Levelezzünk már végre magyarul!

A magyar nyelven levelező Internet társadalom három csoportra osztható:

• Akiknek már sikerült beszerezni és beállítani olyan levelező programot amellyel ékezetes levelek küldése és fogadása lehetséges. Ez az újonnan csatlakozóknak ma már meghatározó többsége;

• Akik szeretnének ékezetes betükkel írni, de nincs aki elvégezze gépükön a szükséges beállításokat. Ezek sokan vannak, de olyanok is akadnak köztük, akik nem is tudják, hogy gépükön ez máris lehetséges...

• Akik jól érzik magukat a megszokott, kőkorszakbeli, ékezetek nélküli írásmód mellett, s nem egyszer felszőkik a vérnyomásuk, ha valaki őket ékezetes magyar levéllel zaklatja... Érdekes, hogy ezeknek nagy része a régen levelező, nagy tiszteletnek örvendő 'veteránok' köréből kerül ki, akik már ezt szokták meg és tapasztalatból, tudják, hogy a szakmában minden változtatás 'megrázkódtatásokkal' jár...

Akárhogy is van, 'kerek', 'kerék' vagy 'kérek' nem ugyan az, "orom vagy "öröm" szintén nem! A magyar nyelvben a barok korszak óta a szabályos magyar írásmódban ékezetes betüket használunk.

Müszaki nyelven kifejezve, magyar betükészletünk 8-bites rendszert igényel, míg az angoloké 7-bites rendszerrel beéri, amennyiben egyszer szövegről van szó. Levélmellékletek, képek esetében a nyelvtől függetlenül 8-bites rendszer szükséges. A probléma onnan ered, hogy az elektronikus levelezés szabványosításánál az u.n. SMTP hálózatokon a 7-bites (angol) karakterkészletet vették a rendszer alapjául, a magyar 8-bites, vagy más betükészletekre, valamint esetleges mellékletek, stb. küldésére ekkor nem voltak tekintettel.

Ez a helyzet a tudományos körökben beinduló levelezésnél eleinte nem is volt zavaró, hiszen a tudományos értekezések nagy részét amúgy is angol nyelven írják. A 90-es évek elején már a főiskolai diákok egymás közti levelezése is elindult,`1995-96 táján pedig átlépte az 'emil' a nem-professzionális alkalmazások küszöbét. Annak pedig nagy része -a mi esetünkben- magyar nyelven folyik.

Diákoknál eleinte szokás volt egyszerűen ékezetek nélkül levelezni, ritkábban ékezetpótló macskakörmökkel egészítették ki a magyar betüket. A levelező programok a levél tartalmát illetőleg ekkor még nem is igen voltak másra alkalmasak.
Az az egyszerűsítés azonban, ami az Internet-levelezés 'hőskorában' még megengedhető volt, az ma már túl van a bocsánatos bűnök kategóriáján. Azok az érvek, amelyek az ékezet nélküli levelezést évekig indokolták, a szakma gyors fejlődése nyomán, a legtöbb esetben mára elolvadtak mint hóember a napon.

Mik a teendők?

• Feltételezhetjük, hogy a Magyarországon beszerzett számítógépekhez magyar billentyűzet tartozik; idegen eredetű számítógépeknél a billentyűzetet előszőr 'át kell definiálni', és ha lehet, egyszerűen átkapcsolhatóvá kell azt tenni. A billentyűk második jelentését címkékkel jelölhetjük.
  
• Magunk, vagy szakmai segítőtársunk segítségével egy Web-hozzáférésnél letöltünk a Web-ről egy megfelelő levelező 'ügyfél'-programot (mail client). Beszerzésnél figyelembe kell venni, hogy milyen operációs rendszerrel dolgozik a gépünk (Windows, MacOS, Linux, stb.) és a levelezőprogramoknak az ezekhez való változatát kell választanunk, lehívnunk, majd telepítenük.
  Ilyen ügyfél-programok pl. a Eudora Lite, a Pegasus, a Pine, vagy a Netscape és Microsoft böngészőibe beépített levelezők. Ezeknél kell a magyar betükészletet beállátani aminek pontossági sorrendben az ISO-8859-2, a Windows-1250 és az ISO-8859-1 betükészletek felelnek meg a legjobban.
  Az ékezetes karakterek, valamint csatolt állományok, képek, stb. érdekében elengedhetetlen, hogy a program ismerje az u.n. MIME kódolást. Fenti levelező programok mai változatai ezt mind ismerik, illetve azokon ez beállítható.
  Itt említjük meg, hogy mindkét levelezőpartnernél olyan levelezőprogramra van szükség, amelyek ismerik a MIME-kódolást. Ha ezt nem tudjuk, legjobb, ha egyszer megkérdezzük. De újabb levelezőknél már ez sem szükséges, ha partnerünktől már egyszer kaptunk levelet. Újabban a levél fejlécékben ezt automatikusan közlik: pl. MIME version 1.0.
  
• Természetesen a szolgáltatónknak (ISP) is probléma nélkül kell tudni kezelni az ilyen leveleket, de ez gyakorlatilag minden esetben adott, hiszen a szerver csak a MIME kódolással 8-bitesről 7-bitesre lefordított leveleket 'látja'.
  
• Bökkenő a csoportos levelezésnél szokott lenni. Népszerű listakezelő programok mint pl. a ListServe vagy a MajorDomo szintén beállíthatók MIME kódolású levelek kezelésére, nem is ez a baj.
  A probléma ott kezdődik, hogy a lista szervezői bejelentkezéskor nem kötötték ki a korreszpondencia müszaki feltételeit. De még ezen is lehet segíteni egy kérdőívvel valamint egy pontosító körlevéllel.

  Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül az üzemi vagy intézeti előírások, standárdok problematikáját, hiszen sokan csak munkahelyükön férnek számítógéphez és ott sokszor nem engedik az eltérő levelezőprogramok használatát. Ez külföldön még nagyobb problémát jelenthet mint magyar munkaadóknál. Itt valóban csak a türelmes egyeztetés segít és az a tény, hogy a legtöbb gépen több levelezőprogram is békésen elfér egymás mellett. Azonkívül talán egy külföldi munkaadót is meggyőzhetünk arról, hogy idegen származású levelezőpartnereik neveit, címeit illik helyesen, nem pedig Coca-Cola-nyelven írni!

  Egy bizonyos, hogy magyar nyelvkultúránk megmaradása és fejlődése az informatika korában, a mi nemzeti érdekünk. Ne várjuk a kezdeményezéseket mástól!

  Irodalom: Pásztor Miklós: Magyar ékezetes karakterek az elektronikus levelezésben

....pedig bennem meg volt a jóakarat!

A Web-et Svájcban találták fel...!

Az Internet felhasználók sokasága napjainkra megszokta már, hogy ha lépést akar tartani a müszaki fejlődéssel, elsősorban az USA-ban zajló eseményekre kell odafigyelni. Európa, az öreg földrész, úgy tűnik mára már csak szakembereket exportál, műszaki csúcstechnológiát ritkán. Ázsia pedig csak másol, igaz, sokszor nagyon eredményesen.
Az biztos, hogy a számítógépek gyors fejlődése Amerikában indult el, főleg miután Steve Jobs az Apple cég alapítója megálmodta a személyre szabott számítógép koncepcióját, a "PC"-t. A különböző számítógép-hálózatok fejlődését is jórészt amerikai igények indították el. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a ma annyira népszerű Világháló = Web, európai eredetű és egykorú a PC-vel!

A PC megjelenése, melyet Apple után IBM és mások is gyártani kezdtek, ugrásszerüen megnövelte ugyan a számítógép-alkalmazások számát az iparban, irodákban, oktatásban, stb., de ez önmagában mégsem jelentette az információs társadalom kezdetét, mivel a PC-k nem lépték át a kisember otthonának küszöbét. Hiányoztak a megfelelő alkalmazások, mindössze a játékprogramok jelentettek akkortájt egy bizonyos piacot.
Az elektronikus levelezés szakmai körökben 1990 táján már napirenden volt, de ez nem igazi otthoni alakalmazás, mert a kis ember otthonából semilyen levelet nem ír, (legkevésbé elektronikus levelet), hanem ha teheti, telefonál... Ha pedig egyszer hivatalos levelet kell írnia valakinek, arra meg a hagyományos 'emil' úgyis alkalmatlan, mert személyten megjelenésű, és inkább csak egy elektronikus "cetli" mintsem hivatalos dokumentum.

Ebbe a helyzetbe hozott robbanást a World Wide Web, a "Világháló", vagy "Világszőttes", mert szines, képes tartalom-közvetítést tett lehetővé. Médium lett belőle, úgy mint a rádióból 100, és a TV-ből 50 évvel ezelőtt.
Történt ez azért, mert egyszerre vizuálisan -tehát képekben is- ott lehetett a kisember is a nagyvilág újságosstandjain, könyvtáraiban, főiskolákon, a Nemzeti Múzeumban, az ország képtáraiban, túristahelyeken, vagy akár egy műhold fedélzetén egyaránt, de most -eltérően a rádiótól és TV-től- interaktív formában.

Az Európában kigondolt Web jelentette tehát valójában az információs társadalom kezdetét, nem pedig az internet-hálózat önmagában!

A fiatal angol fizikus Tim Berners-Lee 1991-ben mint programfejlesztő dolgozott a genfi CERN magkutató intézetben, amikor első "hypertext" programját a nemzetközi Internet hálózatra tette. Az ArpaNet katonai hálózatból átvett Internet akkor már tudományos körökben használatos volt, de semmiképpen nem a privát otthonokban.

Berners-Lee-t mindig bosszantotta, hogy egy-egy tudományos témakör szakirodalma a nagyvilágban csak kaotikusan szétszórva volt található. Céljának tűzte ki, hogy az összetartozó anyagokat összeláncolja telekommunikációs láncok (hiperlinks) segítségével és azt interaktív formában több pontból elérhetővé tegye. Ebből született a hypertext rendszer gondolata, mely a mai Világhálónak, a World Wide Web-nek az alapja.

Találmányára szabadalmat nem kért, ha kért volna, ma gazdagabb lehetne mint Bill Gates...!
A mai Web-használóknak meg jól jön, hogy nem kért szabadalmat, mert akkor az egységes rendszer helyett, több eltérő született volna a szabadalom kikerülése okából. Ezt műszaki termékek világában számtalanszor tapasztaljuk.
Igaz, Berners-Lee nem egészen így képzelte el gondolatának alakalmazásait, mint ahogyan az ma folyamatban van:

• egyrészt, mert a tudományos világ dimenzióiban gondolkodó szakember nem gondolt arra a sok visszaélésre, ami a Web-használatból adódhat: az adatbiztonságtól kezdve a spamon keresztül a gyermekpornóig; ;
• másrészt, mert a Web nem annyira interaktív, mint azt ő szerette volna.