III. Isván király öccse, Béla herceg, mint ismeretes, 1163 óta Bizáncban nevelkedett, de életében fordulat állott be, amikor Manuel görög császárnak saját fia született. Ekkor elvesztette despotes-i méltóságát és elválasztották jegyesétől is. 1170-ben feleségül vette Cathillon Ágnes Annát, akinek apja francia kereszteslovag, anyja pedig antiochiai hercegnő volt. Feleségével elzarándokolt a Szentföldre, ahol a Johannita Lovagrend részére (vagy a Stefanitáknak, a kettőt gyakran összetévesztették) nagy összegű alapítványt tett.

III. Béla az Árpádok piros-fehér csíkos zászlójával

Megemlítésre méltó, hogy Jeruzsálemben Béla Magyarország hercegeként mutatkozott be, és nem mint "kaiszár' a görög szokás szerint. Bélát, azaz Alexiost, a császár továbbra is udvarában tartotta, mert számított arra a lehetöségre, hogy Béla a magyar trónra jutva bizánci érdekeket fog képviselni, amire Béla ígéretet is tett.

Erre hamarosan sor került, amikor III. István király 1172-ben elhunyt. Béla herceget hazai hívei visszahívták és a császár is pénzzel és kísérettel látta el őt. Otthon azonban Lukács esztergomi érsek nem akarta megkoronázni, mert tartott Bélától, aki a keleti rítusú vallást vette fel. Azonkívül, ő idegenben volt, amíg testvéröccse Géza otthon maradt a királyi udvarban. Édesanyja Eufroszina, az anyakirályné is inkább őt támogatta, így jobban remélvén politikai befolyásának megtartását. Géza mellé tömörült a főurak egy része is.

Béla okosságára vallott -noha ekkor még csak 25 éves volt-, hogy ebben a helyzetben a pápához fordult közvetítésért. Lukács érsek a pápai utasítást konokul visszautasította és ekkor a pápa a kalocsi érseket jelölte ki a megkoronázásra. Ez 1113 januárjában meg is történt, III. Béla néven királlyá koronázták Székesfehérváron.

III. Béla uralkodása szinte minden vonatkozásban Kálmán művének egyenes folytatását jelentette. Bizáncban sok mindent elsajátított az államvezetés területén. Átszervezte a közigaztatást, elrendelte az írásos, okmányszerű hivatali ügyintézést. A papok egy része végezte ezt a hivatali munkát, de az iskolák elterjedésével megnőtt a világiak írni-olvasni tudása is. A király szorgalmazta magyar diákok külhoni egyetemeken való tanulását. Külön királyi kancelláriát hozott létre, amelynek egyik tisztviselője volt a -Franciaországban tanult- névtelen jegyző Anonymus. Ő dolgozta fel a honfoglalás regényes történetét a Magyarok Tettei (Gesta Hungarorum) címmel.

III. Béla idejében épültek fel Esztergomban a XII. századi magyar gótikus építészet legszebb emlékei. Az új pompás királyi palota és szomszédságában a Szent Adalbert székesegyház. Így Esztergom lett ismét a királyi székhely, mint Szent István korában. Székesfehérvár maradt azonban a törvényhozás színhelye.

III. Béla kiváló külpolitikát is folytatott, egyensúlyban tudta tartani a keleti és nyugati hatalmi politikát.
1176-ban Manuelnek tett ígérete kapcsán magyar csapatokat küldött Kis-Ázsiába a törökök ellen. 1180-ban, amikor a bizánci császár meghalt, Béla gyorsan visszaszerzi Dalmáciát és a Szerémséget, amelyeket Bizánc III. Istvántól vett el. Sőt, hódító célzattal egészen Nis (Naisszos)-ig jutott el seregével, amikoris a bizánci trónra Angelos lépett. Ekkor nagy önmérsékletről tanuskodván lemondott a további terveiről, szövetséget kötött az új császárral, és feleségül adta hozzá legidősebb leányát.

III. Béla komolyan készülődött a Szentföld felszabadítására, de erre életében már nem kerülhetett sor. Másodszülött fiát Andrást bízta meg végrendeletében ezzel a feladattal és vagyonnal látta el e célból.

1189-ben indult el a harmadik kereszteshadjárat. A több tízezres haderő ismét Magyaroszágon vonult át. A német krónika szerint Barbarossa Frigyes német-római császárt, aki személyesen vezette a kereszteseket, Béla király nagy vendégszeretettel és fényes ünnepségekkel fogadta. Béla király tisztán látta a keresztes hadjárat fontosságát, a szent helyek felszabadítása mellett a török szultán Bizánc irányába történő hódításainak megakadályozását.
III. Béla nyugat felé is szorosabb kapcsolatokat tudott kiépíteni. Gyermekeinek anyja Ágnes 1814 táján meghalt és második felesége Capet Margit lett, aki II. Fülöp francia király testvére volt. Ez a frígy ugyan gyermektelen maradt, de a francia asszonnyal szerzetesek (ekkor telepednek le nálunk a ciszterciták), lovagok, költők, muzsikusok, írástudók és kereskedők érkeztek hazánkba.

III. Béla és Antiochiai Anna sírja a 19. század óta a Mátyás-templomban van Budán

III. Béla királysága alatt az ország egyre gazdagodott és nagyrészt békében élt. A királyi birtokokat megerősítette és nem ajándékozta el, a kereskedőktől, iparosoktól adót szedetett be. Az ő idejében vert pénzeken jelenik meg először a kettős kereszt. A sátrak helyett kőházak épültek, a legelők jó részét szántóföld váltotta fel és az egész országban nőtt a műveltség.
Még életében 1182-ben elsőszülött fiát Imrét (8 éves korában) királlyá koronáztatta. Ezzel egyértelműen az volt a célja, hogy testvérének Andrásnak hatalomra való törekvését letörje. 1196-ban halt meg 48 éves korában, és első felesége mellé temették el Székesfehérváron.

III. Béla király az utókor által a "nagy" király vagy a "görög" melléknevet kapta. Ő valóban legnagyobb Árpád-házi királyaink egyike, nem csak tetteiben, de megjelenésében is. 1848-ban megtalált földi maradványai szerint magas termetű férfiú volt. Ezt támasztják alá londoni Richárd keresztes lovag megállapításai is: "Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el, termete magas, arca nemes, s ha más egyébbel nem is rendelkezne, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra. Krisztus seregét vendégszeretően fogadta."

III. Béla királyunk méltó örököse és folytatója volt a szentistváni műnek. Az egyház és a király közötti jó viszonyt tovább ápolta, de az egyház fölötti felségjogokat teljes mértékben gyakorolta, amiben a Szentszék nem akadályozta. Ennek jelképes kifejezése volt Szent László 1192-ben bekövetkezett szentté avatása (kanonizálása).

(Folytatjuk)

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra