Cserkészélet
...Akik e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni,
önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből
Kodály Zoltán
Cserkészélet |
...Akik e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből Kodály Zoltán
|
Kodály Zoltán és a cserkészek
A Magyar Cserkészszövetség által 1939-ben kiadott 101 Magyar Népdal cserkész daloskönyv bevezetőjéből:
A Szlovákiai Magyar Cserkész Szövetség most alakuló, 63. sz. Nyitrageszte-i csapata a világhírű magyar zeneszerző, Kodály Zoltán nevét veszi fel. Azt a legtöbb daloskedvű magyar cserkész tudja, hogy Kodály Zoltán sok népdalt gyűjtött a Felvidéken, így Nyitra megyében is, de hogy milyen viszonyban állt a korabeli magyar cserkészekkel, azt már kevesebben tudják. Pedig ismerte őket és örömére szolgált, amikor -az akkor még sok idegenből magyarra fordított dalt éneklő fiatalok- lassan, lassan kezdtek áttérni az eredeti magyar népdalokra. Élükön a cserkészekkel. Alábbi "Előszó"-t Kodály Zoltán a híres, cserkészkiadású 101 Magyar Népdal bevezetőjébe írta 1939-ben.
Előszó
Mikor először kezdtek szemembe tűnni erdőn-hegyen a barnainges csapatok, sokszor elgondoltam: mindenben rossszabb a mai diák élete, mint a miénk volt, de ezért az egyért érdemes volna cserélni vele.
Csak ha dalra gyújtottak... messziről még hagyján. Azt hihette az ember, a "bécsi hegyeken" jár, vagy valami német diákcsoport vetődött ide. Közelebbről kín volt hallgatni, hogyan szenved a magyar nyelv a nem rászabott köntös alatt, hogyan csörgeti az idegen zene bilincsét. Szegény "Csínom Palkó" a maga egy szál csontos kalabérjával mit tehetett tengernyi ellenség közepette? Tragikus jelképe a testvértelen magyarnak.
Akkor már inkább voltam nagyszombati diák. Régi városfal tövében húzódó százados fasor! (Szakasztott mása a kolozsvárinak) Ott tombolta ki a diákság az iskolai énekórán alig foglalkoztatott dalos kedvét. Ott más magyar dal "mennykővé villogott!"
De lassankkint mások is meghallották azt a bilincscsörgetést. A cserkész daloskönyvek kiadásról kiadásra jobban keresik a magyar hangot. Hogy most a Cserkésszövetség egy tisztára népi magyar gyűjtemény kiadására határozta el magát: nem egy szempontból jelent új zászlóbontást és új ideálokért való küzdelmet.
A zenei közizlés nálunk szomorúan alacsony fokon áll. De nem a népé! Századokon át sok zene hullámzott rajta keresztül. Amit ebből fenntartott: ékes bizonysága finom, válogató izlésének.
A magyar nép nemes dallamainak terjesztésével a zenei közizlést emeljük.
A magyar nyelv csak itt, ezekben a dallomokban éli a maga életét. Együtt támadt, vagy régen összeszokott dallam és szöveg: egymás szépségét és erejét fokozza. A romlásnak indúlt magyar nyelvérzék új erőre kap a velük való foglalkozástól.
De még egyebet is kapunk tőlük. Közönséges tévedés, hogy a földmíves nép, csak az ő sajátos, szűk érzésvilágát tükrözi. Az igazság az, hogy a földmíves nép közt fennmraadt dalok java valamikor az egész magyarság tulajdona volt. Ha azon igyekszünk, hogy újra az legyen: a magyar közösség szűk körét tágítjuk.
Akik e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből, tartozzanak bármily szorosan valamely részlet-közösségbe. Mert ez az a közösség, ahol egy érzésben találozhatik az egyszerű pásztor a nemzet bármely nagyjával; ahol mind a kettő csak ember és annyit ér, amennyire ember.