A magyar szabadságharc és forradalom 45-ik évfordulójára (2)

Tizenkét csodálatos nap
"Nincs még olyan nap a történelem kezdete óta,
amely világosabban mutatta volna, hogy az ember
szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan,
bármekkora is a siker ellen ható túlerő..."

   John F. Kennedy: Magyarországról 1956-ban






Tizenkét csodálatos nap ...

Tűntetők a Parlament előtt a Kossúth téren
1956 október 25-én
A felkelők harca a szovjet csapatok bevonulásával egyre intenzívebbé vált. Elsősorban a fő közlekedési útvonalakon, hogy megakadályozzák a szovjetek bejutását Budapestre és a belvárosba. Az okt. 24-ikére elrendelt kijárási tilalom és statárium ellenére a felkelőknek sikerült egy-egy jelentősebb épületet elfoglalni, de a legnagyobb segítséget az jelentette, hogy a nagyüzemi munkásság is teljesen a fekelők oldalára állt.

A miskolci magyar nehézipar egyik fellegvárának tartott munkásai szintén csatlakoztak a pesti nép követeléseihez, és küldöttségük élén Földvári Rudolf, a PB korábbi tagja, 21 pontból álló követelést adott át Nagy Imrének. A hatalom egészen elbizonytalanodott, mivel egyrészük a fegyveres leverés mellett foglalt állást, míg a reformvonal hívei a politikai változtatásokban látták a megoldás kulcsát. Hogy mennyire nem érzékelték a reális helyzetet mi sem bizonyítja jobban, hogy okt. 25-én reggel már a rádió híreiben azt közölték:"az ellenforradalmi bandákat lényegében felszámoltuk",s amelyet később a Minisztertanács hivatalos közleménye is megerősített. A kijárási tilalmat feloldották, aminek következménye az lett, hogy a lakosság pontosan az ellenkezöjét tapasztalta meg, mint amit a hatalom állított. Vagyis, a fegyveres harc nem ért véget, nincsenek garázdálkodók és fosztogatók a városban, az ellenállók nem fasiszták és huligánok, hanem diákok és munkások.

A fiatalok gyér orosznyelv tudásukkal igyekezték a megtévesztett szovjet katonákat is meggyőzni arról, hogy itt nem fasiszta, hanem nemzeti felkelésről van szó. Ez részben sikerült is, minthogy nemzeti zászlókkal fellobogozott szovjet harckocsikon indultak a Parlament elé tüntetni. A Parlament védelmére elrendelt katonai erők pánikba estek, a sokezres tömeg gyülekezése láttán. Azonnal értesítették Szerov tábornokot, aki rögtön kiadta a tűzparancsot. A szovjet katonák között szintén pánik tört ki, először a tűztorkolat irányába lőttek, de azután a velük nemrégen még barátságot kötött fiatalok irányába is, mivel azt hitték, hogy csapdába csalták őket. A helyzetet súlyosbította, hogy az Akadémia utcai pártközpont védelmére kirendelt magyar egység is tűzharcba került a szovjetekkel. A Kossuth téri mészárlásban közel százan vesztették életüket és több százan megsebesültek.

Teheratón gyűjtötték be a holttesteket
1956 október 24-én
A vérfürdő híre gyorsan elterjedt az országban és tovább hevítette az ellenállást vidéken is. Miskolcról több teherautóval fiatalok indultak el a budapesti felkelők megsegítésére, de jelentések érkeztek fegyveres harcokról: Vác, Szentendre, Dunapentele és Várpalotáról. Ez utóbbi volt a legjelentősebb. Itt sikerült a felkelőknek a város vezetését teljesen átvenni és a szovjet egységek felvonulási útját megakasztani. Újbóli kijárási tilalmat és statáriumot rendeltek el. A szovjet küldöttek javaslatára felmentették Gerő Ernőt első titkári megbízatása alól és helyére Kádár Jánost nevezték ki.

A pártvezetés tehetetlen és elégtelen politikája miatt az ellene fordulók tábora kiszélesedett. A Kopácsi Sándor vezette budapesti rendőrség a tüntetőkkel való tárgyalás után szabadon engedte a politikai foglyokat.
A felkelők elfoglalták a csepeli és a XVIII. kerületi pártbizottságot, az újpesti rendőrkapitányságot és a Vörös Csillag Nyomdát. Pécsett pl. a bányászok és a munkások szimpátiatüntetést tartottak az egyetemistákkal együtt a Széchenyi téren és eltávolították a vörös csillagot.

Pesten újabb ellenállási gócok szerveződtek, a VIII.- IX.kerületben. A legjelentősebb egység a Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren és a Várban volt. Megalakultak a forradalmi bizottságok, amelyek megszervezték saját nemzetőrségüket.
A párthatalom ingadozó politikája miatt a lényeges változtatásokat szorgalmazó reformpolitikusokkal szemben ( Donáthék ) még mindig erős volt a katonai leszerelést forszirozók tábora, a Katonai Bizottság Apró Antallal az élen.

A híressé vált Corvin-köz
egy zsákmányul ejtett 122 mm-es szovjet ágyúval
Közben Kádár János első titkár próbált egyezkedni a munkássággal, hogy leválassza őket a felkelők oldaláról és segített abban - akaratlanul is -, hogy munkástanácsok alakuljanak meg elsőként Pécsett, Miskolcon és a fővárosi Egyesült Izzóban. A munkástanácsok programja azonban teljesen megegyezett a fekelőkével: a szovjet csapatok kivonása először a harcokból, majd az egész országból, az ÁVH felszámolása, a Rákosi rendszer teljes felszámolása, többpártrendszer bevezetése és amnesztia a fegyveres felkelésben részt vettek számára.
A politikai fordulatra okt. 27-én került sor. Ezen a napon került ki a kormányból Hegedűs András, a reformok legnagyobb ellenzője.
Nagy Imre elhatározását nagymértékben befolyásolta az angyalföldi munkásküldöttség kérése, miszerint ismerje el a felkelést nemzeti demokratikus forradalomnak és álljon annak az élére.Nagy Imrét támogatta Kádár János is, aki mint a párt első titkára nem engedhette meg, hogy kicsússzon a párt kezéből a vezető szerep.

Okt. 28-án a Szabad Nép vezércikkében már elvetette a felkelők addigi megbélyegzését és elismerte, hogy a szocialista demokráciáért harcolnak.
Ezen a napon bejelentették az azonnali tűzszünetet, majd Nagy Imre a rádióban tett kormánynyilatkozatban gyökeres átalakulásokat hírdetett meg. Elismerte az új forradalmi szervezeteket, biztosította a jogosnak ítélt követelések azonnali megvalósítását,valamint tárgyalások kezdeményezését a szovjet haderők visszavonásáról. Mindez még azonban a szovjetek jóváhagyásának égisze alatt történt (Mikoján), de figyelmeztették a vezetőket, hogy további jobbracsúszást nem engedélyeznek.
Nagy Imre a legfontosabb viszontválasznak a felkelők részéről a fegyverletételt és a sztrájkok beszüntetését várta. A felkelők azonban bizalmatlanok voltak a kormánnyal és Nagy Imre miniszterelnökkel szemben, mert követeléseiknek két fontos eleme hiányzott a reformprogramból. Nevezetesen szabad választásokkal a többpárti rendszer visszaállítása és a szovjet csapatok kivonása nemcsak Budapest, hanem az egész ország területéről.

Okt. 29-től a központi hatalom Nagy Imre miniszterelnök vezetésével a Parlamentbe költözött át és a MDP mint kormányzó párt összeomlott. Gerő Ernő a Szovjetunióba menekült, a többiek elrejtőztek itthon és magukat a szovjet csapatok védelme alá helyezték.

Okt. 3o.-a és 31.-e a politikai helyzet megnyugvását jelentette. Nagy Imre 3o.-án bejelentette az egypártrendszer megszünését és azt, hogy egy koaliciós jellegű Kormány Kabinet veszi át az ügyek intézését. Újjászerveződtek az 1945. évi koalició pártjai: az FKgP,Kovács Béla vezetésében, az SzDP, Kéthly Anna elnökletével, a Nemzeti Parasztpárt új néven Petőfi Pártként stb.

Budapestet elhagyó szovjet tank
1956 október 25-én
Megkezdődött a szovjet és magyar katonai alakulatok elvonulása a fővárosban, felszámolták az ÁVH-t. A fegyveres forradalmi harc központjának tekintett Kilián laktanyában megalakult a nemzetőrség. Főparancsnoka Király Béla lett. Ez az új karhatalom már biztosítani tudta a közrendet. A Honvédelmi Minisztériumban megalakult a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány, a rákosista tábornokokat leváltották és a néphadsereg valóban a forradalmi nép védelmére sorakozott fel.

A Budapesti Országos Börtönben fogva tartott politikai elítélteket kiszabadították. Ekkor szabadult ki Pálinkás / Pallavicini ) őrnagy vezetésével Mindszenty bíboros- hercegprimás is.
A konszolidáció vidéken is megtörtént. Az MDP-t feloszlatták és megalakult az új kommunista párt, az MSzMP.

Nov.1-én a kormány teljes egységben hozott határozatot a Varsói Szerződés felmondásáról és Magyarország semlegességének kinyilvánításáról. Erre annál is nagyobb szükség volt, mivel Jurij Andropov budapesti nagykövet semmiféle megfelelő magyarázattal nem tudott szolgálni, a szovjet csapatok újbóli mozgásáról. Nov. 2-án a kormány kijelőlte a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról tárgyaló küldöttség vezetőjét, Losonczy Géza személyében. Az ENSZ Közgyűlésre Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kéthly Anna és Kovács Béla társaságában utazott volna. A szovjet csapatkivonásokról tárgyaló küldöttséget Maléter Pál és Erdei Ferenc vezették. A forradalom és a szabadságharc győzelme ezzel szinte teljessé vált volna...! Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 45 év távlatából tekintve is semmit sem veszített fényéből, tisztaságából és történelmi horderejéből. A magyar nép csodálatos egységben, minden szervezés nélkül, spontán kelt fel, a kommunista hatalom embertelen és magyarellenes diktatúrája ellen. Minden külföldi segítség és támogatás nélkül képes volt arra, hogy a rendíthetetlennek hitt szovjet impériummal és magyarországi kiszolgálóival szembe szálljon és lerázza magáról szabadságának, nemzeti függetlenségének béklyóit. Ez a forradalom a magyar nép legnemesebb és legtisztább harca volt az elnyomókkal szemben, örök időkre példát nyújtott bátorságból, hazaszeretetből, hősiességből. Legnagyszerűbb és legcsodálatosabb volt benne a szinte fegyvertelen, de annál leleményesebb fiatalság áldozata és kitartása a végsőkig. Hősi halálukból kivirágzott jelenkori szabadságunk mellett sohasem felejthetjük el tetteiket, neveiket. Adósaik maradunk és méltatlan utódaik mindaddig, amíg kőbe, fába, szívbe nem véssük neveiket.


Piros a vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.

Nincs már teendő?: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!

Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

 		Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
vé;res volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

...Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.

Tamási Lajos

(folytatjuk)
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra