Quo Vadis Informatica? (49)
A Quo Vadis Informatica a negyedéves ÚMÉ Internet-kiadvány állandó rovata: XIII. évfolyam, 2008/1 (tavaszi) szám
"Szivarvég" tárolók gyors terjedése, avagy 'bye, bye floppy és CD-RW'
A "hajlékonylemezt", nemzetközi nevén a "floppy disk" mágneses lemezt, mint hordozható digitális tároló egységet a magyar Jánosi Marcel találta fel. Ipari alkalmazását - miután Jánosi szabadalma lejárt -8 hűvelykes méretben- az amerikai IBM kezdte el. A közismert 3,5 hűvelykes változatát később a japánok vezették be, és az vált közel három évtizeden keresztül minden "személyi számítógép" egyik szabvány adattárolójává. Tette ezt annak ellenére, hogy közismert 1,54 Megabites kapacitása szerény maradt a gyorsan felszökő igény és lehetőségek (CD) mellett. Mérete és megbízhatósága a legtöbb esetben megfelelő volt, ugyanez vonatkozott előállítási költségeire.
A kevéssel később a hangrögzítésre kifejlesztett optikai elvek szerint működő "Kompakt Lemez" (CD) mint a számítógépek adattárolója ma több változatban használatos (CD, CDR, CDRW, DVD, DVDRW, é.í.t.). Kapacitása részben meghaladja a floppy 1000-szeresét, és további fokozása nincs kizárva. Írási és olvasási sebessége szerényebb mint a mágneses médiumoké, de sok alkalmazásra elegendő. T.k. ezért sem váltotta le a számítógépek "merevlemez" táregységét.
SONY kamerákban használt "memory stick" képtároló eleme
|
A floppy közel 30 éves diadalútját, sőt részben az újraírható CDRW lemez jövőjét is behatárolni látszik a félvezető-technikán alapuló flash- (villám-) memóriák tömeggyártásának lehetősége.
Mondhatnánk, hogy ez sokáig váratott magára, mert a félvezető-technikával készülő "integrált memóriák" megbízható és kellő kapacitású változatai az aktív integrált -áramkörök fejlődéséhez képest nagyobb technológiai kihívást jelentettek és jelentenek még ma is. De előnyeik olyan jelentősek, hogy megérték a szerteágazó kutató és gyártási erőfeszítéseket.
'Elegáns', töltőtollhűvelyhez hasonló flash memória
|
A NAND típusó flash-memóriák az EEPROM memóriacsaládhoz tartoznak. Legfontosabb jellemzőik, hogy robusztusak, használatukhoz nem igényelnek mechanikus lejátszókat, áram nélkül is megőrzik a bennük tárolt adatokat, kis méretűek és már pl. 4 GB kapacitással is megfizethető árért gyárthatók.
2008. elején 16/32 Gb-s kivitelben voltak kaphatók. Áruk 2-4 GB-s kivitelben 5.- euro/GB nagyságrendbe esett, míg a 700 mB-s CD-RW lemezek kb. 2.- euróba kerülnek... tehát nagyságrendben egymást már megközelítették.
Írási és olvasási sebességük sok alkalmazáshoz megfelelnek. Egy 10 GB-s egységnél pl. az írás 6 MB/sec, az olvasás 17 MB/sec sebességgel történik.
Hordozhatóságuk és kis méretüknek egyik gyakorlati következménye, hogy könnyen elveszíthetők, könnyen ott felejtjük azokat, valamilyen 'gépközelben'.
Sokoldalú előnyei miatt először kamerákban nyertek alkalmazást, mint pl. Sony "Memory Stick" képtárolója (pl. 8-128 MB kivitelezésben).
1 GB-s mp3 zenelejátszó LCD kijelzővel
|
Ma a passzív flash drive (pen drive) zsebtárolók kivitelezési formáinak számtalan változatával találkozunk. Ezektől a lépés az aktív, (elemes) zenelejátszóig már nem nagy és szinte azonos méretű 'lejátszók' is gyárthatók ezekkel a "szivarvég" tárolókkal. Számtalan mp3-zeneszám fér el rajtuk és megfelelő fülhallagtókkal vagy zsebhangszórókkal úton-útfélen élvezhetjük azokat. Némelyik még diktafón funkcióval is rendelkezik, azaz mikrofont is tartalmaz egyszerű hangfelvételre.
Ugyanakkor az újraírható CD-k további sorsa is megpecsételődött, mert ez a zsebbevaló kis szerkentyű átveszi a szerepét.
Minden újtipusú memória megjelenésekor joggal tesszük fel a kérdést, hogy vajon hány évig fogja az hétköznapjainkat kisérni? Ha pl. családi vagy más archívumot hozunk létre az utókornak, milyen időtálló médiumon legbölcsebb azt tárolni?
Az elmúlt 50 eszendőben láttunk ugyanis tányérnagyságú hangszalagokat jönni-menni, tányérnagyságú videolemezeket jönni-menni, a floppyt jönni-menni, a CD-t jönni és
talán nemsokára azt is menni...? Legbosszantóbb az elektronikus archivumkutatásnál a régi médiumokhoz szükséges lejátszók eltűnése, jobbik esetben azok kizárólagos múzeumi fellelhetősége.
Ha kőbe vésni mondanivalónkat ma már nincs is módunkban, a 'papírtekercsek' bizonyítottan több ezer évig képesek voltak az örökség megőrzésére. És ma sem kell hozzájuk 'lejátszó'!
|