 |
A történelmi Magyarország címere (nagycímer) Magyarország nagycímere egyesíti a történelmi Magyarország mindegyik tartományának címerét. Középütt a magyar címer; a három leopárdfej: Dalmácia; a 26 négyzetből álló sakktábla: Horvátország; a csillag és nyest: Szlavónia; a sas nappal és holddal, valamint a hét toronnyal: Erdély; a kétfejű sas: Fiume. |
A magyar Szent Korona Tan-hoz hasonló jogi nézetek Európa több országában is megtalálhatók, de olyan jogrendszer formájában nem, mint a magyar királyságban volt. Méltán állíthatjuk, hogy a magyar Szent Korona Tan egészen egyedülálló jogrendszerének mélységét és átfogóságát tekintve.
A Szent Korona Tan kialakulásának kezdete Könyves Kálmán (1095-1116) király uralkodásának idejére tehető. Ő volt az, aki Hartvik győri püspököt bízta meg Szent István király életének megírásával, a fennálló hagyományok alapján. Így született meg egyik Szent István legendánk Hartvik püspök nyomán. Kálmán alatt erősödött meg a Szent István tisztelet, és talán az ő nevéhez fűződik a Szent Korona végső kialakítása is.
Kálmán kora után a Szent Korona már nem csupán egy tisztelt szent királyi jelvény, hanem -és ebben az az egyedülálló, a mitikus- egy, a királyi hatalmon felülemelkedő személy, akinek az egész ország hűséggel tartozik. Így válik egy szent ereklye mindenek felett álló hatalommá, a mindenkori király feletti lelki hatalommá.
A XIII. században és az Árpádház-i dinasztia kihalása (1305) után is a Szent Koronát úgy fogták fel, mint az Isten választotta királyok, személyek tulajdonát és örökségét, amelynek birtoklása egyet jelentett a korona szentségi tulajdonságainak az átörökítésével az utódokra.
A Szent Istvántól származó Szent Koronával történő megkoronázás fontosságát és annak közjogi szerepét jól szemlélteti III. Endre király (1290-1301) Theodor fehérvári püspökhöz írt levelének egy részlete: "a mi uralkodásunk és megkoronáztatásunk ellenségei előbb titkon, majd nyíltan azon mesterkedtek, hogy trónralépésünkkor, ne juthassunk a szent király koronájához, hogy a mi uralkodásunk tekintélye és az országlakók üdve kérdésessé tétessék."
Így ágyazódik be a magyar történelmi gondolkodásba és jogrendjébe a Szent Korona tulajdonságának kizárólagossága, királyságot és országot megtartó erejébe vetett hite.
A XV. században már jogi formát is kapott ez a felfogás. Amikor az ország főurai összeütközésbe kerültek Zsigmond királlyal (1387-1437) és maguk vették át a királyi hatalomnak a birtoklását, ezt a Szent Korona joghatóságának felhatalmazásából tehették meg. Ez alapján a király helyett a koronát nevezték ki a hatalom gyakorlójának. Ők maguk pedig a korona felhatalmazásából intézkedtek.
Mintegy száz évvel később, a híres Werbőczy István latinnyelvű Hármaskönyvében (Tripartitum, Bécs 1517) írásba foglalta a magyar Szent Korona Tan-t. A joggyűjtemény szerint a hatalom forrása a szent Korona és nem a mindenkori király. A Szent Korona az ország "teste", tagjai pedig a főrendek, főpapok, bárók, nemesek és az uralkodók. Ebből a hatalomból ki voltak rekesztve az ország többségét alkotó jobbágyság és a korai városi polgárság. Nemességi cím és birtokok adományozása, a Szent Korona joga volt és nem a királyé. A társországok, mint Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély a Szent Korona országai. Jószágvesztés esetén a birtok visszaszállt a koronára és a király ezen birtokokat csak azért adományozhatta tovább, mert a Szen Korona jogai a megkoronázással átruházódtak reá.
1613-ban jelent meg Révay Péter: Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona című emékirata. (A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata.) Ebben és a későbbi művében: a magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben, igen emelkedett stílusban fogalmazta meg a Szent Korona Tant. Ő a törvények törvényének nevezte azt.
A Szent Korona Tan elmélete töretlenül fennmaradt a magyar királyságon belül.
Később a történelmi változások következményeként az I. világháború után ugyan megszűnt a magyar királyság mint államforma, de a Szent Korona tisztelete, rangja és méltósága mind a mai napig semmit sem vesztett eszmei fényéből és tartalmából. A magyar nép számára a Szent Korona Szent István államalapító királyunk öröksége marad mindaddig, míg magyar ember él a Kárpátmedencében.
A Szent Koronáról szóló sorozathoz felhasznált irodalom t.k.:
Kovács Éva/Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények (1980)
Győrffy György: István király emlékezete (1988)
Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek (1988)
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra