Szent László: 1077-1095

Erősödő ország

Szent László uralkodásának 18 éve alatt az ország újra megerősődőtt, és külföldi hódításai révén növelte nagyságát és súlyát Európában. Erre igencsak nagy szükség volt, mivel a szentistváni időszak óta a sok belső viszály, pártoskodás és a külső támadások ugyancsak megingatták a törvényes rendet és a biztonságot. Állandó testvérharc zajlott a hercegek között az uralkodási jog miatt is.
Az uralkodó köré sereglett idegenek beleszólási joga az ország ügyeibe pedig királyaink pozicióit gyöngítette. Továbbá folyton készen kellett állni a német-római császár támadásaival szemben ugyanúgy mint keleti és déli határainkon a be-betörő besenyők és kunok ellen. Szent László mindezen feladatokkal szembesült, de képes volt megszilárdítani a királyi hatalmat és visszaverni az ellenséges támadásokat.

Mindjárt az elején, 1077 után kiadják Szent László II. és a szintén neki tulajdonított III. törvénykönyvét, amelyek a társadalmi rend helyreállítását szolgálják, különös tekintettel szigorítva a tolvajlások büntetését és szabályozva a bíráskodást.
1079 telén visszafoglalja Salamontól Moson várát. A Salamon oldalán beavatkozó IV. Henrik német császár támadása eredménytelenül végződik.
László király az ellene törő Salamont a visegrádi várba záratja, de 1083 augusztusában szabadon engedi. Salamon ekkor ismét IV. Henrik segítségét kéri a trón visszaszerzéséhez, de sikertelenül.
IV. Henrik energiáját és idejét az investitura- harc köti le ezidőtájt. VII. Gergely pápa személyében egy olyan egyházi személyiség került a nyugati kereszténység élére, aki az egyházi és világi hatalom közötti kapcsolatokat merőben új alapokra helyezte. Célul tűzte ki, hogy az egyházat minden világi befolyás alól felszabadítsa. Ez természetesen állandó összeütközést jelentett IV. Henrik német-római császárral.

Szent László királyunk megvédte és megóvta az ország függetlenségét. Bár külpolitikájában IV. Henrik ellenében a pápa oldalán állott, annak csak egyházi hatalmát ismerve el, de hűbéresévé sohasem vált.

István király szentté avatása és a Szent Jobb

Szent László király nagy előrelátással és jó érzékkel látott hozzá az államalapító István király örök érvényű érdemeinek egyetemessé tételéhez úgy, hogy 1083 augusztus 20.-án -a pápa engedélyével- szentté avatják István királyunkat. Ugyanabben az évben került sor két lengyel remete András és Gergely szentté avatására, továbbá a mártírhalált halt Gellért püspök és Imre hercegére is. A szentté avatások növelték az ország tekintélyét és megerősítették az ország helyzetét a keresztény Európában.

Szent István sírjának felbontásakor épen maradt jobb kezét szent László ereklyetartóba folgaltatta és egy bihari bencés kolostorban helyezte el. A falut azóta Szentjobb-nak nevezik (ma: Siniob, Románia).

Szent László másik fontos tette a keresztény Magyarország szentistváni hagyományainak megszilárdítása terén a somogyvári bencés kolostor és templom felépítése volt. Ekkor történt meg Szent István király legendájának megíratása is. Megszületnek az első egyházi énekek a szent király tiszteletére.
Szent László mint hadvezér maga is részt vett sok csatában. A Moldvából betörő Kutesk besenyő (kún) vezért leveri, de az ország szívében letelepíti őket és a keresztény hitre téríti. Utódaik a Jászságban laknak mind a mai napig. A keleti határvidékek védelmére ekkor települnek be a Dunántúlról a kabarok, akik a Székelyföld keleti részén élő székelyek ősei lettek.

Az ország területének növelése

Délen megszerzi Dalmáciát olymódon, hogy amikor nővére -Zvoinimir horváth királynak felesége- megözvegyül, és az országban hatalmi harcok törtek ki, a királyné híveivel egyetértésben öccséhez fordult segítségért. László unokoaöccsét Álmos herceget (I. Géza ifjabb fiát) horváth királyként a meghódított tartomány élére helyezi. Szent László így hódítja meg Horvátországot 1091-ben egészen az Adriáig. A horvátok meghódolván elismerték királyuknak később is a mindenkori magyar királyt. Ez a politikai viszony, mint perszonál unió a magyar monarchiával, egészen 1918-ig létezett.

"Szent László átkel a Dráván":Székely Bertalan festménye a Pécsi Székesegyház Mária kápolnájában (1887-89).

Lengendás uralkodó

Szent Lászlót, aki külsőleg és bensőleg is csodálatra méltó király volt (elegantissimus rex-nek is nevezvén őt) nem csak a magyar nép zárta szívébe, köréje legendákat szővén, de egész Európa méltányolta a híres lovagkirályt.
A Szentföld felszabadítására indított keresztes hadjáratok vezetésére is felkérték és bár elvállalta, de korai halála 1095 júliusában megakadályozta ebben. Az általa alapított somogyvári bencés kolostorban helyezték örök nyugalomra, hamvait csak később vitték át a Nagyvárad-i székesegyházba. Később őt is az Egyház szentjei közé emelte, akinek életéhez a csodák és legendák egész sora kapcsolódott.

Veleméri római katolikus temp- lomban talált Szent Lászlót is ábrázoló falfestmény 1378-ból: A diadalív felső mezejében az Utolsó ítélet, lent balra háromalakos Kálvária, jobbra Mettercia. A hajó északi falán a felső mezőben öt festett árkádban tíz apostol lábfeje maradt meg, az alsó mezőben a Királyok vonulása és imádása, majd Szent László alakja, utána Szent Miklós és a szegény nemes három lánya. A jelenetek csonkák, egy részük elpusztult. Két helyen is található felirat szerint a festményeket 1378-ban Aquila János festette.

Szent László valóban megtestesítője volt az igaz keresztény hitnek, nemeslelkűségnek és hősi vitézségnek. Azt, hogy a magyar nép szerte az országban mennyire tisztelte mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan Szent László elnevezésű falu a Kárpátmedencében. Egyik közülük, a közelmultban lezajlott balkáni háború során volt kíméletlen csaták színhelye... a mai Horvátországban!

Szent László királyunk napjainkban is méltó példaképe lehet minden magyarnak.

(folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra