Gndolatok földünk jövőjéről
Korunk lassan kezd ráébredni, hogy, ha ebben az ütemben használjuk fel földünk tartalékait unokáinknak alig hagyunk más örökséget, mint felhasználható javak helyett egy elhasznált bolygót. Tettük ezt alig száz esztendő alatt, korlátlan önzésből eredő egoizmusunkkal. Mindent kartunk és akarunk, itt és most és azonnal. És, ha fizetünk kényelmünkért, szórakozásunkért, mindig voltak és lesznek vállalkozók, akik ebben kiszolgálnak minket, ritkán figyelmeztetvén óhajaink következményeire.
A tudományos világ ugyan rendszeresen felemeli szavát és figyelmeztet a várható földtani változásokra, de a tudósainknak se politikai, se gazdasági hatalmuk nincs, figyelmeztetésekkel meg nem lehet választásokat nyerni. Így marad minden a régiben. Tudósaink egy része azonkívül meg nem a barrikádok embere, csak a tudományban magában és nem annak aprópénzre váltásában érdekelt.
Társadalmi befogadóképesség
Hatalmas kríziseknek kell előbb bekövetkezni míg cselekvésre szánják magukat a társadalmi hatalmasságok, csak akkor van ugyanis elegendó 'befogadóképesség' az ijpari befektetők és a választópolgárok körében.
Ime két holland példa:
Hollandia szárazföldjének lényeges része a tenger színt alatt fekszik. Gátjaik századok óta jól viselték a tenger háborgásait, míg 1953-ban vihar és szökőár együttes fellépése több szakaszon áttörte a gátakat és a katasztrófa néhány nap alatt közel 1800 ember életébe került. Ezt követően az egész ország támogatta a híres és költséges "Delta Terv"-et mely azóta megelőz hasonló történéseket.
Napjainban -ha nem is a tudósok újabb számításaitól megijedve, de a híradósok filmjeit látván- az északi jéghegyek olvadásairól formálódik a közvélemény a húsz esztendő alatt várható, másfél méterrel magasabb vízállás következményeiről. Minden családos holland kérdezi most, hol fognak unokáink élni, lakni???
Míg a légszennyeződés következményei pl. nem elég látványosak ahhoz, hogy mint autótulajdonosok hozzáállásunkon azonnal változtassunk, gyorsabb cselekvésre érett meg az idő a jövő ipari, forgalmi és háztartási energiaszükséglete terén.
Amikor 2008 közepén 160 dollárra ugrott egy hordó nyersolaj ára, és az orosz földgáz politikai fenyegetőzés tárgya lett, egyszerre megindult a középtávú alternatívák tervezése (nem utolsó sorban az ezport-ipar nyomásáa is).
Ismét a holland példát figyelve, óriási tengeri szélerőmű-park terve készül. Nagyságrendjét érzékeltetve akkora lesz, hogy elegendő lesz a holland vasút-hálózat villamos energiával történő üzemeltetésére.
Kisebb szélerőmű-parkok már jó ideje üzemelnek a 'szeles' Hollandiában, de szárazföldi telepítésükhöz környezeti problémáik miatt hiányzik a társadalmi fogadóképesség. Támogatja a tervet a holland exportipar is, hiszen kellő tapasztalatszerzés után külföldi megrendelésekre is számítanak, ugyanúgy mint ma is világszerte kamatoztatják híres vízmű-építési tapasztalataikat.
De még a szélerőművekkel sincs a sokszoros energiaszükséglet megoldva, így akarva-akaratlanul az állandóan megújuló napenergiánál köt ki mminden ország (ha a skandinávállamok vizienergiájától most eltekintünk.
Óriási tartalékok az energiatakarékosság terén
Míg szerte a világban új és főleg megújuló, fenntartható energiaforrások után keresnek szakemberek, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a tartalékokat, melyek pazarló hétköznapi energiafogyaszásunk terén. Három okból nem törődünk azokkal:
kényelemből és hanyagságból és tudatlanságból.
Ezek hátterében vagy az áll, hogy a mának élve a természet jövője egyszerűen nem érdekel, vagy mert azok ma még nem jelentenenk olyan anyagi előnyt, hogy érdemes lenne azokkal klomolyan foglalkozni. Így a környezetjövőjéért aggódó szakemberek sokszor a pusztában prédikálnak.
Pedig egészen kézenfekvő takarossági példák sorozatát lehet ma már kimutatni, alábbiakban kitérünk három ilyen lehetőségre.
Lakásaink bejáratánál található csengő ritkán fogyaszt áramot, ugyanakkor a hozzá tartozó transzformátor 24 órán át nsaponta.