Évfordulók (32)
Wass Albert születésének 100. és halálának 10. évfordulóján
"Igazságot hangoztatni, hírdetni és világgá kürtölni nem csupán szabad, de kötelesség!"
Wass Albert életprogramját nem is lehetne tömörebben kifejezni, mint ahogyan ő maga fogalmazta meg, a fentebb választott mottó szerint.
Czegei Wass Albert ősi, magyar nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot Erdélyben, akik Mezőség-i birtokaikat még I. Szent László
királyunktól kapták. Ez az örökség nemcsak névben kötelez, de még inkább szellemiségben. S ehhez a szellemiséghez haláláig hű maradt, és
írói tollának fegyverével meg is harcolta.
Az erdészmérnök, az író, a szerkesztő, az irodalmi szervező életének felét emigrációban kellett leélnie, és nem érhette meg, hogy hazájából,
Erdélyből számkivetetten, a román hatalomtól "háborús bűnösként" megbélyegezetten, igazságot nyerjen.
Reá emlékezni és emlékeztetni, fáradhatatlan munkájára, amit a magyarság érdekében tett, boldog s büszke feladat.
Abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a halála után (Florida,1998.febr.17.) a hazai magyar közönség számára is megismert és megjelentetett
Wass Albert életmű mellett,-amely rendkívül gazdag- a száműzetésében írott levelei, a vele készült interjúk még inkább felfedik nemcsak
írói kvalitását, de emberi nagyságát is.
Dr. Wass Albert önéletrajza saját leiratban
Születtem 1908. január 8-án, Kolozsvár mellett Válaszút községben. Tizenegy éves koromban akaratom ellenére román állampolgár lettem és 11 nappal
születésnapom után megismerkedtem a kisebbségi élet bajaival is: 1919. január 19-én, Kolozsvár magyarjai tüntető felvonulást rendeztek a főtéri
New York szálloda elé, ahol az új határmegállapító bizottságot vezető francia tábornok lakozott. A román katonaság sortűzzel oszlatta szét a
magyar tömeget (a francia tábornoknak azt hazudták, hogy kommunisták akarták őt megtámadni). A tüntetésnek 18 halottja és 38 sebesültje volt.
Én futottam, akár a nyúl, nagyapám Deák Rerenc utcai házáig, s csak a báránybőr sipkát lőtték le a fejemről.
Iskoláimat a kolozsvári Református Kollégiumban végeztem, utána a debreceni gazdasági akadémiát, majd a hohenheimi erdészeti egyetemet végeztem
el, ahol erdőmérnöki diplomát kaptam. Végül a Sorbonne-on, Párizsban fejeztem be a diákéletemet. Utána hazamentem gazdálkodni kétszáz holdas
birtokunkra (ennyit hagytak meg a románok) apám betegsége miatt.
Első verses füzetem a kolozsvári Minerva kiadásában jelent meg 1928-ban "Virágtemetés" cím alatt. 1930-ban egy újabb versfüzetemet adta ki a
Minerva, annak címe "Fenyő a hegytetőn" volt. Első regényem 1935-ben jelent meg "Farkasverem"cím alatt az Erdélyi Szépmíves Czéh és a budapesti Révai
kiadásában, és három év alatt négy kiadást ért meg. A Baumgarten-díjat vágták a fejemhez érte. Sok bajom volt a románokkal abban az időben, és bár
írtam titokban egyebet is, mindössze egy "meséskönyvem" jelenhetett meg "Tavak könyve" címmel, valamint egy tucatra való elbeszélésem az Erdélyi
Helikonban és a kolozsvári Ellenzék nevű napilapban, melynek rendes munkatársa lettem. A bécsi döntés után azonban, a kurtára szabott felszabadulásunk
négy esztendejében hat könyvem jelent meg gyors egymásután. "A kastély árnyékában" meghozta a Klébelsberg-díjat, de én ekkor már "átképzős tartalékos
zászlós" voltam muszka földön. Gyászos háborúnkat a Bajor-erdőben fejeztem be, nem messzire Nyírő Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat
hígítani. Menekült sorsom első esztendejében írta meg bennem a hegyek utáni honvágy a "Funtineli boszorkány"-t, a harag és keserűség pedig az
"Adjátok vissza a hegyeimet", ami később megjelent németül, spanyolul és angolul is. Németföldön mint kertész, fadöntő, lábászmérnök (régi nyelven
indzsellér:aki a földet méri) és végül is mint éjjeliőr éltem és írtam könyveimet 1951 őszéig, amikor végül beengedtek az Egyesült Államokba.
Első állomásomat a floridai De Landban-kaptam, mint az ottani katona iskola számtan és mértan tanára. Onnan vittek át később a Gainesville-i
Florida Egyetemre, ahonnan 1972-ben korom miatt nyugdíjba küldtek.
1964-ben alapítottam meg az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet és a Danubian Press kiadóvállalatot, mely intézmények segítségével a mai napig (1985)
negyvenhat könyvet adtunk ki, magyar és angol nyelven. 1979-ben indítottam el a Transylvanian Quarterly-t, mely az erdélyi magyarság panaszait
vitte a világ elé, s amiből 500 példányt osztottunk szét negyedévenként Washingtonban. Ennek a kiadását ebben az évben kénytelenek voltunk beszüntetni
támogatás hiányában.
Életem során valami negyven-egynéhány könyvet írtam, s ha Isten megsegít, még szeretnék néhányat írni, amíg futja az időből. Főképpen életrajzomat
szeretném megírni, három kötetben: A régi Erdély- A háború, s ami utána jött- Magyarok Amerikában.
Erdély magyarságát némaságras ítélték, csak mi, szabad földön élő magyarok tudunk értük dolgozni!
(Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985. október 13.)
Adalékok az önéletrajzhoz:
1. Mi az igazság a "háborús bűnös" megbélyegzésről, és jelenlegi állásáról?
2. Hogyan bojkottálta az új "haza" Wass Albert írói tevékenységét azaz műveinek angol nyelvű kiadását?
3. Hogyan vált lehetővé, hogy Wass Albert fáradhatatlan munkája a magyarság érdekében, mégis elérje a célját?
4. Hogyan kísérte végig száműzött életét a román hatalom, és próbálta többször is kioltani azt?
A román népbíróság 1946. márciusában távollétében,(mint katona csapattestével állandóan "hátrálva" érkezett meg Sopronba 1945.tavaszán) halálra ítélte
Wass Albertet. Állítólagos bűne, hogy 1940. szept.23-án Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonák az ő biztatására illetve parancsára hat románt
legyilkoltak. Bizonyíték nincsen, mint ahogyan nem is lehetett, mivel akkor, ott sem tartózkodott. Ezt a hazug vádat a román hatalom haláláig fenntartotta.
Hiába kérelmezte maga is, sőt halála után fiai, rehabilitása még mindig várat magára, helyesebben késlekedik, egyik bírói hatalomtól a másikig tolva az ügyet.
Neve annyira be van feketítve, hogy az erdélyi magyarságnak tilos bárhol is szobrát elhelyezni.
Amerikába érve (1951) az új "hazában" szembekerült azzal a keserű valósággal, hogy a magyarság igazságának ügye kőfalba ütközik, ahogyan ő fogalmazott: "befalaztak
bennünket, magyarokat." Tíz esztendőn keresztül hiába próbálkozott mindenütt nemzetmentő munkái kiadására, angol nyelvű kiadót nem talált. S mivel magyar nyelvű
nem volt az országban, így született meg az Amerikai Szépmíves Czéh, elődje az Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára, és a Danubian Press kiadóvállalat.
A befizetett tagdíjakból, mely eleinte 10 majd 20 dollár volt, tudta elindítani a magyar és angol nyelvű kiadást. Akadt kb. 400 amerikai magyar, akik felismerték az ügy fontosságát, hogy végre az angol nyelvű
világ is megismerhesse az igazságot Erdély és a magyar nemzet történelme, adott helyzete és problémái körül. Ezek a néhány ezres példányszámok ugyan nem tekinthetők
átütő sikernek, de gondos elhelyezésükkel, képviselőkhöz, szenátorokhoz, egyetemekhez, és a Kongresszusi Könyvtárhoz eljuttatott tiszteletpéldányokkal, elindítottak
valamiféle tisztánlátást, és helyrebillentését mindannak a szörnyűséges, romboló, hazug munkának, amit a magyar nemzet ellen végeztek már az 1870-es évek óta, főként
németek, majd csehek, románok. Ha belepillantunk egy-egy nyugati könyvtár könyveinek tárába, és felkeressük a magyarságra vonatkozó írásokat, megértjük mindjárt, hogy
miért volt Trianon, és miért van még ma is nyíltan vagy burkoltan fenyegetettségben területi és kultúrális integritását illetően.
Wass Albert erőfeszítései az igazságért folyó küzdelemben egyre jobban feszélyezte a román kormányt, és mindent megpróbált elnémitására. 1979-ben egy cikksorozatban-,
amely a Fort Lauderdale News hasábjain jelent meg- lett világgá kürtölve a hír, hogy sikerült meglelni egy "bujkáló háborús bűnöst" a floridai erdőkben. Az amerikai
román követ mindjárt örömmel reagált rá, hogy hajlandó lesz átvenni őt, büntetésének kitöltése végett. Természetesen nem lett belőle semmi sem, mert egyetlen
vádpont sem állta meg a helyét. Sem a Nyílas Párt-i tagság, sem a "tett" elkövetése. Amerika ekkor már védelmezte őt az igazság birtokában.
Ezután más módon próbálták elhallgattatni az írót. Véletlennek látszó balesettel (követségi teherautóval), szállodai bombamerénylet kísérletével. Az isteni rendelés
azonban nem engedte meg ezen manőverek sikerességét. Túlélte az emberi irigység, gonoszság mérges nyílzáporát, hogy beteljesíthesse küldetését, amelyért élt, küzdött és
munkálkodott.
Wass Albert a magyarságtudat egyik legkiválóbb képviselője, aki kisebbségi sorsában különösen mélyen átélte s átérezte, hogy mit jelent magyarként saját
szülőföldjén és birtokain kisemmizettnek, magalázottnak, és majd "elítéltnek" lenni.
Írói munkásságát és emberi nagyságát csak halála után ismerhette meg igazán a hazai közönség, és vált közismertté, közkinccsé.
Erdély szerelmese volt és maradt mindvégig. Témáit onnan merítette és szólaltatta meg olyan ihletettséggel, áhitattal, amelyek olvasóit is magával ragadják.
Különösen finomak, csodálatosak Erdély természeti szépségének, gazdagságának, adottságainak ecsetelése. Annyira élethűek, szinte kitapinthatóak.
Vannak, akik regényeit súlyosnak tartják, és ez részben igaz is, de ő nem szórakoztatni akart, hanem felébreszteni, magával ragadni, a tettek mezejére
vinni, ahol a jó és rossz harcát kell állandóan megvívni. Csak így alkothat az ember maradandó értéket, így menthet meg hazát, nemzetet, így lehet
béke és megértés a népek között, ha a szeretet munkálkodik benne. Hogyan is fogalmazta meg ezt az író Wass Albert?:"Addig nem lesz igazság, boldogság,
megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet."
|
|