Verecke és az Őrség között (10)
175 évvel ezelőtt, a Veszprém megyei -a Bakony vidékéhez tartozó- Herenden Sting Vince kis gyárat alapított, ahol először kőedényeket készítettek majd később kisérletezni kezdtek a porcelánkészítéssel. A porcelánkézművesség csak távoli rokona a népi fazekasmesterségnek. Míg utóbbit népi mesterek egész sora művelte szerte az országban, és elsősorban a mindennapok szükségleteire alkotott sokszor egyszerű, máskor valóban művészi darabokat, addig a porcenlánkészítés mesterségét mindig is valami titokzatos fátyol fedte. A porcelánkészítésnek nincs igazi népi hagyománya, de némely elemében az agyagszobrászat és az üveghuták mesterfogásaiból is felismerhetünk abban. Anyaghasználatában és eljárásaiban -mai kifejezéssel "technológiájában"- kifinomult gyártási eljárások és tapasztalatok jól alkalmazott összessége. A barok korban indult fejlődésére hatással volt a távoli Kínából behozott porcelán európai népszerűsége is. Hazánkban mindig is csak kevés helyen folyt porcelángyártás kimagasló iparművészeti szinten, de köztük a "HERENDI", a "ZSOLNAY", és a "HOLLÓHÁZI" világhírűvé váltak. Ma a világ legjobb minőségűnek, sokszor "arannyal egyenértékűnek" tartott herendi porcelánnak már nincs igazi vetélytársa (a porcelánnak mint alapanyagnak önmagában természetesen van). A herendi porcelánkészítés a Magyar Örökség részévé vált.
Miből készül...?
A porcelán alapanyaga a kaolin. Ez egy fehér fehér, puha, agyagos kőzet. Víz felvételével formálható, képlékeny anyaggá lesz. Különböző adalékokkal (mint égetett, majd szétmorzsolt agyag, stb.) keverik majd ebből a formálható közegből készítik -Herenden többnyire kézzel- a szebbnél szebb használati és dísztárgyakat. Kiszáradásnál a massza megkeményedik, majd 700 Celsius fok feletti égetésnél formatartó, a cserépárúnál keményebb tárgy lesz. A kerámiatárgyakat gyakran üvegszerű bevonattal látják el, hogy az vízállóbb, tetszetősebb legyen.
Iparszerűen a porcelánkészítés Herenden 1839-ben kezdődött, Fischer Móric kezdeményezésére (képünkön mellszobra látható). Jellegzetes módon először távolkeletről származó porcelánkészletek eltört darabjait pótolták és azok egyfajta európai 'mesterműhelyévé' váltak. Önálló, saját művészi elképzelésekre és tárgybeli tematika választásra csak később került sor. Ebben már része volt az alapító unokájának, Farkasházi Fischer Jenőnek is, aki művészileg is képzett, Nyugatot járt szakember volt.
A sikerek sorozata...
1843-ban a gyár leégett. Ennek ellenére az 1845-ös Bécsi Világkiállításon már sikeresen felhívták magukra a figyelmet. Az 1851-es Londoni Világkiállítást követően pedig Viktória királynő megrendelte a híres, róla elnevezett, "virágos-lepkés" készletet. Utóbbi sikert a herendi kézi kerámiafestészet színvonala is döntően befolyásolta. (Ma 700 kerámiafestő és 400 mintázó dolgozik a gyárban.)
A sikerek folytatódtak, 1853 New York, 1855 Párizs, 1873 Bécs voltak ennek további mérföldkövei. De természetesen nem csak külföldön figyeltek fel a herendi porcelánra, mert híres darabok kerültek az Eszterházyak, Batthyányiak, Apponyiak és a magyar nemesi társadalom többi jóízlésű nagyjainak gyűjteményébe is.
A Porcelánmúzeum
Míg a műkedvelő Fischer Mór alkotásait a legszívesebben magának tartotta meg, amint iparszerűen kezdték űzni a porcelánkészítést, sokfajta termékük másolatai 1896-ban megalapozott múzeumban kaptak helyett, ahol az egyre szaporodó idelátogatók állandó jelleggel megtekinthették a szebbnél szebb alkotásokat.A kiállítás ízlésesen szétválasztott tematikák szerint mutatja a múlt és jelen legjellegzetesebb termékeit, készleteit. Megtaláljuk a különböző korok ízlésének megfelő díszítéseket, egyedi darabokon is, köztük a tálat, mely Mária Teréziát ábrázolja a magyar főurak előtt a Pozsonyi Országgyűlésen.
Külön említést érdemelnek a kimondottan magyar tematikával foglakozó népies alkotások. A remekműnek számító nagyméretű magyar kulacs, de ugyanúgy az eleven csikósok, betyárok, huszárok, köztük a Kisfaludy-Stróbl Mihály ihlette, szoborként is ismert, kardja élét próbáló magyar huszár.
Érdemes néhány szót szólni magáról a mai Porcelánium épületegyüttesről is. A mai Múzeum eredetileg a gyártás színhelye volt. Az idők során többször került átalakításra, de eredeti patináját megtartva, organikusan illeszkedik a mai épületegyüttesbe. Az ízléses belső tér körül kialakított kettős épületegyüttes korszerű köntösbe rejtve teszi lehetővé a herendi porcelángyár világszínvonalú, az eredeti lehetőségeknél sokkal színvonalasabb bemutatkozását.
A herendi porcelángyár termékei napjainkban is igen keresettek. Évente egy millió porcelántárgyat exportálnak, jelenleg 58 országba, köztük főleg az Egyesült Államokba, Japánba és Olaszországba. A jövőben szeretnének a magyar porcelánnal Oroszországban és Kínában is megjelenni, de egyelőre annyi a megrendelésük, hogy alig tudják azokat teljesíteni.
A gyár ma 25%-ban a magyar államé, 75%-ban pedig az ott dolgozók tulajdona. Utóbbi tény minden szinten emeli a gyár munkatársainak a motivációját.
