|
A harmadik évezred hajnalán...
"...És mégis -- mégis fáradozni kell. Vörösmarty Mihály |
|
Tisztelt látogatónk!
Kiadványunk is átlépte a harmadik évezred küszöbét. Nevében az eddigi "küszöbén" kiegészítés a továbbiakban elmarad és mint "Új Magyar Évezred" vesszük fel ismét az immár ötéves fonalat. Céljaink változatlanok. Keressük, feltárjuk és bemutatjuk a Kárpatmedence magyarjainak történelmét, emberi értékeit, természet adta szépségeit, de foglakozunk népünk gyengeségeivel, küzdelmeivel egyaránt. Tesszük mindezt építő és nemzetünk fenntartására elkötelezett szándékból.
Miért címünkben a "magyar" az "évezred" előtt? Mert meggyőződésünk, hogy a Teremtő gondviselése mellett, elsősorban csak saját magunkra, erőnkre, tehetségünkre számíthatunk. Minden kortünet ellenére valljuk, hogy a magyarság nem akkor fog eltűnni a világrengetegben amikor Washingtonban vagy Moszkvában elhatározzák azt, hanem amikor mi magunk feladjuk önzonosságunkat, évezredes kultúránkat, emberi becsületünket..., feladjuk jövőnket.
A rendszerváltozás óta tíz év telt el. Az egyik diktatúra kivonta csapatait a Kárpátmedencéből, a másik betelepítette az övéit. Nem, nem hagyományos fegyvernemekről van szó, hanem csábító színekbe csomagolt felesleges termékek tömegének, a lélektan minden eszközével ránkparancsolt fogyasztásáról. És, hogy ezt mind elnyerhessük, szegénységbe sodort népünk országunk kincseinek elárverezésére kényszerül, maradék természeti kincseinket új, -pénzes- tulajdonosok fosztogatják.
Ezer évig boldogan élt a magyar nélkülük hazájában, egyensúlyban a természettel, létszáma szaporodott, ápolta, fejlesztette kultúráját. Déli harangszókor egy percre megállt munkájában, lehajtotta fejét és kereste a békességet Teremtőjével.
Ma a nyugati 'civilizáció' harckocsijának hernyótalpai alatt szenved a magyar, és nem csak ő. A ma világméretű telekommunkációs lehetőségeket nem arra használja az emberiség gazdagabbik fele, hogy felemelje a lemaradtakat hanem arra, hogy még azokra is ráerőszakolja tömegtermékeit, akiknek semmi szükségük arra, mert még legelemibb életfeltéleik sem adottak, vagy mert távol állnak kultúrájukból adódó igényeiktől. Pusztulnak a föld, a légtér, a vizek, az esőerdők, van viszont kólánk, hamburgerünk, szeméthegyek és a globális civilizációtól szétzüllesztett családroncsok.
Ez a civilizáció nem a holnapnak él, hanem a mának: itt és most és azonnal minden vágyat kielégíteni, midegy, hogy milyen áron... Vagy talán lát ma valaki olyan reklámot, hogy "ember... fogd vissza magad, oszd meg kenyeredet a nincstelennel, gondolj azokra, kik még jönnek, csak bérbe kaptad ezt a földet, nem a tulajdonod!"
Mi lenne, ha nem a fegyházak bővítésére, hanem ismét fiataljaink nevelésre fordítanánk figyelmünket, hogy az elhangzott szó igaz és emberséges legyen, beágyazva olyan személyes környezetbe és olyan társadalomba, ahol a keresztény etika és emberszeretet kompromisszum nélkül uralkodhat. Ez lenne a harmadik évezred igazi, alkotó civiliciója, az emberség és szeretet civilizációja.
2001 február hó
Nickl Károly