A Pax Romana híreiből (16)
"Isten semmit sem alkot feleslegesen. És nem is teremt semmit értelmetlenül. Minden dolog és minden élőlény fontos számára, különben nem részesült volna a a létben." Henry Boulad |
A szeretet és a lét [Gondolatok Henry Boulad "Isten fiai és leányai" című könyve alapján.]
Nem eredetemet kutatom, hanem létemet.
Egy szép napon egyszer csak felbukkantam a "semmiből..." Egyszer csak itt vagyok..., élek..., részt veszek... Isten elképzelése szerint: "legyen".
Azonkívül, hogy származom, létezem is. Nincs időbeli eltolódás, hogy majd egyszer létezni fogok, most vagyok... Istennel most érintkezhetem.
Istennek mindannyiunkkal célja van. Teremtésünkkel egyidejűleg 'identitást', lelket is adott. És pontosan ezen a lelkünkön keresztül fejti ki Isten hatását, ezen keresztül inspirál a Lélek a jóra...
Tud az emberi lélek fejlődni?
A lélek fejlődése az imádságban van. Csak akkor tudunk először igazán imádkozni, miután valóságban megtapasztaltuk Istent, miután MEGÉRINTETT.
Nem fizikai érintésről van szó, hanem lelki érintésről. Ehhez viszont ofdafigyelés szükséges. (Egy példa: a pap lemond a nemi életről, hogy fogékonyabb legyen a lelki kommunikációra.)
Észre kell vennünk a személyes Isten művét a teremtményben. A 'szerző' a teremtő Isten.
Csak Isten belső életéből való részesedésünk tehet bennünket egyszerű kreatúrából emberré.
Így elmélkedhetnénk:
Életemet, melyet Belőled nyerek,
isteni szereteted folyamatos kiramlásának érzem,
és ráébredek, hogy utam Hozzád vezet vissza,
hogy megérlelj, és megvalósítsam Bennek őnmagam.
Ez az emberi test és lélek
bizonyítékul szogál
jelenlétedre a világban;
szüntelenül mindenütt munkálkodol
a teremtett mindenségben.
Áldd meg szemeimet és taníts meg,
hogy olvassam jeleidet,
nyilatkozzál meg életemben,
segíts szellememnek a világot bemérni,
és engedj saját létem forrásához,
hogy mindjobban megismerjelek,
s így egyre biztosabban merítsem Belőled életemet,
egészen Belőled.
Fenti sorok összefoglalják Henry Boulad fontos mondanivalőját, a létvallást . Szeretné, hogy keresztéységünk a maga gyökereit a lét középpontjában keresné, mindennapjainkban, anyagi és testi értelemben is..
Isten teremtő, mert Ő szeretet és Isten szeretet, mert Ő teremt. Isten ismer és szeret.
Isten nem úgy ismeri az embert mint egy filozófus, azáltal, hogy létét elkülöníti és analizálja. Nem úgy mint egy költő, akinek mély érzéseiből emberábrázolásai születnek.
Földi hasonlatot keresve talán az anya-gyermek kapcsolata közelíti meg legjobban Isten mindennapi, odafigyelő kapcsolatát velünk emberekkel.
"Uram, Te megvizsgáltál és ismersz engemet, tudod, ha leülök és, ha fölkelek. Messziről ismered gondolatiamat, szemmel tartod akár járok, kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, és Te már érted egészen, uram. minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. [139. zsoltár] |
"Isten, mindig igyekeztem testemet tisztának tartani, tudva, hogy érintésed minden porcikámhoz elér. Uram, mindig igyekeztem gondolataimat tisztán tartani, tudva, hogy Te vagy az Igazság, és lekem viágossága. Uram, mindig igyekeztem a rosszindulatot magamtól távol tartani, és szeretetemet teljességében megőrizni, tudva, hogy Te bensőmben lakozol." |