Verecke és az Őrség között (15) Oszkár-díjas cukrászmester Marcipániája az egri vár tövében Magyar mestercukrász a Guiness Rekordok Könyvében  Eger városa sok mindenről nevezetes. Az egri várról, az egri bikavérről, barokk templomairól és házairól, a városalatti pincerendszeréről és nem utolsó sorban meleg, termálvizű fürdőiről, hogy a legismertebbeket soroljuk csupán fel. Újabban, hozzá kell társítanunk a Kopcsik Lajos cukrászmester fémjelezte és megalkotott KOPCSIK MARCIPÁNIA múzeumot, amely egyedülállóságával, művészi kvalitásával máris a város kiemelkedő túrista látványosságai közé került.
1. Egy kis történeti áttekintés: A "cukrász" mint szó és szakma első papírra vetésével Széchenyi István gróf "Hitel" című munkájában találkozunk. A "mézeskalács" mesterség már ismeretes volt Árpád-házi királyaink uralkodása idején. Akkortájt még a méz volt az egyedüli édesítő anyag, és a királyi, főúri birtokokon dolgozó mézeskalácsosok egyúttal méhészkedéssel is foglalkoztak. Amikor céheket alakítottak, termékeikkel ők jelentek meg először az árúpiacon. A nádcukor és majd a répacukor felhasználásával új lehetőségek és módok kínálkoztak az édességek előállítására. Hazánkban Tessedik Sámuel alapította meg az első cukorgyárat 1831-ben, és húsz év után már elismert mesterség lett a "cukrász".
2. Hogyan lett Kopcsik Lajosból világhíresség? A sajószentpéteri munkáscsalád harmadik fiaként, édesanyja ötlete nyomán cukrászinasként kezdte pályafutását 1955-ben. Három évi szakmunkás képzés után, ahol már kitűnt tehetségével és szorgalmával, (elnyerte a "Belkereskedelem Kiváló Tanulója" címet), felkerült gyakorlatra a fővárosba. Itt kiváló szakemberekkel találkozott, közöttük Szamos Mátyással, aki a Szamos Marcipán- dinasztia megalapítója lett. Kopcsik Lajos a díszítő részlegen dolgozott, tehetségének dús fantáziájának, ötleteinek megfeleően. A szakmunkás vizsgát kiválóan tette le, és marasztalták is a fővárosban, de mégis visszatért Sajószentpéterre.
1970-ben a Szakács Egyesületek Világszövetsége XIV. kongresszusán -,amelyet Budapesten rendeztek - az országos versenyen megnyerte az első díjat, hozzá a világszövetség ezüst serlegével együtt. Ezzel elindult nemzetközi hírnevének pályája is, és egymás után érte el a szebbnél szebb eredményeket. 1974-ben a bécsi cukrász-és szakácsversenyen újabb győzelme született meg. 1977-ben Baselben a Gundel Ferenc magyar csapat tagjaként nyert aranyérmet. Ezúttal egy merőben új, egyéni alkotásával ejtette bámulatba a világkiállítás szakembereit és látogatóit. Egy zsolnai díszítéssel készült vázában négy szál kardvirág díszlett a megszólalásig élethű kiadásban, és mindez cukorból. Neve ekkor került be a szakma svájci aranykönyvébe.
Kopcsik Lajos bőven merít a magyar népművészet szín- és formagazdagságából, a történelmi múltból, de a festészet a zene sőt a bélyegek világából is, és mindezt átvarázsolja cukrász remekműveibe, melyekkel mindenhol csodálatot és elismerést szerez. 1986-ban a luxemburgi világkiállításon egyéniben és csapatban aranyérmes lett, majd 1988-ban Frankfurtban ismét aranyérmet hozott és csapata Oszkár-díjat kapott. Ez az év nevezetes maradt a család számára is, mivel Kazinczbarcikáról Egerbe költöztek. Itt munkálkodott a fogalommá vált Kopcsik-Cukrászdában az egri vár tövében, amely mind az egriek, mind a túristák közkedvelt kávézóhelye lett. Közvetlenül a bejáratnál voltak megtekinthetők a mester egyes kiállítási darabjai.
1995-ben a privatizációban eladták a vállalatot. Kopcsik Lajos feleslegessé vált, csak a nyereség számított az új tulajdonosnak. Lelkileg érzékenyen érintette mindez, ami nem csoda, mert egyszeriben nem volt munkaheye. Azután mégis történt valami. Az Egri Vendéglátó Ipari Szakiskola igazgató helyettese Bóta József hívta meg, hogy tanulói egy versenyre készülnek és segítsen nekik. Szívesen elvállalta, hiszen korábban is tanítot cukrász fiatalokat. Külön dolgozóhelységeket kapott, ahol ismét folytathatta szíve munkáját a marcipán remekeket. 5. A csúcson A szakma nem felejtette el Kopcsik Lajost és meghívta őt Szegedre egy vetélkedőre mint zsűri elnököt. Egyúttan rendeztek egy kiállítást is ahová tíz munkáját vitték el. Ezek átformázásával indult el azután a cukrász olimpiára 1996 szeptemberében, Berlinben. Titokban reménykedett egy-két aranyéremben. S amikor a zsűri elnöke a nyakába akasztotta a tíz aranyérmet, a meglepetéstől csak ennyit tudott a riporternek mondani: "Nem is tudtam, hogy minden munkámat külön díjazzák. Nagyon, nagyon boldog vagyok." A Guiness- rekordok könyvébe is bekerült ezzel a tíz aranyéremmel, de utána még 29 aranyérmet szerzett közöttük 11 olimpiai, nyolc világbajnoki, és a többi, egyéb nemzetközi vetélkedő díjjal együtt. 6. Egy álom valóra válik Kopcsik Lajos megszállottan folytatja tovább munkáját. Ötleteit váltja állandóan valósságá, melyek korönájaként megszületett a Kopcsik Marcipánia Múzeum Egerben az egri vár alatt a Harangöntő utcában. Aki csak egyszer is betévedt ide, nem tud szabadulni a látványtól. Hihetetlen precizitással kidolgozott remeknűveket lát itt marcipánból a látogató, és ez utóbbi tény még fokozza a bűvöletet, mert megszólalásig hűek és finoman kimunkált darabokat csodálhat meg.
A legújabb nagyszabású művészi munka a "barokk szoba" is elkészült, amit 2008. augusztusában avattak fel a Kopcsik Marcipánia Múzeumban. 7. Kitűntetések Számos elismerést kapott, ezek közül kiemelkedik az 1997-ben átadott Magyar Köztársaság Érdemkereszt kiskeresztje, 1998-ban Heves Megyéért kapott kitűntetése, és 1999-ben Eger Város díszpolgára címe. Az utolsó verseny, amelyen részt vett, 1998-ban Luxemburgban rendezték meg. Innen hat aranyéremmel tért haza. Számos országban találhatók meg munkái, pl. Oroszországbsan, Svédországban, Ausztriában, Hollandiában, az USA-ban, stb. Marcipán alkotásainak titka egy saját maga által kidolgozott technológia. A mester ma is fáradhatatlanul dolgozik tovább, hogy kifogyhatalan ötleteivel, munkáival elkápráztasson minket. Ehhez kivánunk neki jó munkát és jó egészséget!
Tartalomjegyzék (50)
|
