A szeretet és a lét   [Gondolatok Henry Boulad "Isten fiai és leányai" című könyve alapján.]

• A TEREMTÉS nem egy kultúrális, teológiai vagy liturgikus érték, hanem létünk forrása. Az hogy vagyunk, érv Isten léte mellett, mert a teremtés nem értelmetlen, sem nem véletlen, így az abban a szereplők sem értelmetlenek. Létünknek az ilyenfajta értelmezésével jutunk el a "lét vallásához."
  
  Nem eredetemet kutatom, hanem létemet.
  Egy szép napon egyszer csak felbukkantam a "semmiből..." Egyszer csak itt vagyok..., élek..., részt veszek... Isten elképzelése szerint: "legyen". Azonkívül, hogy származom, létezem is. Nincs időbeli eltolódás, hogy majd egyszer létezni fogok, most vagyok... Istennel most érintkezhetem.



• De honnan tudom, hogy Isten mit akar velem? Mi az én szerepem?
  
  Istennek mindannyiunkkal célja van. Teremtésünkkel egyidejűleg 'identitást', lelket is adott. És pontosan ezen a lelkünkön keresztül fejti ki Isten hatását, ezen keresztül inspirál a Lélek a jóra...
  
  Tud az emberi lélek fejlődni?
  
  A lélek fejlődése az imádságban van. Csak akkor tudunk először igazán imádkozni, miután valóságban megtapasztaltuk Istent, miután MEGÉRINTETT.
  Nem fizikai érintésről van szó, hanem lelki érintésről. Ehhez viszont ofdafigyelés szükséges. (Egy példa: a pap lemond a nemi életről, hogy fogékonyabb legyen a lelki kommunikációra.)
  



• Az ember teremtésével Isten még személyesebben, még erőteljesebben akarta magát elkötelezni magát teremtményeivel szemben.
  
  Észre kell vennünk a személyes Isten művét a teremtményben. A 'szerző' a teremtő Isten.
  Csak Isten belső életéből való részesedésünk tehet bennünket egyszerű kreatúrából emberré.
  
  Így elmélkedhetnénk:

  Életemet, melyet Belőled nyerek, isteni szereteted folyamatos kiramlásának érzem, és ráébredek, hogy utam Hozzád vezet vissza, hogy megérlelj, és megvalósítsam Bennek őnmagam. Ez az emberi test és lélek bizonyítékul szogál jelenlétedre a világban; szüntelenül mindenütt munkálkodol a teremtett mindenségben. Áldd meg szemeimet és taníts meg, hogy olvassam jeleidet, nyilatkozzál meg életemben, segíts szellememnek a világot bemérni, és engedj saját létem forrásához, hogy mindjobban megismerjelek, s így egyre biztosabban merítsem Belőled életemet, egészen Belőled.

  
  
  Fenti sorok összefoglalják Henry Boulad fontos mondanivalőját, a létvallást . Szeretné, hogy keresztéységünk a maga gyökereit a lét középpontjában keresné, mindennapjainkban, anyagi és testi értelemben is..
  



• A Teremtő ismer engem, mert alkotása vagyok, mert fontos vagyok neki, ezért gondomat viseli és szeret.
  Isten teremtő, mert Ő szeretet és Isten szeretet, mert Ő teremt. Isten ismer és szeret.
  Isten nem úgy ismeri az embert mint egy filozófus, azáltal, hogy létét elkülöníti és analizálja. Nem úgy mint egy költő, akinek mély érzéseiből emberábrázolásai születnek.
  Földi hasonlatot keresve talán az anya-gyermek kapcsolata közelíti meg legjobban Isten mindennapi, odafigyelő kapcsolatát velünk emberekkel.
  
  

  "Uram, Te megvizsgáltál és ismersz engemet, tudod, ha leülök és, ha fölkelek. Messziről ismered gondolatiamat, szemmel tartod akár járok, kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, és Te már érted egészen, uram. minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. [139. zsoltár]

• A mindennapok csodái:
  
  Meg kell tanulnunk ismét csodálni a mindennapok valóságát. Én magam egy vagyok ezen csodák közül. Nem vagyok 'sorozattermék'.
  [Biztos, nehéz ma csodálkozni egy olyan világban, amelyikben marketingemberek legközönségesebb termékeiket is képesek olyan köntösbe öltöztetni, mintha a nyolcadik világcsodát hozták volna létre. És miután már sokszor becsaptak, már semmit nem hiszünk el és semmin nem csodálkozunk...]
  
  De Isten egy csodálatos világot teremtett. És ehhez a világhoz szereplők kellenek. Te egy vagy közülük. Isten meghívott, mert szereti teremtményét.



• De én nem érzek szeretetet...
  
  De talán örülsz annak, hogy vagy, hogy lélegzel, hogy tehetsz valamit, hogy alkothatsz, hogy örömöd lehet dolgokban, hogy másokon segíthetsz...
  
  De én fáradt, öreg vagyok...
  
  Lehet, de számolj csak utána... ha az Isten még néhány hónapot, vagy évet adott... egy hónapban 30 nap van, egy évben 360... és, ha csak naponta egy igazi jót teszel valakinek... micsoda lehetőségek és mennyi öröm!
  
  Isten szívével, vérével alkotott. Beléd adta szeretetét, beléd adta önmagát... Nem könnyebb ennek tudatában megnyílnod Neki? És szeretetét tovább adni?

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra