A Pax Romana híreiből (18)

"A szeretet leváltja a törvényt."

Szent Pál



Beszámoló a Benelux-Rajnavidék KMÉM-Pax Romana közösség 2001-es őszi konferenciájáról.

A másfélnapos konferencia fő előadója Pfitzner Rudolf pszichoanalítikus volt Münchenből. Az előadás teljes szövege az ÚMÉ szövegarchívumában található ezen a címen: Pfitzner_Rudolf_"Vallás:...". Az alábbiakban csak kivonatosan közlünk néhány gondolatot az előadássorozatból.

Az előadás eredeti provokatív címére: "Vallás: illúzió, kollektív kényszerneurózis, vagy mi?" az előadó az ember lélektani tulajdonságait analizálva válaszolt. Előadása célja volt, mint modta, "...hogy ne elhigyjünk, hanem higyjünk!"

Mi a vallás? Hitrendszer, mely az emberi természet végső értékeit határozza meg. Lehet tekintélyen alapuló és lehet emberségességen alapuló rendszer.
A XIX. század azt hitte, hogy a tudomány leváltja a vallást, a XX. században ez nem következett be, a XXI. század elején pedig látjuk, hogy tudományos ismereteink minden fejlődésük ellenére végesek maradnak. Ugyanakkor az ember racionális tevékenysége mellett szubsztanciális érzelmi igénnyel él, orientálódik és alkotja világát. Sőt megfigyelhető, hogy a racionális tudományosságnak is emócionális indítékai vannak.

Máray Sándorra hívatkozva az előadó az autoritás alapján működő egyházi iskolák 'hitre' nevelését megkérdőjelezte, mondván, hogy az előírt vallásosság (pl. a kötelező évi négyszeri szentgyónás) vagy más kötelező hitbuzgalmi gyakorlatok, csak vallásosságra, vagy valóban hitre is neveltek-e?
[Az előadást követő vitában a szép számmal ilyen iskolákból kikerült hallgatók fenti kérdésre személyes tapasztalataik alapján, egyértelműen "igen"-nel válaszoltak.]
A régebbi vallásos nevelésnek egy másik elemét szemlélve megállapítható. hogy abban a félelem keltése is szerepet játszott. Napjainkban azonban ez aligha játszik még komoly szerepet, hiszen II. János Pál pápa is ma "Ne féljetek" hadjáratot hirdet!

Az előadó a továbbiakban analizálta Freud és Jung megállapításait a vallásról és kitért a magyar vallásfilozófus Nyíri Tamás megállapításaira is.

Az előadás második részében szó volt a liturgia szerepéről a vallási életben. Ez napjainkra sokat változott, de még mindig tele van a mai ember számára 'idegen' kifejezésekkel és érthetetlen szövegekkel.
A közös liturgia fontos szociális elem és motiváló erő, ugyanakkor nem szabad, hogy az felmentsen az egyéni felelősségtől.

A misztikáról beszélve az előadó kifejtette, hogy az embernek szüksége van élményszerű tájékozódásra. Az Oltáriszentség akkor kapja meg igazi értelmét, ha érzelmi hozzáállással közeledünk ahhoz. Isten lényege mindig titok marad. Az Isten keresése a lényeges. A híres német egyházfilozófus Rahner szerint a jövő hívője misztikus lesz, vagy nem lesz hívő!

A mitoszok világa más. A mai Diana- vagy hasonló mitosz pl. a divatcikkek kategóriájába tartozik. Nincs bennük semmi misztika. Személyiségüknek nyomatékos kiemelését a közszórakoztatás céljaiból a sajtó hozza létre, lehetőleg nem beszélve kiválasztottjaik hibáiról, elégtelenségeiről. Egy másik szerepe a mitoszoknak (pl. a sport, film, stb. esetében), hogy az ember tudat alatt azokkal játszatja el azt a szerepet, amit tulajdonképpen maga szeretne betölteni, de -valammilyen oknál fogva- képtelen arra. A mitoszokat legjobb kritikusan kezelnünk. Ugyanakkor maradnak történelmi mitoszok, akik kortól és divattól függetlenek, mert érdembeli cselekedeteikkel vívták ki elismerésünket és emiatt jár nekik különleges tisztelet. Kritikánkkal élve ugyan, de el kell fogadnunk, hogy az ember itt sem csak racionális elvek szerint orientálódik, hanem mitoszok szerint is.

Végül létezik a mágia, ami a babonának a rokona. Lényege, hogy valaki saját akaratát a másikra akarja átvinni. Ez létezik az orvosi gyakorlatban is. Érdemes gyanakvással kezelni...

Összefoglalójában Pfitzner Rudolf leszögezte, hogy a vallásban a hithez érzelmi alapon jobban hozzá tudunk jutni mint értelmi alapon. Az igény az érzelmi orientációra pedig az emberi természetnek szerves része.

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra