Ezerszázéves történelmünkből (52)
A felvilágosulás kora Magyarországon
II.József uralkodása (1780-1790)
1. Az európai háttér
A XVIII.század Európájában Franciaország volt a leghatalmasabb állam, erős és gazdag, tudománya pedig virágzó.
Innen indult el a felvilágosodás eszméje, amely azt tanította, hogy az államban élő emberek egyenlőek. Mindenkinek királynak és jobbágynak
nemcsak jogai, de kötelességei is vannak.
Ilyen felvilágosult abszolutista uralkodó volt már részben Mária Terézia is, de főleg kortársa Nagy Frigyes porosz király (1740-1786).
Az ő nézete szerint az uralkodónak kötelessége népét boldoggá tenni, igazságosan uralkodni, de ha kell, önkényes uralommal is.
Ő vetette meg az alapját a későbbi nagy Poroszországnak.
2. II. József a felvilágosodott uralkodó
Mária Terézia fia is a felvilágosodás szellemében akart uralkodni, ami egyet jelentett a korlátlan királyi hatalommal, de azt a nép javára és érdekében alkamazva.
Jól felkészült, kötelességtudó emberként sokat utazott, hogy megismerje a külföldet, de országai népét is.
40 éves volt már, amikor átvette édesanyjától az uralkodást, és sok szép tervvel látott hozzá feladatához. Elgondolása szerint országa népei csak úgy lehetnek
boldogok, ha egy közös államban az uralkodó akarata szerint élnek, közös a nyelvük (német) és nem zavarják őket vallási ellentétek.
3. II. József intézkedései.
Előre tudta, hogy a magyar alkotmányt nem fogja betartani, és ezért nem is koronáztatta meg magát, emiatt "kalapos királynak" csúfolták. A Szent Koronát
Bécsbe vitette a császári kincstárba. Ezzel a lépésével nagyon megbántotta a magyar nemzetet.
A helytartó tanácsot áthelyezte Budára, hatáskörét kibővítve rábízta a pénzügyek vezetését is. Tíz kerületre osztotta fel az országot, melyek élére királyi biztosokat nevezett ki, és ezzel az állami közigazgatási rendszert hozta be. Az igazságszolgáltatásban megszüntette a nemesség befolyását, és az osztrák
büntetőtörvény alkalmazását rendelte el. Humánus rendeletével eltörölték a kínpadot.
4. A türelmi rendelet.
1781-ben adta ki a híres türelmi rendeletét, amelyben minden vallási felekezetnek egyenlő jogot biztosított. Ilymódon a protestánsok és a görögkeletiek is szabadon
gyakorolhatták vallásukat: templomokat, imaházakat, iskolákat építhettek egyetlen kikötéssel, hogy a templomokon sem torony sem harang nem lehet.
Feloldotta őket a dekretális eskü alól, és így nyitva állt számukra a hivatali pálya.
Bár ő maga mélyen hívő katolikus volt, mégis nagy ellenállást váltott ki rendeleteivel a katolikus papság körében. Feloszlatta azokat a szerzetesrendeket, amelyek nem tanítással vagy betegápolással foglalkoztak.
Kivette Róma közvetlen igazgatása alól azokat és a püspökök felügyelete alá rendelte.
A pápai bullák kihírdetési jogát szigorúan fenntartotta magának.
Megnehezítette a körmeneteket, a búcsújárásokat, és a papság képzésére az egyházmegyei szemináriumok helyébe, állami kiképzést vezetett be.
Még a pápa is
személyesen ment Bécsbe, hogy a császárt rábírja e rendeletek visszvonására.
A felszámolt szerzetesrendek vagyonából katolikus plébániákat és iskolákat állított fel.
5. Új úrbéri rendelet
Tovább könnyített a jobbágyság terhein: pénzen is megválthatta a robotot, házasodhatott a földesurak engedélye nélkül és szabadon
rendelkezhetett javai felett. Földjét, házát nem vehette el a földesúr, így megmaradhatott állandó bérlőjeként. Mindezen korszerű intézkedései
messze túlmutattak az európai gyakorlaton.
6. A német nyelv
A német nyelv hivatalossá tételével (1784) elrendelte, hogy néhány éven belül az iskolákban, az összes megyei, városi közigazgatásban,
a bíráskodásban és a katonaságon belül kötelezően használatos legyen. Az uralkodót mindebben a célszerűség vezette, de nem számolt
annak hatásaival. A nemesség csak most ébredt rá igazán anyanyelvének fontosságára (addig a latin volt a hivatalos nyelv), mert
érezte, hogy ennek megfosztásával eltűnik magyarsága is.
7. Gazdaságpolitika
II. József szintén tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy a magyar ipart és a hátrányos osztrák-magyar vámhatárt csak akkor szünteti meg,
ha a nemesség is fizet adót birtoka és jövedelme után. Ezt célozta a népszámlálás (1784) elrendelése is, melyben felmérette a birtokokat,
megszámoztatta a házakat és megszámláltatta a lakosságot. Ekkor zajlott le hazánkban az első népszámlálás, melynek értelmében
a 7 millió lakosságnak egyhuszad részét a nemesség alkotta.
8. Erdély II. József korában
Erdély független nagyfejedelemség volt 1768 óta. Bár szegényebb volt népe, mint a magyarországiaké, mégis nyugodt életet élt.
Két esemény azonban felkavarta ezt a rendet. Az egyik a székely határőrség felállítása katonai kényszerre. amely vérengzéssé
fajult Madéfalván 1764-ben, a székelyek ellenállása kapcsán.
A másik a kegyetlen és végzetes Horja-Kloska (Horea és Closca)-féle felkelés. A XVIII. század legnagyobb paraszt felkelésének
központja Erdély Érchegységének vidéke volt. A felkelésben főként román, de magyar jobbágyok is vettek részt kb.25-30 ezer ember.
A kíváltó ok, a jobbágyság terheinek megnövekedése volt. Kilátástalan helyzetükben képviselőik Horea és Closca egyenesen a bécsi
udvarhoz merészkedtek fordulni.
1783 tavaszán II. József körútja során kínálkozott az első alkalom, hogy panaszaikra orvoslást kérjenek a császártól. Utána
kétszer is jártak Bécsben, ahol ígéretet kaptak helyzetük rendezésére.
Ekkortájt rendelte el II. József a határőrvidék megerősítését, ahová az önkéntes katonai szolgálatra való jelentkezés jelentette
a jobbágysorsból való kilépést. Így a tömegesen jelentkező román, de magyar jobbágyok is fegyverek birtokához jutottak. A földesurak
megijedtek, mert nemcsak a munkaerőt veszítették el, de félő volt, hogy a fegyvert ellenük fogják használni.
A vármegyék kérésére II. József leállítatta az összeírásokat. A csalódott jobbágyok 1784. október 31-én Gyulafehérvárra mentek, hogy ott felvételüket
kérjék a határőrségbe. Az ellenük küldött katonákat legyőzték és azután a Fehér-Körös völgyében gyújtogatva, gyilkolva vonultak tovább.
A lázadás kiterjedt Arad,-Hunyad,-Alsó-Fehér-és Tolna megyékre. Két hónapon át zajlott a vérengzés, a magyar nemesi családok iszonyú
kegyetlenségű írtása.
A vérengzést II. József utasítására, gróf Jankovics Antal királyi biztos vezetésével székely határőrcsapatok megállították.
Vezetőiket kerékbe törették, a holttestüket felnégyelték és négy város kapujára szegezték elrettentésül. Több lázadót is kivégeztek.
A felkelés embertelensége mély sebet ütött a magyarság lelkében a román nemzetiséggel szembeni érzületében.
1785. augusztus 22-én adta ki II. József magyarországi jobbágyrendeletét, melynek kiadásához a megrettent földesurak hozzájárultak.
9. II. József halála
A nemzet ellenérzése uralkodójával szemben egyre erősödött. Amikor kitört az orosz-török háború, és II.József az oroszok
szövetségeseként hadait indította, a magyar nemesség nyíltan szembeszállt vele. Megtagadta a hadiadó fizetését, a katonaság
kiállítását, és száműzték a német nyelvet a hivatalokból.
Franciaországban kitört a forradalom 1789-ben, és hatására egyes Habsburg tartományok elszakadtak az uralkodóháztól. A porosz király
több európai állammal háborúra készült Ausztria ellen. Közben a török egymaga verte vissza a császári hadakat.
A súlyosan beteg uralkodó visszatért Bécsbe, és ígéretet tett arra, hogy a háború befejeztével országgyűlést fog összehívni.
Addig is visszavonta rendeleteit, három kívételével: a türelmi rendeletet, a jobbágyoknak adott engedményeket, és a plébániák
rendezésében kiadottakat.
Továbbá elrendelte a Szent Korona visszavitelét Magyarországba. Ez utóbbi a nemzet kitörő lelkesedésétől övezve meg is történt.
II. József császár 1790-ben halt meg, akinek tízéves uralkodása, minden jó akarata ellenére, inkább kudarcnak mondható, mintsem
sikeres reformok megvalósításának.
Halálakor mondotta: "Óhajtanám, hogy ezt írják sírkövemre: Itt nyugszik egy fejedelem, ki minden jó és tiszta szándékai mellett
is elég szerencsétlen volt azt látni, hogy minden tervei meghiusulnak."
|
|