A Pax Romana híreiből (11)

"...vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"

Mécs László


Beregszászi Fórum

1999. április 16-án a Kárpátaljai Katolikus Értelmiségi Fórum meghívására Beregszászba érkezett dr. Skultéty Csaba, s "Keresztapám Mécs László" címmel előadást tartott a költő munkásságáról, életének nagykaposi tíz évéről.

Ki is Mécs László? Fábry Zoltán a Kassai Napló 1923. évi karácsonyi számában így írt róla: "Behunyt szemmel vártunk és íme egyszercsak elindul sorainkból egy költő. És láthatatlan kötéllel mindnyájunk vágyát, akaratát, mentő szavát harangozza: Szeressétek egymást! Fáradt, kínzott emberszíveken átsuhant egy meleg kéz simogató jósága... Mécs László. Katolikus pap. Egyformán költője kereszténynek, zsidónak, magyarnak, szlováknak, szegénynek, gazdagnak!"

Skultéty Csaba elemi iskolás kori, Mécs Lászlóhoz köthető emlékei Kiskaposhoz és Nagykaposhoz kapcsolódnak, ahol a költő 10 éven keresztül lelkészkedett és írt. Ami az előadásban egyedi volt az az, hogy elbeszélését személyes élményekkel is gazdagította, mert mint ahogy az előadás címéből is kiderül, lelki rokonságban volt a pap költővel.
"Az elemi iskolában a hittant Mécs László tanította. Szemben nagyobb testvéreimmel, akik csak Mécs bácsiként ismerték, én az órán, szünetben iskolatársaimhoz hasonlóan tisztelendő úrnak szólítottam, csak iskolán kívül keresztapámnak.
Az egyik szemléltető magyarázatában a bűnről és a gyónásról beszélt. Fehér reverendájára mutatott, amely hol itt, hol ott foltot kap. Kicsit vagy nagyot, könnyen vagy nehezen eltávolíthatót. Alapos mosás után aztán mégis egészen tiszta, megint fehér. Így van ez a lelkünkkel és a bűnnel is. Ezért kell gyónnunk."
Egy személyes emlékkel ismerkedhettünk meg a következő elbeszélés kapcsán is: "Második elemibe jártam, amikor egy gyermekbetegség után levegőváltozást javasolt az orvos. Csehszlovákiából Magyarországra kerültem egy nagynénémhez, aki férjével együtt tanító volt. Ide keresztapámtól képes levelezőlapot kaptam. Akkoriban dívott a leveleken, lapokon a név előtt az ilyen tiszteletadás, mint a nagyságos, tekintetes és hasonló, gyerekeknél és fiataloknál pedig, akiknek ilyen cím még nem járt, a szépreményű. A Mécstől kapott lapomon ez a titulus állt: "A tudomány hosszú kolbászán rágódó". Ezen a kolbászon azóta is rágódóm..."
"Mécs több ízben szavalt a rádióban. Egyszer, amikor Pestre utazott fellépésre, megkérdeztem tőle, nem tudna-e nekem a rádión üzenni? Ő éppen egy kicsit meg volt hűlve, és azt felelte nekem, hogy tudod mit? Amikor rád gondolok, akkor majd mindig köhögök..."
Ebben a beszámolóban nem lehet célom az egész előadást szóról szóra leírni, de a fenti epizódok, idézetek emberközelbe hozhatták az olvasó számára Mécs Lászlót, s szemléltethették az előadás jóízű hangulatát. A megemlékezés végén Skultéty Csabától megtudhattuk, hogy Mécs László tízesztendős Nagykaposi korszakának legtöbb kéziratos versét nagyanyja, majd nagynénje őrizte, de ezeket 1944-ben a családot megszálló katonák egyéb iratokkal együtt megsemmisítették.

Az előadás után Szücs Adrienn gimnazista, több szavalóverseny győztese adott elő Mécs László verseiből.

Felkérésünkre ezt követően Vallasek István kolozsvári vendégünk az erdélyi katolikus értelmiség önszerveződésének tapasztalatairól beszélt, a Romániai Magyar Pax Romana (RMPR) szervezet képviseletében. Előadásából megtudtuk, hogy az RMPR 1992-ben alakult, az erdélyi magyar keresztény értelmiség szervezett tömörüléseként; a kezdeményezők azok közül kerültek ki, akik a nyugati és a magyarországi keresztény értelmiségi fórumokon ismerkedtek meg a katolikus civil szervezetek munkájával, tevékenységével. A mintegy 200 főt számláló szervezet központja Kolozsvár, de több városban működik alapszervezet, átlagosan 10-20 taggal. Évente egy háromnapos országos találkozót szerveznek helyi és külföldi előadók közreműködésével az éppen aktuális vagy a tagság által érdekesnek, fontosnak ítélt kérdéskörben. Például: a keresztény értelmiség szerepe az oktatásban, nevelésben; a Biblia tanulmányozásának szükségességéről; az evangelizációról, a hit üzenetének közvetítéséről azok felé, akik az elmúlt rendszerben nem részesülhettek keresztény nevelésben; de foglalkoztak az ifjúság által javasolt kérdésekkel is, úgymint a pályaválasztás, párválasztás, értelmiséggé válás kérdéseivel kapcsolatos témákkal. Ennek szerves folytatásaként idén a középiskolát, egyetemet, főiskolát végzettek életkezdésének mikéntjéről fognak előadásokat hallgatni, eszmét, tapasztalatot cserélni. Általában ezeken a találkozókon, kongresszusokon beszélik meg a további teendőket, stratégiát is. Ezek a főbb tevékenységek, irányvonalak. A helyi csoportok a fentieken kívül a legkülönfélébb tevékenységet végzik. A kisebb közösségek általában a helyi plébánia köré szerveződnek, máskor az esetleg már kialakult ismerős, baráti társaság, családok tagjai, s azok, akik eddig is a közös programokban vettek részt döntenek úgy, hogy tevékenységüket ezentúl szervezetbe tömörülve végzik tovább. Általános gyakorlat, hogy meghívott előadók tartanak előadást aktuális kérdésekről. A fő cél a keresztény értelmiségnek az összefogása, egy fórum teremtése, ahol az erdélyi magyar értelmiség találkozik, gondolatait kicserélheti, fejlődhet, egyáltalán megpróbál olyan színvonalra felemelkedni, hogy értelmiséginek nevezhesse magát.
Az eltelt hét év csak az út kezdete. A tagok igyekeznek kapcsolatot tartani a magyarországi és utódállamokban élő kisebbségi magyar szervezetekkel, s mi sem bizonyítja az élő kapcsolat felvételének komoly szándékát, hogy a további RMPR rendezvényekre meghívást kaptunk, ahol szervezetünk 2-3 küldöttel képviselheti majd magát. Az erdélyi és a kárpátaljai katolikusok hasonlóan nehéz körülmények között élnek, a gondok, nehézségek és az anyagi problémák ugyanakkorák, de az a közösségi tudat, bizakodó hangulat, amely a közös rendezvények alkalmain, az értelmiségi fórumokon kialakul, nevezetesen, hogy a keresztények segítik egymást, érdeklődnek egymás sorsa iránt, hogy megbeszélik gondjaikat, s hogy úgy érezzük: összetartozunk, segít abban, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pesszimizmus, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése. Az embereknek, különösen az értelmiségieknek nagyon fontos, hogy létezzen egy ilyen társaság, közösség - fórum, ahol megélhetik keresztény mivoltukat s kiteljesedhet személyiségük.
Az előadás után a házigazdákon kívül az Ungvárról, Nagyszőllősről érkezett közel ötven fős hallgatósággal együtt úgy éreztem, hogy az erdélyi katolikus értelmiség önszerveződésének gyakorlata követésre érdemes.

Bárdos István
a KKÉF elnöke

Magyar Pax Romana Fórum 1999 évi kongresszusa
Baja: 1999 április 5.-10.
Téma: "A korrupció" (Benne vagy vele élünk? Leküzdhető vagy kezelendő?)

Rövid kongresszusi beszámoló:

A témaválasztás számolt mind a hétköznapi közérdeklődés hullámával, mind a kérdéskör tartósan fennálló, komoly jelentőségével.
A programbizottság a kérdés szaktudományi vizsgálatát is szorgalmazta, mivel a közelmúltban széleskörű vizsgálás eredményei könyvalakban is megjelentek:

"Irások a korrupcióról" (Helikon-Korridor 1998)

A felkért előadók (18-an!!) a legkülönbözőbb szempontból tárgyalták a korrupciót mint az emberi kultúrákban visszatérő jelenséget, a mai magyar valóság jelenségeit és azt a kérdést, hogy miért kell -vagy kellene- a korrupciót leküzdeni és, hogy hol van a határ, ami mögött nincs is már értelme a leküzdésnek.

Szóhoz jutott a morál-teológus, az egyháztörténész, a szociológus, a pszichológus, a bűnügyi jogász, a politikus, a lelkipásztor, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Egyben megegyeztek az előadók és résztvevők: nem lehet a korrupció fogalmát röviden és egyértelműen meghatározni. Túl sok indítóoka lehet.

Ami a mai magyar valóságot illeti, az eléggé kézenfekvő diagnózis kezelésére alábbiak lettek megállapítva:

  • A rendelkezések és szabályok, azok "ügyintézésének" széleskörű ismertetése;
  • A (főleg) szolgáltató, gondozó dolgozók fizetésének olymértékű javítása, hogy nincs szükségük létfenntartásuk kiegészítésére
  • Ezzel egyidejűleg az etikai magatartás emelése, miszerint mindenki munkaköri megbizatását teljesítse anélkül, hogy pozícióját saját, egyéni anyagi előnyére használná ki.


A kongresszus színhelye a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja volt. Igényesen épített komplex, melyben uszoda, általános és középiskola működik diákotthonnal egybekötve.
Sajnos csak mintegy 200 résztvevő volt. Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból, Ukrajnából, sőt Alma Atából is voltak magyar résztvevök. Nyugatról mintegy 20-an voltak.

A magyar Püspöki Karból Bíró László püspök -aki a Veni Sancte celebránsa és szónoka volt- és Gyulay Endre Szeged-csanádi püspök voltak jelen a kongresszus egy részén.

A kongresszusnak szokás szerint egy kiránduló délutánja is volt. Ez alkalommal a kalocsai érseki palotát tekintették meg a résztvevők (képünk). Voltak akik azután még egy második kirándulást kis beiktattak Hajós-Pincefaluba.... borkóstolóra.

ir. Polgár Kornél

Honlap:

Megjelent a Magyar Pax Romana Fórum önálló honlapja a Világhálón. A honlap címe: http://communio.hcbc.hu/hu/pax-romana/

A honlap szerkesztőit ezúton köszöntjük és Isten áldását kívánjuk munkájukhoz.

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra