi terheinek oroszlánrészét, és ontotta vérét, mégis legyőzöttként lett kezelve.
Budavár bevétele
|
1687-ben Lotharingiai Károly győztes seregével már Erdélyben van és ő parancsol. A balázsfalvi szerződésben pénzt és élelmezési szolgáltatást
köt ki. A fejedelemség fontosabb székhelyeibe császári őrséget helyez. Sőt a fejedelemnek udvarával együtt Fogaras várába kellett átköltöznie.
A rendek ügyetlen politikája is hozzájárult, hogy I.Lipót királyra visszaszállt az erdélyi fejedelemség. Amikor 1690-ben elhalálozott Apaffi Mihály,
Erdély utolsó fejedelme, fiát a kiskorú II. Apaffi Mihályt ugyan megválasztották fejedelemmé, de csak névleg uralkodott. Később Bécsbe vitték, és
ott is halt meg.
1691-ben adta ki I.Lipót király a diploma Leopoldinumot, amely Erdély alkotmányának alappillére maradt egészen 1848-ig. S bár a diploma (oklevél) biztosította az erdélyi törvények érvényét, és a rendek jogait, a tényleges hatalom a császáriak parancsnokának kezében volt. Igy szűnt meg Erdély önnállósága, és vált az anyaországtól elszakítottan, a Habsburg-monarchia legkeletibb, kisebb jelentőségű tartományává.
I. Lipót király önkényuralma
Buda visszafoglalását a magyar rendek azzal hálálták meg királyuknak, hogy az 1687-es pozsonyi országgyűlésen -I.Lipót kívánságára- lemondott királyválasztói jogáról, és elfogadta a Habsburg-ház fiú ágának örökösödési jogát. A másik igen lényeges lemondás volt, az aranybulla 31.pontjának záradékában meghatározott ellenállási jogáról- fegyveresen is-, ha a király megszegné a törvényeket.
A szenvedések sorozata nem ért véget, hanem újbóli erővel zúdult a magyar nemzetre. Legemlékezetesebb és legkegyetlenebb képviselői között találjuk a
nápolyi származású Karaffa császári tábornokot, aki Eperjes városának gazdag polgárait hamis tanúk vallomása alapján, halálra ítélte és kivégeztette.
Több mint húsz előkelő polgár végezte életét kínpadon, csak azért, hogy vagyonukat Karaffa lefoglalhassa és sajátját velük gyarapíthassa. A vád ellenük Thököly Imrével való összeesküvés volt. Csak, amikor a nádor és a királyhű főurak neveit is belekeverte az ügybe, hívták vissza Bécsbe, ahol nemhogy megbüntették volna, de a legmagasabb kitüntetést nyerte el.
A másik nagy ellensége a magyarságnak Kollonics Lipót esztergomi érsek volt, aki más eszközökkel próbálta Magyarországot az osztrák örökös tartományok közé beolvasztani. Tőle származik az a hírhedt mondás, miszerint Magyarországot rabbá, koldussá, németté és katolikussá kell tenni.
Anyagilag teljesen kifosztották az amúgyis szegény országot. Újabb adókat vetettek ki, a hihetetlenül magas hadisarcok mellett. Ezek beszedése sokszor a legkegyetlenebb és a legembertelenebb módon zajlottak le.
A legszörnyűbb csapást mégis az Újszerzeményi Bizottság által mérte a magyarságra. A török alól felszabadult területeket, birtokokat vissza kellett volna kapnia elmenekült tulajdonosainak. Ezt viszont hivatalos okmánnyal kellett igazolni, és ha az elveszett a háborúban, nem kaphatták vissza birtokaikat. Ha sikerült is igazolniuk, akkor óriási illetéket róttak ki, mondván, a császárnak sok pénzébe került ezen területek visszaszerzése a töröktől.
Ilymódon egész vidékek maradtak gazdátlanul, amelyet azután új birtokosok -idegenek- főként németek kapták meg. Annyi lett az új birtokos, hogy egy országgyűlésen százhetvenet honosítottak, mert anélkül nem lehettek magyar birtokosok.
A nemesség erejét megtörték azáltal is, hogy megadóztatták őket azzal az indoklással, hogy már nincsen hadkötelezettsége. Az igazságszolgáltatásban a magyar bírákat felcserélték császárhű németekkel.
Kollonics végzetes eszköze a betelepítés lett. Az elnéptelenedett, visszaszerzett területekre németek, szerbek, szlovákok lettek betelepítve mindenféle kedvezménnyel, ingyen földjuttatással, adóelengedéssel, csakhogy császárhű alattvalók legyenek. Az elmenekült, elbujdosott magyar jobbágyok, a feladat nélkül maradt végvári vitézek nem kellettek, legszívesebben kitelepítették volna őket a többi "lázadó" magyarral együtt szétszórva az országban. Ez a tervük mégsem valósult meg a kiköltöztetés nagyarányú költségei miatt.
Ebben az időben történt meg a szerbek nagyarányú bevándorlása is. Mintegy 40 ezer család (kb.200 000 fő) menekült a török elől hazájából, és kapott I.Lipót királytól kiváltságlevelet, melyben patriarchájuk nemcsak egyházi, de világi képviselőjük is lett. Egészen Budáig jutottak fel. S miután nem voltak hajlandók a földesuraknál dolgozni és letelepedni, csak katonáskodni, így kérésükre az ország déli részén mint határőrök "ideiglenesen" telepedtek le, a Bánságban és Bácskában. Szomorú tény, de a bécsi udvar később a szerbeket, a horvátokat, majd a románokat is a "rebellis" magyarok ellen uszította és használta fel.
A nyomor a keserűség, a kilátástalanság akkora fokot ért el, hogy 1697-ben egymásután robbantak ki a népfelkelések. Hegyalján, Szatmárban, Máramarosban, Ugocsában, de a Dunántulon vagy a Dráva mentén is. Ezeket még könnyű volt a katonaságnak elnyomni, de megváltozott a helyzet, amikor a felkelés élére Magyarország leggazdagabb, legelőkelőbb földesura II.Rákóczi Ferenc állott.
II.Rákóczi Ferenc szabadságharca (1703-1711)
Fejedelmek, államférfiak, hősök vére folyt az ereiben. Édesapja, I.Rákóczi Ferenc a Wesselényi "összeesküvésben" vett részt, édesanyja, Zrinyi Ilona, Munkács várának hős védelmezője, anyai nagyapját, Zrinyi Pétert, Bécsújhelyen végezték ki a fentebb nevezett "összeesküvésben" való részvétele miatt. Apai ágon II.Rákóczi György és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek, nevelőapja, Thököly Imre a kurudc szabadságharc vezére volt. Micsoda fényes örökség, milyen lelki adottságok. Hiába próbálja Kollonics édesanyjától és nővérétől elszakítottan a német jezsuiták kiváló nevelésében bízva, kiölni belőle a magyar érzést, ezt csak részben sikerül elérnie.
Eleinte annyira királyhű, hogy a felkelők felkérése elől elmenekül, nehogy valamiféle gyanúba is kerülhessen. Sőt magyarországi birtokait is felajánlotta cseréül egyenlő értékű németországiakra.
Mikor megismerkedik az ugyancsak királyhű, de forróan magyar érzelmű Bercsényi Miklós gróffal, az Ung-megyei főispánnal, beszélgetéseik a magyar nemzet megmentésére összpontosulnak. Maga Rákóczi is tapasztalja a császáriak kegyetlenkedéseit és zsarolásait. Barátja tanácsára tárgyalást kezdeményez XIV.Lajos francia királlyal, akivel felesége révén rokoni kapcsolatba került. Levelezését futára Longueval császári kapitány a bécsi kormány kezére juttatja. Sárosi várában fogják el Rákóczit 1701-ben. Bercsényinek sikerült Lengyelországba menekülni. Rákóczit halálra ítélik, de feleségének sikerül megszöktetni, a felügyeletével megbízott porosz Lehmann kapitány segítségével. Ő maga életével fizetett érte.
Rákóczi szintén Lengyelországba menekül, ahol már több menekülő várt rá. 1703-ban elfogadja a parasztok küldötteinek felkérését, hogy álljon az élükre. Zászlókat küldött nekik, ezzel a felirattal:"Istenért és szabadságért." Majd maga is megérkezik kicsiny csapatával. Birtokainak magyar, rutén és szlovák népe boldogan és nagy lelkesültséggel fogadják őt. A felkelés kiszélesül, amikor a nemesség is csatlakozik hozzá.
Fákóczi Ferencet a magyarok vezérükké választják
|
Nyolc éven át vívta a magyarság elkeseredett szabadságharcát a németek ellen. A harcokban résztvettek főurak, nemesek, jobbágyok, polgárok, bujdosók, katolikusok és protestánsok egyaránt. Az első éveket sikerek koronázták, már Bécs alatt jártak a kurucok. Segítette előrenyomulásukat, hogy a francia király megindította a háborút I.Lipót császár ellen, és emiatt a császári hadak nagyrésze le volt kötve.
1704-ben Erdély is csatlakozott a felkeléshez, és Rákóczit fejedelemmé választotta. Amikor a Dunántúl is a kurucok kezére kerül I.Lipót király alkudozásba kezd a fölkelőkkel. Rákócziék feltételeit: a magyar alkotmány visszaállítását, teljes vallásszabadságot, az erdélyi fejedelemség önnállóságát, és mindezeknek szavatolását idegen hatalmak kezességvállalása által, a király nem fogadta el. 1705-ben meghal I.Lipót császár és király, utóda fia I. József békét kíván kötni,de az idegen hatalmak kezességéhez nem járult hozzá, így a tárgyalások megszakadtak.
Rákóczi mindent megtett, hogy hatalmasra duzzadt seregeit a nyugati hadseregek nívójára emelje. Katonai akadémiát alapított a kuruc tisztek kiképzésére, rendes egyenruhát készíttetett a katonák számára, és fegyverrel igyekezett felszerelni őket. XIV.Lajos királytól kapott kiképző tüzér tiszteket, és jelentős pénzbeli támogatást. A fejedelem saját vagyonát is a felkelésre áldozta, de ekkora sereg közel 100 ezer fő ellátása rengeteg pénzbe került. S a kezdeti lelkesültség is alábbhagyott a rendek áldozatvállalását tekintve.
1705-ben a Szécsény-i országgyűlés vezérlő fejedelemmé választja II. Rákóczi Ferencet. Erről értesülvén a francia király szövetséget ajánl Rákóczinak azzal a feltétellel, hogy szakadjanak el a Habsburgoktól. Az 1707-es ónodi országgyűlésen meg is történik a Habsburg-ház trónfosztása, de a magyar királyságot egyetlen külföldi uralkodó sem akarta elismerni. Nem jött segítség sem a lengyelektől sem az oroszoktól. A francia szövetség is csak ígéret maradt. Most már békekötés sem volt lehetséges. Királyjelöltet is kerestek. Miksa Emánuel bajor választó fejedelemre, a porosz királyra gondoltak, sőt az orosz trónörökösnek is szánták a magyar koronát.
Harcoló kuruc vitézek
|
A szabadságharc további kilátásai egyre nehezebbé váltak nemcsak anyagi gondok, de a borzasztó pestis járvány kitörése is egyre jobban apasztotta le a kurucok táborát 20-22 ezerre mindössze. Bécs fegyverrel akarta leverni a felkelést, és 50 ezer császári katonát rendelt ki ellenükben. Rákóczi éppen Lengyelországban tartózkodott, az orosz cárral való tárgyalások miatt, és a teljhatalmat Károlyi Sándorra bízta. Ő Pállfy János gróf altábornagy tanácsára - akit a magyarországi császári csapatok élére állítottak - béketárgyalásba kezdett, és miután megegyeztek a béke pontjaiban, 1711.április 30-án a nagymajtényi síkon letették a magyar csapatok a fegyvert. A magyar szabadságért vívott dicső harc fejezete zárult le ekkor, de nem is lehetett volna győztesen befejezni, a fentiekben említett okok miatt.
A szabadságharc olyan vitézeket és vezéreket tudott felmutatni, akik a hazaszeretet legragyogóbb példáját adták, és a magyar történelem soha el nem felejthető alkjaivá magasztosodtak. Hogy csak néhány nevet említsünk: Bercsényi Miklós a legfőbb hadvezér, Károlyi Sándor kapitány, vak Bottyán, Esze Tamás, Béri Balogh Ádám, Bezerédy, Ócskay László stb. Különösen vonatkozik mindez a vezérlő fejedelemre II.Rákóczi Ferencre, aki inkább választotta a számüzetést, mintsem hogy elfogadja a béke feltételeit, amelyben már szó sem volt királyválsztó jogról, Erdélyről, külföldi hatalmak garanciájáról. Bár a szatmári béke biztosította a felkelők büntetlenségét, magának Rákóczinak szintén kegyelmet és birtokainak visszaadását, ha leteszik a királyi hűségesküt.
Rákóczi Lengyelországból Franciországba ment, ahol XIV.Lajos király fejedelmi rangjához méltóan, vendégeként fogadta. Itt tartózkodott egy ideig, majd a török szultán meghívására, reménnyel telve, Törökországba ment, ahol már nem tudott komolyabb szerephez jutni, miután Belgrádnál a törökök vereséget szenvedtek a császári csapatoktól. A szultán Rodostót rendelte el lakóhelyéül, ahol hűséges híveivel élte a számkivetettek szomorú életét. Itt halt meg 1735-ben II.Rákóczi Ferenc, ez a tisztaszívű, mélységesen hívő nagy ember és igaz hazafi, akinek emlékét az évszázadok múlása egyre fényesebbé, élőbbé teszi. A fejedelem alakját, rodostói sorsát, a száműzöttek életét a hűséges Mikes Kelemen örökítette meg "leveleiben" igen megindítóan.
A kuruc-kor időszakában, ebben a félszázados küzdelemben bontakozott ki a magyar szív és lélek szülte csodálatos dalok s költemények egész arzenálja, ami egyedülálló volt Európában. Ezeket a részben vidám, de inkább szomorú dalokat a tárogató-síp (tipikus magyar hangszer) mellett énekelték. S megszületik a Rákóczi-nóta, amelyből később 1809-ben Scholl karmester a világhírű Rákóczi indulót alkotja meg.
(Folytatjuk)
|
|