80 éves a trianoni békeszerződés (2)
(1920. június 4.)
"Jobb lenne, ha a napihírek és az újságok helyett
több történelmet olvasnánk.
Lenéznek bennünket, ha magunkat nem ismerjük.
gróf Teleki Pál


Folytatás az ÚMÉK 2000/II. számából

Az első világháború kimenetele és hatása Magyarországra.

Magyarország helyzete az 1867-es kiegyezés óta Ausztriához kötődött és ilymódon nem volt más lehetősége, mint a közös Monarchia ügyének képviselete.

A szláv veszély -amint tudjuk- valóságos volt. A Monarchia -és így Magyarország is- csak Németországra támaszkodhatott mint szövetségesre. Igaz, ez a szövetség sem volt egyértelmű, mert bizonyos berlini politikai körök, Ferenc Ferdinánd főherceg (trializmus) elképzeléseit magukévá téve, Erdélyt kínálták fel Romániának, amikor 1915-ben a maguk oldalára akarták állítani Romániát.

Tény az is, hogy az 1915-ös gorlicei győzelem és Szerbia elfoglalása után Magyarország befejezettnek tekintette a háborút, és az antant hatalmakkal való béketárgyalások megkezdését javasolta. A magyar nép a háborúban végig példamutatóan harcolt. Nem hiába mondta Tisza István gróf miniszterelnök 1918 október 17.-én az országgyűlésben: "a háborút elvesztettük ugyan, de ebben az irtózatos küzdelemben a magyar nép mindent megtett azért, hogy megnyerje ellenfelei nagyrabecsülését és tiszteletét. Tanu rá az egész világ, hogy hogyan kezeltük a sebesült ellenséget és az idegeneket, akik nálunk maradtak. Van-e nemzet, mely hősiesebben és lovagiasabban küzdött volna? Van-e még egy nép, mely létéért folytatott küzdelmében kevesebb gyűlölötet táplált volna szívében".

A háború ideje alatt a kettős Monarchia felbomlása nem történt meg olyan mértékben, mint ahogyan ellenségei azt várták volna. A Monarchia területén élő nemzetiségek -szinte egészen a háború végéig- túlnyomó többségben a közös zászló alatt harcoltak, az oroszok átállásra történő buzdításai ellenére is. Kivételt csak a csehek képeztek.
A cseh emigránsok propaganda tevékenysége sokat ártott Ausztria-Magyarország sorsának alakulásában. Élükön Benessel és Masarykkel sajtóirodákat létesítettek Londonban, Párizsban és Amerikában. Kitarató propaganda munkájukkal sok nyugati politikust meg tudtak nyerni ügyüknek, így az Egyesült Államok elnökét, Wilsont is. Tomas Masaryk (filozófus és képviselő, 1918-tól 1935-ig a megalakult cseh köztársaság első államelnöke) emlékirataiban így vallot erről: "nagy munkánkba került, hogy meggyőzzük az antantot Ausztria-Magyarország megdöntésének szükségességéről. 1918 elejéig Wilson Elnök és az antant nem tettek említést Ausztria-Magyaroszág felosztásáról, a híres Wilson-féle 14 pont csupán a nemzetiségek autonómiáját követelte. Már az 1917-es évben meg lett volna minden lehetőség a háború befejezésére.

4. Károly

A fiatal Károly császár 1917 márciusában tapogatózó békejavaslatokkal állott elő. Ez volt a Sixtus-levél, amelyet a császár sógora, Bourbon-Pármai Sixtus herceg közvetített. Ebben a bizalmas közlésben tudatta a francia köztársaság elnökével, hogy támogatja Elzász-Lotaringia visszacsatolását, Belgium és Szerbia önállóságának helyreállítását, valamint, hogy a dunai népek szövetségén belül mindegyik nemzetiségnek egyenlő autonómiát biztosítana. A levél nyilvánosságra hozatalával, amely G.B. Clemenceau francia miniszterelnök közbelépésére történt, a béketerv ügye ellehetetlenült, mert a német szövetségesek tudomására jutott.

A háború végsőkig történő meghosszabbításának céljáról így írt Masaryk emlékirataiban: "Aggódtam, hogy vajon addig tart-e a háború, mint ahogy számítottam... Az antant gyors győzelme esetén nem kapjuk meg önnállóságunkat, mert Ausztria valamilyen formában fennmaradt volna."

Az események gyors egymásutánban:
1917 februárjában Oroszországban polgári forradalom tört ki, és ugyanannak az évnek az őszén, 1917 november 7.-én szocialista forradalom győzött.
1918 márciusában Szovjet-Oroszország békét kötött Ausztria-Magyarországgal és Németországgal. Az orosz forradalmak hatására a cseh császári katonák tömegesen álltak be a cári rendszert védelmező "fehér légiók" soraiba. A magyar nemzetiségi katonákból pedig mindegy százezren jelentkeztek a szovjetek Vörös Hadseregbe.
1918 szeptember 19.-én Bulgária -mint a központi hatalmak egyik szövetségese- váratlanul fegyverszünetet írt alá az antant hatalmakkal.
1918 szeptember 28.-án Ausztria-Magyarország békejegyzékkel fordult az antant hatalmakhoz.
1918 október 16.-án Károly császár kiáltványban jelentette be a birodalom szövetségi alapon való átállítását, és felszólította tartományait, hogy alakítsák meg nemzeti tanácsaikat.
1918 október 18.-án Wilson amerikai elnök elutasította a Monarchiával kötendö békét, mivel Amerika a csehszlovák és délszláv törekvéseket támogatta.
1918 október 25.-én megalakult a magyar Nemzeti Tanács.
1918 október 28.-án megalakult Prágában az új csehszolvák állam.
1918 október 30.-án Bécsben kitört a forradalom, Károly császár lemondott.
1918 október 31.-én József főherceg kinevezte miniszterelnökké Károlyi Mihály grófot. Ugyanezen a napon ismeretlen tettesek meggyilkolták gróf Tisza István volt miniszterelnököt.
1918 november 3.-án Ausztria-Magyarország Padovában fegyverszüneti megállapodást írt alá az antant hatalmakkal. Elvileg lezárult az első világháború.
1918 november 6.-án a birodalom hadügyminisztere feloszlatta a Monarchia hadseregét.
1918 november 7.-én a szerbek bevonultak Dél-Magyarországra. 1918 november 8.-án a cseh hadsereg -amely eddig a közös cs. és királyi hadsereg részét alkotta- benyomult a Felvidékre.
1918 november 12.-én Ausztria köztársaság lett.
1918 november 16. Magyarorszég szintén köztársasággá alakult.
1918 november 17. Ausztria mint külön állam, bejelentette igényét Sopronra és Nyugat-Magyaroszágra.
Ezen a napon érkezett meg Moszkvából Budapestre az Oroszországi Kommunista Párt Magyarországi Csoportjának vezetősége Kun Bélával az élen.
1918 november 24. Megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját.
1918 december 23.-án Philippe Berthelot, a Román Királyságban jelenlévő francia hadsereg parancsnokaként engedélyt adott a román hadseregnek, hogy átlépve a fegyverszüneti vonalat, benyomuljon Magyarországra.
1918 december 24.-én a román hadsereg bevonult Kolozsvárra.
1919 március 20.-án a francia katonai bizottság vezetője közölte Károlyi Mihály köztársasági elnökkel, hogy a győztes hatalmak megszállják a semlegessé nyilvánított magyar területeket. Erre a Berinkey kormány lemondott.
1919 március 21.-én a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesülve a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal átvette a hatalmat és kikiáltotta a Magyaroszági Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságot. Károlyi Mihály gróf miniszterelnök Prágán keresztül külföldre távozott.

Ilyen zűrzavaros helyzetben -kihasználva Magyarország legyengült állapotát és a leszerelt királyi hadsereget- sorra támadták meg fegyveresen az országot szinte minden irányból. A románok francia felhatalmazás hatására egészen a Tiszáig nyomultak be. A cseh-szlovákok elfoglalták Kassát, Ózdot, Miskolcot, Putnokot, Komáromot. Közben a franciák megszálták Szegedet a szerbek pedig Pécs városát. A magyar Vörös Hadsereg -bár erőfeszítéseket tett a betolakodók visszaszorítására- Stromfeld Aurél vezérkari ezredes vezetésével megállították a románok előretörését, majd győzelmet arattak Salgótarján mellett a csehek felett, visszafoglalták Miskolcot és Kelet-Szlovákiát, a tragikus végkifejletet mégsem tudták megakadályozni.
Az antant megigérte Kun Bélának a magyar csapatok kivonása fejében az ellenségeskedések megszüntetését. A csehek július 20.-án mégis újabb támadásba kezdtek. A román hadsereg 1919 július 19.-én átkelt a Tiszán és augusztus 4.-án bevonult Budapestre. Az ország fővárosa minden hadüzenet nélkül egy csapásra idegen kézre került. A forradalmi kormányzó tanács lemondott és vezetői Bécsben kértek és kaptak politikai menedékjogot. A Tanácsköztársaság végleg megbukott.
A tragédia teljessé vált, az országban fejetlenség és széthúzás uralkodott el. Egymás után alakultak meg az önjelölő kormányok. Bécsben április 12.-én Bethlen István vezetésével létrehozták az Antibolsevista Comite nevű irányító testületet. Aradon május 5.-én megalakult gróf Károlyi Gyula kormánya, amelynek székhelyét május 31.-én Szegedre tették át. Július 12.-én alakult P. Ábrahám Dezső kormánya, majd augusztus 9.-én, ismét Szegeden, Horthy Miklós altengernagy saját ellenkormányt hozott létre. Közben a fővárosban is alakulnak különféle ellenforradalmi kormányok, mialatt a románok megszállva tartják a fővárost és a Duna-Tisza közét, fosztogatván, gyilkolván és rabolván a magyar népet és hazát.

1919 október 23.-án érkezett Magyarországra a győztes antant hatalmak megbízásából Sir George Clerck angol diplomata, aki végre utasította a budapesti román parancsnokot, hogy hagyja el a fővárost, és vonuljon vissza csapataival a Romániának odaígért területre, Erdélybe.

1919 november 14-16 között a román hadsereg kivonult Budpestről és a későbbi megcsonkított Magyarország területéről.
Horthy Miklós altengernagy pedig, aki kezességet ígért a győztes hatalmaknak, hogy mindenben kívánalmaiknak eleget fog tenni, bevonult fehér lován Budapestre, az újból életre hívott Magyar Nemzeti Hadsereg élén, ahol ünnepélyesen és örömmel fogadták őket.

(Folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez 
vissza a címlapra