Imre király (1196-1204)
III. Béla király végrendeletében elsőszülött fiára Imrére hagyta az ország kormányzását. Imre méltó folytatója volt az apai örökségnek. Békés, határozott, tervszerű, józan, rendszerető férfiú volt, aki inkább lett volna alkalmas egy lovagi kereszteshadjárat vezetésére mint öccse András, akit ezzel a feladattal bízott meg III. Béla király. András azonban, akinek egy német forrás szerint -"bizonyos várakat és nagy birtokokat is adományozott, valamint rengeteg pénzt, hogy Jeruzsálembe zarándokoljon..."- a pénzt részben eltékozolta, részben pedig pártot szervezett rajta bátyja ellen, mert mindenáron király szeretett volna lenni. A kereszteshadjáratban való részvétellel szemben fegyveresen támadt Imre királyra 1197-ben és legyőzvén őt, megszerezte magának a dalmát-horvát hercegséget. Terveiben segítője volt a váci püspök Boleszló, akinek a kezén mentek keresztül az ellentábor azaz András levelei és a pénz összegyűjtése is az összeesküvés céljából. A szervezkedés 1199-ben pattant ki, amikoris Imre király maga ment el főembereivel a váci püspökhöz, hogy meggyőződhessen a hír valódiságáról. Kérését, hogy a kincstárat nyissa ki, a püspök megtagadta, mire a király embereivel erőszakkal kinyittatta azt. Így tudott csak hozzájutni az összeesküvőknek a kincstárban őrzött leveleihez.
|
| Imre király pecsétje |
A következő összecsapás a két testvér között Imre győzelmét eredményezte és András herceg VI. Lipót osztrák herceghez menekült. A pápa által szorgalmazott keresztes hadjárat érdekében ugyan megállapodásra jutott a két testvér, hogy közösen vonulnak a Szentföldre és távollétükben az osztrák herceg fogja kormányozni az országot. S amennyiben valamelyikük életét vesztené, úgy a másiké lesz az ország feletti uralkodás joga.
Erre ismét nem került sor, mert Imre apja politikáját folytatva a Balkánon kezdett hódításba, András pedig nem adta fel pártütő tevékenységét.
Imre király II. Alfonz aragóniai király leányát Konstanciát vette feleségül és Konstanciától 1201-ben született kisfiát III. Lászlót tekintette utódának. (Konstanciával egyébként sok trubadúr, zenész és költő is érkezett a királyi udvarba).
András IV. Berthold őrgróf leányával, Gertrúddal kötött házasságot 1200 körül. Ezáltal politikai értelemben is ellentétes oldalra került a két testvér. Míg Imre a déli tengerek felé orientálódott, és a pápa elkötelezettje volt, addig András a német kapcsolatok hívévé vált.
1203-ban III. Ince pápa úgy foglalt állást, hogy Magyarországon a korona Imre fiát, Lászlót illesse meg, míg Andrásnak -ha fia születik- az a hercegséget örökölje. András erre újabb fellépésre szánta el magát, és Varasdnál (a Dráva mellett) nagy erőket vont össze a király ellen. Imre ezt látva, királyi méltóságát vetette latba és fegyvertelenül, egy pálcával ment öccse táborába, ahol fennhangon kiáltotta: "most látni fogom, ki mer kezet emelni a királyi ivadék vérére".
Öccsét Esztergomba háziőrizetbe vitette, feleségét Gertúdot pedig hazaküldte a Német Birodalomba, mivel nagy befolyással bírt Andrásra..
|
| Emléktábla az Egri Vártemplom falán |
Imre 1204-ben királlyá koronáztatta IV. Lászlót, akinek védelmét végrendeletében Andrásra, mint kormányzóra bízta.
Imre király 1204 végén fiatalon, alig 30 éves korában halt meg. Hamvait a hagyományoktól eltérően az egri egyházban temették el.
[Ma, 800 évvel Imre király halála után az Egri Vártemplom falán, hagyományőrző helyi egyesületek márványtáblája emlékeztet Imre király temetkezési helyére.]
|
|
Az Árpád-háziak sírkamrája Székesfehérvárott
|
Imre halála után özvegye Konstancia anyakirályné, nem érezvén magát biztonságban, 1205 tavaszán fiával, a koronával és leghűségesebb embereivel elhagyta az országot és Ausztriában VI. Lipót hercegnél talált menedéket. András újra hadat szervezett, hogy az osztrák herceg ellen támadjon -akinek nemrég még a pártfogását élvezte-, de az összecsapásra nem került sor, mert a fiatal László király 1205 májusában hirtelen meghalt. A gyermek László így végülis csak néhány hónappal élte túl édesapját.
Testét hazaszállították és Székesfehérvárott temették el. Ílymódon ő volt az utolsó Árpád-házi uralkodó, aki Szent István mellett kapott végső nyughelyet.
Konstancia anyakirálynő egyedül tért vissza Aragóniába, ahol 1208-ban férjhez ment a későbbi német-római császárhoz II. Frigyeshez.
(Folytatjuk)
