Árpád vezértöl Szent Istvánig


A magyar nép honfoglalása

A magyar nép ebben az esztendöben ünnepli honfoglalásának 1100-ik évfordulóját, a millecentenáriumot:

896-1996

Honnan jöttünk?

A magyarok öshazája Szibéria (Oroszország) nyugati részén volt, az Ural hegység lábánál. Innen vándoroltak öseink elöször délre a Volga, Don és Etelköz síkjaira, ahol a kazárok uralma alá kerültek, majd a besenyök, bolgárok állandó támadásai folytán kiszorultak Etelközböl. Árpád fejedelem vezérletével nyugatra vonultak és a Kárpátokon Vereckénél átkelve foglalták el mai hazájukat, a Duna-Tisza táját. Az itt élö népekkel (bolgárok, morvák, frankok) részben szövetkezve, részben ellenük harcolva, foglalták el új hazájukat. Pusztaszeren nemzetgyülést tartottak és a földet a törzsek szerint felosztották.

A törzsek letelepedési helyeit fenti térképen kis piros körök jelzik.

A honfoglalás tényét számos emlékmü örökíti meg. Igy emlékmü áll a Vereckei hágónál, ahol a magyaroknak egy jelentös része kelt át a Kárpátokon [ez év augusztus 15.-én új emlékmü kerül itt felavatásra!], továbbá Alpárnál, Bánhidánál, ahol úgyszintén nemzetgyülést tartottak.


Kik vagyunk?

A magyar nép nyelvileg a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozik. A magyar 'kéz' a finn 'keszi', a magyar 'vér' a finn 'veri'-hez hasonlít, de természetesen sokkal mélyebb rokonság is kimutatható.

A magyarok az öshazában állattartással, vadászattal, halászattal foglalkoztak. Vándorlásaik közben azonban megismerkedtek a földmíveléssel és az iparossággal is.

Kalandozó életmódjukat -melynek oka a harci virtus és a zsákmányszerés volt-, még a honfoglalás után is fenntartották, egészen 970-ig.
Géza fejedelem nagy érdeme volt, hogy bölcs intézkedéssel beszüntette a nyugati kalandozásokat és békejobbot nyújtott II Ottó német császárnak. Belátta, hogy a magyar nép csak úgy tud megmaradni új hazájában, ha végleg letelepszik és felveszi a kereszténységet. Ennek érdekében maga is felvette a keresztény vallást és fiát Istvánt (Vajkot) is ebben a szellemben neveltette.


A magyar állam megalapítása

1001

István folytatta apja megkezdett munkáját. Elöször maga is hithirdetöként járta az országot. Nagy segítségére voltak ebben a munkában a Pannonhalmán letelepített bencés szerzetesek, akik nem csak hithirdetöi, hanem tanítói is voltak a magyar népnek (földmívelés, ipar, építkezés, stb).

István szervezte Magyarországot királysággá, felismervén, hogy csak ílymódon tud mint felelös uralkodó rendet biztosítani.
II Szilveszter pápától koronát kért. A pápa Asztrik bencés apáttal koronát és apostoli kettös keresztet küldött Istvánnak.

A koronázási szertartásra 1001 januárjában került sor. Ettöl az eseménytöl kezdve Magyarország elfoglalta helyét a keresztény Európa nemzetei között.

István király államalapítónk legfontosabb ténykedései voltak: 10 püspökséget alapított, elrendelte, hogy minden 10 község egy-egy templomot építsen, valamint, hogy vasár- és ünnepnap munkaszünet legyen. 42 megyét szervezett és számos törvényt alkotott.

Maradandó értéküek István királynak fiához Imre herceghez írt intelmei a helyes kormányzásról, a katolikus hit megörzéséröl, az idegenekkel való bánásmódról.

"MERT AZ EGYNYELVÜ ÉS EGYSZOKÁSÚ ORSZÁG GYENGE ÉS ESENDÖ"

István király államalapító tevékenységének elévülhetetlen érdeme, hogy a magyar népet kereszténnyé tette, beillesztvén ezáltal a nyugati keresztény kultúrkörbe. Igy tudta biztosítani a magyarság fennmaradását ezer éven át az állandó keletröl jövö támadásokkal szemben (tatár, török), és így vált ez a nomád nép egyben a nyugati kereszténység védöpajzsává is.

A magyar nép történetének voltak dicsö és szomorú évszázadai. Azonban mindvégig meríthetett keresztény hitéböl, amelyet az elmúlt közel ötven év kommunizmusa sem tudott belöle kiirtani. Szent István nem csak az elsö ezer évre, de a következökre is kijelölte számunkra az egyetlen biztos utat.


vissza a 96/I címoldalára
vissza a bejárathoz