Évfordulók (35)


Radnóti Miklós születésének 100-ik évfordulója
(Budapest,1909. május 5.- Abda, 1944. november 10.)




Mottó: "Radnóti Miklós nemcsak egy izgalmas művet, tökéletesen nagy verseket hagyott ránk örökbe, hanem az emberi és művészi helytállás zavarba ejtő, képtelen és mégis kötelező példáját."

/Vas István/

1. Gyermekkora

Radnóti Miklós mártír költőnk, a XX. század háborúkkal, világválsággal és a holocausttal terhelt tragikus és küzdelmes időszakában született 1909. május 5-én Budapesten, a Lipótvárosban.
Édesanyját és ikertestvérét születésekor vesztette el, melynek tragikuma mélyen beívódott szomorúságra, melankóliára hajló természetébe.

Radnóti Miklós iskolájuk focicsapatában
a képen a második sorban
A félárva kisfiú korán teljes árvaságra jutott, midőn 1921-ben 12 éves korában édesapját is elvesztette.
Eredeti neve Glatter Miklós volt, egy polgári zsidó család gyermeke, aki később édesapja, Glatter Jakab szülőfalujának Nemradnótnak (Gömör m.) nevét vette fel, vagy még inkább az erdélyi Radnót faluét, ahol szüleinek üzletük volt és a költő is szívesen tartózkodott ott.

Neveltetését gazdag anyai nagybátyja, Grósz Dezső vette kézbe. Budapesti kereskedelmi iskolai érettségije után, 1927-ben nevelőapja kívánságára a csehországi libereci Reichenberg textilipari főiskolájára ment, ahol elvégzett egy tanévet. Az ipari-kereskedelmi pálya nem vonzotta, bár két évet dolgozott nagybátyja vállalatánál.


2. Irodalmi pályájának kezdete és kibontakozása

Irodalmi érdeklődése középiskolás éveitől elkísérte. Első nyomtatásban megjelenő versei az Új századok diákújságban láttak napvilágot. A Haladás kör irodalmi diákegyesületben is tevékeny részt vállalt.
1930-ban beíratkozott Szegeden a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. A szegedi évek sok tekintetben fordulatot jelentettek életében. Költészetére nagy hatással volt Sík Sándor paptanár, esztéta és költő, aki hamar felfigyelt tehetséges diákjára. Az ő expresszionista, haladó szemlélete, a szabad verselési formák alkalmazásai találnak kezdetben követendő példára Radnótinál is. A másik hatást a Szegedi Fiatalok adják. Bekapcsolódik a falukutatás munkájába és egyik alapító tagja lesz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. A szociális érzékenység hozza őt is kapcsolatba az illegális kommunista párttal, melynek szimpatizánsa, de azonban sohasem lesz a tagja.

Első verseskötete, a Pogány köszöntő, a Kortárs című folyóiratban jelent meg Szegeden. 1931-ben pedig a második verseskötet az Újmódi pásztorok éneke címmel, melyet elkoboztak és vallásos izgatásért nyolc napi fogházra ítélték miatta. Sík Sándor tanára közbenjárására függesztették fel alóla.


1934-ben doktori disszertációjával, melyet Kaffka Margitról írt, "Kaffka Margit művészi fejlődése" címmel, felhívta magára a figyelmet az irodalomtörténet körében. Frissen szerzett tanári diplomáját (1935) nem tudta értékesíteni, mert nem kapott állást. Ez az esztendő mégis változást hozott a magánéletében, mert házasságot kötött gyerekkori szerelmével, Gyarmati Fannival, aki szerelmes verseinek ihletője volt. Harmonikus, boldog házassága sokat jelentett a költő művészi fejlődésében is. Budapesten éltek és ő fordításokkal, házitanítoskodással valamint alkalmi munkákkal kereste meg a kenyeret. A Nyugat harmadik nemzedékének elismert tagja lett.

Költői pályafutásának fordulópontjaként értékelik az 1936-ban megjelent Járkálj csak halálraítélt című verseskötetét. 1937-ben Baumgarten- jutalmat kapott. Párizsban többször is járt feleségével együtt, magánemberként avagy a Pen-club meghívására. Itt került kapcsolatba a világirodalommal, így ismerkedtek meg Pierre Robin francia költővel, és vettek részt a Spanyol Köztársaság mellett szervezett szolidarítási tüntetésen 1937. júl. 24-én. Hispánia, Hispánia című versében a spanyol nép szabadságküzdelme mellett teszi le a voksát. Ekkor még nem sejthette, hogy az ő élete is ugyan úgy fog bevégződni, mint a másik nagy spanyol író társáé, Garcia Lorcaé, akit a falangisták agyonlőttek a spanyol polgárháború kezdetén.
Hozzálátott Guillaume Apollinaire francia költő verseinek fordításához, amelyet Vas Istvánnal együtt jelentettek meg 1940-ben.
1937. októberétől- 1943. március közepéig vezetett Naplójában életének apróbb eseményeit, az irodalomról, a környezetéről vallott őszinte megnyilatkozásait nyomon követheti az olvasó. Mind irodalmi stílusáért, mind történelmi dokumentumként értékes alkotás ez. Továbbá tanulmányokat írt kortársairól, Babits Mihályról, Füst Milánról, Szabó Lőrincről stb.
1938-ban jelent meg Meredek út című könyve, és 1940-ben látott napvilágot az új hangot megütő Ikrek hava című prózai írásait tartalmazó könyve, valamint a Válogatott versek kötete.

Költészetének reprezentatív műfaja az ecloga ez a klasszikus verselési forma (Theokritosz-Virgilius), melyben párbeszédes formában tükröződik vissza a pásztoridill vagy politikai tartalom. Radnóti írta az egyetlen magyar eclogaciklust, mely nyolc verset tartalmaz. Ezekben a költő életének központi témái rajzolódnak ki: a költészet értelméről, a háborúk borzalmairól, a halállal való szembenézésről vallott nézetei.
Különösen megrázóan szép a Hetedik ecloga, melyet a bori munkatáborban írt feleségéhez, Fannihoz. Ebben az ódai szárnyalású, de monológikus formában megírt eclógában tárja elénk a tábor naturalista képeit, fogolytársai álmokba való meneküléseit, sajátmaga emlékezéseit, feleségéhez füződő szerelmét, amelyből erőt merít a további kitartáshoz.

3. Nehéz évek

1940-1944-ig többször is behívták, mint katonát munkaszolgálatra. Erdélyben több helyen is, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fövárosban szolgált. A háborús évek alatt inkább műfordításokkal foglalkozott, mivel a cenzúra néhány versét nem engedélyezte kinyomtatásra.
1943-ban La Fontaine meséit fordította, melyek zömét az Orpheus nyomában című kötetben tett közzé.
1944-ben került Szerbiába a Bor melletti Lager Heidenauba. Itt születtek meg német felügyelet alatt olyan remekművei, mint a Gyökér, a Levél a hitveshez, az Á la reherche, a két utolsó ecloga. Nem tudhatta csak sejtette, hogy életének lángja kihúnyó félben van. Megszállotként írt és írt:

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek." (1944. május 19.)



1944. szeptember17-én háromezer legyengült és beteg embert indítanak Németország felé. A költő szerencsétlenségére az első csoportba jelentkezik (a második csoport ott maradt). Menetközben íródott meg a négy Razglednica:(szerb szó, jelentése képeslap). Belső erő hajtotta, hogy mindent még papírra vessen noteszébe, amely ott lapult viharkabátja zsebében.
Részlet a Razglednicákból:
"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint a húr, ha pattan.
Tarkólövés.-Igy végzed hát te is,-
súgtam magamnak, csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem.-
Der springt noch auf,-hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)



Radnóti Miklós abdai szobra, Melocco Miklós
szobrászművész alkotása
S a vég valóban így következett be. Huszonhárom társával együtt, akik már fölállni sem voltak képesek , 1944. november 10.-én kioltatik a magyar irodalom fiatal költői tehetségének lángja, mindössze 35 évesen.

A tömegsírban megtalált utolsó verseinek kézírata -Bori napló néven ismeretes-, mint posztumusz kötet jelent meg 1946-ban "Tajtékos ég" címmel. Ezt még részben maga a költő kezdte el összeállítani.
Végső nyughelyére 1946. augusztus 14-én helyezik el a Kerepesi temetőben.

Radnóti Miklós a magyar modern líra egyik kimagasló képviselője, akinek emberiessége, a béke iránti vágya és az otthon , a haza iránti szeretete csodálatos erővel, plasztikus módon szólal meg költeményeiben. Mint műfordító is a legjelesebbek közé tartozott, és korai, tragikus halála nagy vesztesége lett a magyar irodalomnak.
Népszerüsége a legnagyobbakkal vetekszik és elevenen él tovább költői, írói hagyatéka.


Élete költői és emberi magatartásának gyönyörű hitvallását maga adja meg az "Alkonyi elégia" című versében.

"Ó, költő tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói, és oly büntelen,
jámbor, régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok."


Életében megjelent kötetei:
Pogány köszöntő (1930)
Újmódi pásztorok éneke (1931)
Lábadozó szél (1933)
Ének a négerről, aki a városba ment (1934)
Újhold (1935)
Járkálj csak halálraítélt (1936)
Meredek út (1938)
Ikrek hava (1940)
Válogatott versek (1930-1940)-(1940)
Naptár-Napló (1942)

Tanulmánya:
Kaffka Margit művészi fejlődése (1934)

Műfordítások:
Apollinaire versei 1940-Vas Istvánnal közösen
La Fontaine meséi (1942)
Orpheus nyomában (válogatott versfordítások), 1943
Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944)

Posztumusz kötete:
Tajtékos ég (1946)
Tartalomjegyzék   (52. sz.)
Címoldal   (52. sz.)
Archívum;
Bejárat