Könyves Kálmán: 1095-1116

Kálmán király belpolitikája

A keresztény lovag királyt, Szent Lászlót, egy merőben más alkatú és egyéniségű király követte a trónon -nevezetesen Könyves Kálmán, aki I. Géza király fia volt és László király unokaöccse-, mivel Lászlónak nem volt fiúgyermeke.

Könyves Kálmán, aki püspök volt királlyá koronázásig, korának egyik legműveltebb és legfelvilágosodottabb uralkodója lett. Nem véletlenül kapta jelzőként a "Könyves" előnevet.
Uralkodása elején, már 1096-ban, a nyugati keresztes hadak egymást követő kihívását kellett megoldania. Az ország ugyanis szárazföldi főútvonala volt az átvonuló keresztes hadaknak, amelyek eleinte ad-hoc gyülevész népség voltak, és sok esetben szálltak meg várakat vagy fosztogattak.
Kálmánnak öt ízben kellett 1096 májusa és augusztusa között fegyveresen beavatkoznia. Amikor 1096 szeptemberében az első szervezett keresztes hadsereg (harmincezer gyalogos és tízezer lovas) Bouillon Gottfried lotharingiai herceg vezetésével megérkezett a magyar határra, Kálmán seregével elébe lovagolt és Sopronban megállapodott az átvonulás feltételeiben, miszerint csapatai végigkisérik őket az ország területén.

De a keresztes hadak átvonulásának előnyei is voltak. Általa élénkültek meg a kereskedelmi kapcsolatok, új élelmiszerfajták, új növények, új szokások, új filozófiai áramlatok és új művészetek is megjelentek.

Kálmánnak belpolitikailag is adódtak nehézségei. Testvéröccse Álmos herceg, akit Szent László Horvátország helytartójának nevezett ki, nem tudta elviselni, hogy nem őt jelölte ki László utódjául. Állandóan békétlenkedett és viszályokba bocsátkozott Kálmánnal, aki végül is élete végén, hogy egyetlen fiának biztosítsa a trónt, Álmos herceget és annak fiát Bélát megvakítatta.
Kálmánnak ezt a tettét még sokáig nem tudták megbocsájtani és emiatt a krónikák róla igen kedvezőtlen képet festettek. Pedig Könyves Kálmán korát messze meghaladóan békeszerető és emberséges király volt. Kiváló szervezőképességével és országfejlesztő tevékenységével a szentistváni hagyományok méltó folytatójóvá vált.

A korszerű törvényhozó

Törvényei és rendelkezései a tökéletes jogalkotás mintaképei voltak. Kálmán törvényeit hosszas tanácskozások eredményeként hozta meg. Munkatársa Albericus jogtudós volt, aki a törvények végső megfogalmazásában segédkezett a királynak. Kálmán törvényein az abszolút méltányosság tükröződik a néppel szemben, de kérlelhetetlen a főemberek és a királyi tisztviselők vonatkozásában. A törvények szerint a ország ügye nem a király magánügye, hanem közügy. Igen fontosnak tartja a békességet, a béke megőrzését. A korabeli harcos lovageszmény után furcsán hangzik Kálmán szellemiségét minősítő mondata, miszerint: "A békességhez nem szokott katonaember magának és az országnak veszedelmére van."

Igazságos törvényeivel enyhített a nép terhein. Ahogyan mondotta:"Istvány törvénye a hitetlenek lerombolója volt, az enyém az igazságra nézve helyes társalkodás előmozdítója. Amaz a népet, a hitnek páncéljába öltöztette, ez a fölösleg való földi kevélységet az igazság övével övedzette."
Felvilágosodottságának ékes bizonyítékaként meghozta híres boszorkánytörvényét. "Seprűs boszorkányokról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék." Kálmán ezen törvényének tiszteletben tartása szinte megakadályozta a boszorkány pereket Magyarországon és azt alig néhány tucatnyira korlátozta, amíg tőlünk nyugatra a nagy boszorkányüldözések dívtak, ezreket vívén a máglyákra.

Könyves Kálmán külpolitikája

Könyves Kálmán külpolitikájában is sikeresnek bizonyult. László hódításait nem csak megőrizte, de megvédte és tovább erősítette. 1102-ben Horvátország tengerparti városában (Biográd-Tengerfehérvár) horvát királlyá is koronázták. A meghódított ország formailag a Magyar Királyság társországa lett, de megtartotta belső függetlenségét. Kálmán ügyelt arra, hogy a tengerparti városok polgárai teljes szabadságban éljenek és gyarapodjanak. Nem kényszerítette adófizetésre őket, csak hűséget követelt. 1108 körül így kapnak kiváltságot olyan városok mint Zára, Trauban, Spalato.

A tengerparti kijárat megszerzése kereskedelmileg és stratégiailag igen fontos lépés volt, amelynek birtoklásáért mind Velence, mind a Bizánci birodalom harcolt, évszázadokon át újra és újra kirobbanó konfliktusok forrását jelentetve a magyar külpolitika számára.
Könyves Kálmán méltán megérdemli, hogy legnagyobb királyaink közé soroljuk, mert uralkodásának tizenkilen éve alatt kitartó, szívós munkával egy nagyhatalmú, nagytekintélyű és békében élő országot formált.

(folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra