Capita Selecta (23)
Karácsony Bogotában
Nálunk Európában télen a nappalok mindig rövidebbek lesznek, délután hamar sötétedik. A nap alant jár a horizonton, a pirkadás és sötétedés hosszú ideig tart. Mindig hidegebb lesz, talán havazni kezd. Erről tudod, hogy már közel van a karácsony.
Ilyenkor készülődik a család. Az asszonyok sütnek-főznek, készül a diós, mákos bejgli, a sok aprósütemény. A fenyőfát már korábban megvesszük. Az asztalra finom rántott ponty vagy pulykasült kerül. Az ajándékok szépen becsomagolva várják a családot. Kicsi jászol is akad a karácsonyfa alatt. Ünnepélye éjféli misére indulnak a fenyőfával, jászollal feldíszített templomba. Mikndenki siet, boldog, jókedvű, örömet szerző, titkolózó.
Bogotában nem így éltem meg a karácsonyt.
Először is bajba kerültem a nap állásával. Sosem tudtam, hol keressem az árnyékomat. Aztán rájöttem, hogy a nap, az egyenlítő közelsége miatt, merőlegesen süt a fejemre. Csak napkeltekor és napnyugtakor tűnik fel a láthatáron. Este fél hétkor még teljes a világosság., nyolc órakor pedig sötétség uralkodik.
Decemberben a nappalok nem rövidebbek, az éjszakák nem hosszabbak, nem lesz hidegebb, hó nem esik. A különbség csak az, hogy az esős évszakot télnek, a
napsütésés évszakot nyárnak nevezik. Előfordul, hogy 'nyáron' az éjszakák hidegebbek mint 'télen'. A nap, ha süt, mindig erős, szinte erőszakos. Ha nem kenem be a homlokomat, negyedóra alatt leég. 1979 karácsonya előtt a gyerekváros kertjében friss zöldborsót tudtam szedni,. nyersen ettem. A retek is szépen növekedett.
Fenyőfa ezen a vidéken nincs, De az memberek tudják, hogy a fenyő hozzá tartozik a karácsonyhoz, hiszen a fejlett országokban, különösen az Egyesült Államokban nincs karácsony hó és fenyő nélkül. Ezért, hogy ők se maradjanak le, papírkartonra festik, vagy műanyag hóval borított fenyőágakat gyártanak, azzal díszítik az üzleteiket, utcákat, templomokat.
Igazán a jászol emlékeztet a karácsonyra. Aki tud jászlat készít fából, gipszből, kerámiából, nádból, szövetből. Vannak kiállítások, versenyek, hogy melyik a legszebb jászol, sőt jászol-múzeum is van. Egy családnál sem hiányzik. A templomokat is karácsonyfa helyett szép, nagy jászollal díszítik, amely körül kicsi, színes égők villognak.
A nyolcmilliós város központjában, ahol a szegényebbek vásárolnak, tolong, zsibong a tömeg, mindenki rohan, családjára gondol, ajándékokat keres.
Mérlegeli anyagi lehetőségeit, igyekszik, hogy munka után még mindent idejében elintézhhessen.
Ami az ajándékozást illeti, nem ismerem a kolumbiai polgári társadalom karácsonyát. A szegények negyedeiben, aki teheti, karácsonyra, vagy újévrevásárol a gyerekeknek ajándékokzt, de általában hasxznos dolgokat. Elsősorban új ruhát, vagy cipőt.
A népi városnegyedekben a férfiak és serdülők a maguk módján készülődnek. Többen összefognnak. Ha van rá pénzük, újra festik a házak külsejét. Ha nincs pénzük, gyűjtenek a sozmszédoktól, hogy az utcákat feldíszíthessék, de sörre is maradjon. A járdák szélét pirosra és fehérre mázolják, az úttestre angyalokat, csilingelő csengőket, havas fenyőfa ágakat, piros mikulást festenek. Hogy még ünnepélyesebb legyen a városrész, a szűk utcákon a szemben lévő ablakokat színes fűzérekkelötik össze. A szél vidáman lengeti, zörgeti a műanyag szalagokat.. Az úttesten mindenhol olvasható: "Féliz Navidad", "Boldog Karácsonyt".
Az ünnepre való előkészületeknél legfontosabb a "novene", a kilenced, amelynek legjobban a gyermekek örülnek. A szenteste előtt kilenc napon átsszegyűlnek a lakásokban, az utcán, szomszédoknál, ahol jászlat készítenek. És amikor készen van, minden este imádkoznak, és "villancico"-kat, karácsonyi dalaikat énekelnek körülötte.
Énekelni tudnak a gyerekek, csak nagyon hamisan, viszont annál lelkesebben és hangosabban. És, hogy még hangosabb legyen, maguk barkácsolankindenféle lehetséges kereplő eszközt. Összegyűjtik például a sörösüvegek kupakját, átfúrják, 40-50 darabot dróttal koszorúvá fűznek össze. A karácsonyi énekekhez ezt a zeneszerszámot ritmikusan lóbálják, a kupakok összeverődnek, és éktelen nagy zenebonát csapnak. Így várják a Megváltó születésének érkezését kilenc napon át vidáman, hangosan, lármásan, zajosan még, ha hamisan is.
Énekelnek a pásztorokról, akik a jászolhoz jönnek látogatóba, vagy az angyalokról, akik az istálló felett röpdösnek. Énekelenek a bárányokról és tehenekről,a melyek a gyermek Jézust meglátogatják, a hidegtől lehelletükkel felmelegítik. A három-királyokról, akik ajándékokkal halmozzák el a szegény újszülöttet. Máriáról és Józsefről is énekelnek. Sokan a rózsafüzédt is elimádkozzák.
Az esti kilenced végén pedig mindig lesz olyan szülő, vagy más felnőtt,aki agyerekek között édességet oszt szét. Már csak ezért is, annyira népszerű ez a szokás,
hogy azok is eljönnek, akik különben otthon szoktak imádkozni. Házról házra járnak. Arra számítanak, hogy cukorkát kapnak.
Szentestén a gyerekek az utcákra rohannak, meggyújtanak minden elképzelhető tűzi szerszámot, amit csakbe tudtak szerezni. Sok ház előtt , asztalkája mögött ül egy árus, aki különböző olcsó patront kínál tűzijátékhoz. Az ablakokban gyertyákat gyújtanak. Sőt gyakran táncolnak is az utcákon.
"Bunuelo"-t esznek, ami lisztből készült gombóc és zsírban barnára, ropogósra sütik.Sokszor ettem valami édes, barna pudingszerűséget, ami tmandulával ízesítenek.
Aki tud elmegy az éjféli misére is. A kivilágított ragyogó templomok zsúfolásig megtelnek. Aki későn érkezik, már csak azutcáról követheti a szertartást. Utána folytatódik az ünneplés az utcán és odahaza.
Hol vannak ilyenkor ők, akiket a társadalom tisztességes rétege megvet, és rémülettel "gamines"-nek, utcakölyöknek nevez? Ők minen örülnek? Nekik mifáj, mi hiányzik?
Amikor Dél-Amerikába mentem, és megismertem őket,az életük fontos lett számomra. 1977 és 1979 karácsonyát velük töltöttem. Az utcán élő gyerekek "Program"-jában voltam nevelő. Kapcsolatot tartottunk velük. Ha rászánták magukat, bejuthattak a "Bosconia" nevű intézménybe. Itt csak oyan gyerekek laktak, akiket az utcáról fogadtak be. Ezt kizárólag az alapító szalézius atya, Padre Javiere de Niocolo engedélyezte. Bosconia Bogota központjában épült, mert itt tanyázott, randalírozott a legtöbb otthontalan gyerek.
Karácsonyi ünnepséget rendeztek külön a bennlakóknak, majd később a kintieknek. Idebenn az ünnep egyáltralán nem volt családias. Talán a szokásosnál egy kicsivel többet kaptak enni. Személyes ajándék sem volt, senki sem foglakozott a gyerekekkel. Már csak ezért is elviselhetetlenek voltak a nevelők számára.Leginkább a család hiányzott nekik karácsonykor.
Az utcán élő gyerekek még rosszabbul élik meg a karácsonyi időszakot. Nyugtalanok, szemtelenek, erőszakosak még inkább mint máskor. Ilyenkor lehet igazán rabolni. Rabolni olyanoktól, akiknek családjuk, szeretteik vannak.Soha olyan vadul nem viselkednek, soha olyan sokat nem rabolnak, soha annyira nem irigyek és féltékenyek. Soha olyan mohón nem kapnak nyugtató - és kábítószer után, mint éppen a család szent ünnepén. Sokan altató tablettákat szednek, hogy a szentestét jól kibírják, tudjanak aludni.
Sok gyereket a rendőrök elfogtanak tolvajlás és kábítózás miatt. 1979-ben a szentestén is sokat vittek magukkal a rendőrőrsre. Amikor ezt megtudtuk, egy nevelőtársammalazonnal kirohantunk, hogy kiszabadítsuk őket. Akkor már Bosconia bejáratánál egész sor utcagyerek ült a hideg esőben, csöndben, teljesen kiéhezve. Ők így 'ünnepelték' a szentestét. Ajándékot, melegételt csak másnapra tervezett az igazgató.
December 25-én nagyon korán, a reggeli órákbaan biztos volt, hogy az utcagyerekek még alusznak. Egy nevelővel és egy 50 személyes busszal az alvók felkutatására indultam, hogy meghívjuk, és távolabbról is elhozzuk őket a Patioba, Bosconia udvarába, a számukra rendzezett karácsonyi ünnepségre.
Egy szemetes hordóban turkálva találtuk az elsőt, egy 8 éves gyereket, már ébren. Valószínűleg reggelijét kereste. A kutatás a szemetes hordóban úgy látszik feltételes reflexei közé tartozott. Voltak olyanok, kik minden fedél, védelem nélkül feküdtek a járdán. Egy papundekli doboz mögött ketten aludtak. Az utcaseprőknek a sátra alatt négy vagy öt gyerek rejtőzött. Még egészen tele voltak részegítő itallal, valószínűleg benzingőztől. Ezt alvás előtt szívják be, hogy az éjszaka hidegét kevésbé érezzék, aggoddalmuktól,szomorúságuktól megszabaduljanak. Háromórai busz-utazás alatt körülbelül 300 gyereket szedtünk össze.
Az ünnepség nem volt különösen érdekes.A gyerkek vadul játszotak és verekedtek a belső udvarban. Csodálkozásomra a város főpolgármestgedre is megjelent. Édességet hozott.De már félperc múlva megrettenve eltűnt. A sok fagylalton és ennivalón kívül nem volt igazán irányított tevékenység, értelmes foglakoztatás. Mégis úgy látszott, hogy a gyerekek nem unatkoztak. A karácsonyi ajándéknak örültek a legjobban. Ki nem örül, ha megajándékozzák?
Szép nem volt ez a délután, de a vége ayután egyenesen szürnyű lett. Sokan hitték, hogy ha már Padre Javier meghívta, akkor be is fogadja őket a "Program"-jába. Örültek előre,hogy Bosconia lesz az otthonuk. De a gyerekeket ismét visszaküldték az utcára. Néhányan nem is vették észre, hogy hogyan kerültek ki újra. Sokan kértek, könyörögtek, hogy beszéljek az atyával, hogy végre vegye fel mégis őket.
De amikor a házon kívül voltak, abban a pillanatban az őserdő törvénye ismét győzött. Az idősebbek a szemem előtt tépték ki a kisebbek kezéből kaácsonyi ajándékaikat, a kis papírzacskókat, édességgel és műanyag játékkokal. Mások félelemből önként adtak egy részt az ott várakozó nagyoknak.
December 25-én egész nap esett és hideg volt. Az ünnepség a kintieknek nemjelentett igzán karácsonyt. Ez is csak csalódást hozott. Halálosan fáradtak, átfagyottak és újra éhesek lettek. Az előző napok nyüzsgése után a hidegben csak kevés ember akadt az utcákon, alig lehetett valamit lolpni. Bosconia konyhájából máskor ebédet kaptak, de vasár és ünnepnapokon nem. A nevelők családjuknál ünnnepeltek. Nekik is szükségük van a pihenésre .A züzletek bezártak. A zöldség és gyümölcsárusok is eltűntek.
Akik Bosconia bejáratánál ültek, már régi ismerőseim voltak. Oda ültem közéjük a járdára. hallgattam mint ők, vagy meghallgattam őket. De nem bíratam elviselni ezt a helyzetet. Valkamit tenni akartam. Akkor még nem láttam, hogy a legnagyobb karácsonyi ajándék az lehet, ha emberszámba veszem őket, szeretettel, figyelemmel velük vagyok. Ezért megint csak ajándékozásra gondoltam. Nem volt nálam pénz, hogy valamit vehessek, mert 24-én már nem tudtam beváltani doll.árt. De meghívtgam őket egy kávézóba, amennyire pénzem futotta. Csak egy kávéra is szívesen jöttek, ami mellett beszélgetni lehetett.
Mindenk ellenére ők istudtak karácsonyi dalokat énekelni bodogan,ragyogó szemekkel, kicsit hamisan, így:
"Mit adjak naked kicsikém?
Mit adjak neked fiacskám?
Mit adjak,mit hozzak?
Szikrányi napsugarat, selymes láma poncho-t, szál virágot, csöppet a karibi tengerből, csipetnyi szeretetet, friss mustot a Kordillerák cukornádjából?
Kukoricalepényt pirít parázson Mária,
a domboldalon József a kávét kapálja.
Öszvér, ökör az igáját húzza,
A kis szüllöttet megcsodálja.
"Mit adjak naked kicsikém?
Mit adjak neked fiacskám?
Mit adjak,mit hozzak?
Szikrányi napsugarat, selymes láma poncho-t, szál virágot, csöppet a karibi tengerből, csipetnyi szeretetet, friss mustot a Kordillerák cukornádjából?
A kis Jézus mindent kipróbálna,
Ánizspálinkából is egy kortyot inna.
"Igyál tejet mézzel, és kenyérdarabkát,
várd meg míg menősz, akkor bort ihatnál!"
"Mit adjak naked kicsikém?
Mit adjak neked fiacskám?
Mit adjak,mit hozzak?
Szikrányi napsugarat, selymes láma poncho-t, szál virágot, csöppet a karibi tengerből, csipetnyi szeretetet, friss mustot a Kordillerák cukornádjából?
A királyok lelkesen ajándékozgatnak.
Haszontalan holmit, drága dolgot hoznak.
A csöppség mamája mosolyog is rajta,
megböki Józsefet ezen gondolkodva.
"Mit adjak naked kicsikém?
Mit adjak neked fiacskám?
Mit adjak,mit hozzak?
Szikrányi napsugarat, selymes láma poncho-t, szál virágot, csöppet a karibi tengerből, csipetnyi szeretetet, friss mustot a Kordillerák cukornádjából?
A pásztorok megérkeztek,
Cukornádlevet hoztak,
's egy kis gitáron
Máriának vidáman daloltak.
"Mit adjak naked kicsikém?
Mit adjak neked fiacskám?
Mit adjak,mit hozzak?
Hozok szikrányi napsugarat, selymes láma poncho-t, szál virágot, csöppet a karibi tengerből, csipetnyi szeretetet, friss mustot a Kordillerák cukornádjából"
Ezeket a gyerekeket ne sajnáld meg kedves Olvasó. Bírd ki, hogy nem tehetsz értük talán semmit sem. Ülj közéjük a járdára. Húzd le a sarut a lábadról, vess ki magdból minden keménységet, előitéletet. Szent hely ez, Isten képmását keresd a taszító külső mögött. Tiszteletteljes távolsággal, mint Mózes az égő csipkebokor előtt. Kik érthetik meg igazán a megtesteülés titkát?
"Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa'. "Boldogok, akik éheznek, fáznak, életükre törnek, nem csak kolumbiai rendőrök. Ők akiknek hiányzik a család és szeretet, akiket megitélnek,elitélnek, és súlyos bűn tudata terhehel, csk ők tudhatják igazán, mitjelent a megváltásban reménykedni.
Irta: Mustó Péter S.J.
És: Lehoczky Károlyné Szilárdka
Szeged 2007. szeptember 21.
| |