Évfordulók (8)
1832-1836 között Kossuth képviselőként vett részt az országgyűléseken, egy távollévő főúr megbízásából. Itt kérték fel a fiatal ügyvédet a diétai lap szerkesztőjének. Az Országgyűlési Tudósítások című kéziratos hírlapot litografikus úton sokszorosították a cenzúra megkerülésével és a négy esztendő alatt 344 száma látott napvilágot.Az országgyűlés berekesztése után 1836-37-ben Kossuth Törvényhatósági Tudósítások címén folytatta megkezdett, immáron megyei közéleti, politikai tevékenységét. Ez a lap fórumot biztosított a megyei ellenzéki politizálásnak. A kormány ezt sem nézte jó szemmel, mert a Wesselényi-féle kör összeesküvésének eszközét látta benne. Kossuthot emiatt hűtlenség vádjával négy évi börtönbüntetésre ítélték el.
A börtön éveket Kossuth igen termékenyen ki tudta használni, folyékonyan megtanult angolul (ami később a száműzetésben ragyogó angol szónoklatok megtartására képesítette), és politikailag is teljesen felkészülten hagyta el azt, amikor 1840-ben amnesztiával szabadult.
1841-ben indította el a liberális szellemű Pesti Hírlapot. Landerer Lajos nyomdatulajdonos bízta meg őt a kormányzat teljes helyeslésével egyetértésben. Landerer egy jól eladható lapot akart, a kormányzat pedig így remélte Kossuth Lajost kézben tartani. Míg Landerer számítása bevált (a hetente háromszor megjelenő újságnak hamorason 5000 előfizetője lett), addig a kormányzat az ellenzéki politizálás tovább folytatódását tapasztalhatta meg. Kossuth felrázó cikkeiben szállt síkra a társadalmi viszonyok megváltoztatásáért. Egy úgynevezett "érdekegyesítési program" végrehajtásában látta a feladatok megoldását. Például: az ország alkotmányos függetlenségét, az örökváltság megoldását, a közteherviselést, a politikai jogok kiterjesztését, stb. Kossuth Lajos vezércikkei nyomán vált óhatatlanul is, az ellenzék egyik vezetőjévé. Gróf Széchenyi István, aki a konzervatív liberalizmust képviselte, élesen bírálta Kossuthot a Kelet Népe című írásában, és ezzel kezdődött el az 1848-ig húzódó szenvedélyes vitájuk. Széchenyi István, aki az óvatos reformpolitika híve volt, túl merésznek és elsietettnek tartotta Kossuth álláspontját több ponton is (pl. a teljes politikai függetlenség), habár abban teljesen egyetértettek, hogy a nemzet felemelkedéséhez elsősorban társadalmi és gazdasági változásokra van szükség.
Kossuth népszerűsűgét két tényező befolyásolta leginkább. Az egyik, a szólásszabadsága miatt elszenvedett fogsága, a másik pedig magával ragadó szónoki képessége. Úgy írni és beszélni mint ő, senki sem tudott Magyarországon. A reformok és a haladás vágyától áthatottan minden kérdésről, amely a polgárosodást, a magyar nemzet anyagi és szellemi felemelkedését hívatott szolgálni, olyan hévvel és páratlanul szép formában tudta közölni, hogy az egész nemzet őt tekintette vezérének.
Az 1843-44 évi országgyűlésen már Kossuth Lajos a reformpárt vezére. A felső tábla akadékoskodása ellenére is, olyan fontos reformok születtek meg, mint a magyar nyelv hivatalossá tétele (több mint 300 év után), a nemessség közhivatali tisztségviselési joga, és a vegyes házasságok szabadon választható vallási iránya. Az 1847-48-i országgyűlésen is Kossuth adta meg az irányt és ékesszólásával, meggyőző érveivel diadalra juttatta pártjának eszméit. Mindkét tábla elfogadta ugyanis a közös teherviselést, azaz mindenki egyformán kell, hogy adózzon, a jobbágyság intézménye megszűnt, az ország minden lakosa vallás és nemzetiségi különbség nélkül teljes egyenlőséget nyert. Ezen reformok megszületésében Kossuthnak elévülhetetlen örök érdeme lett.
A politikai reformok keresztülvitelében azonban a bécsi kormány, Metternich még mindig erős befolyása végett, komoly akadályokat állított.
Amikor 1848 februárban Párizsban kitört a forradalom és március 13-án Bécsben is, Metternich lemondott tisztségéről. Ezen hírek hatására fogadta el az országgyűlés a reformpárt összes javaslatát, amelyek szentesítésére 1848 április 11-én került sor V. Ferdinánd aláírásával és beleegyezésével. Az egész ország örömmámorban fogadta e nagy eseményt s még Széchenyi István is hálás elismerését nyilvánította ki Kossuth Lajos iránt.
1848 május 29-én az Erdély-i országgyűlés is kimondta az anyaországgal való egyesülést.
Magyarországon egyedül egész Európában békésen, és törvényes alapokon született meg a szabadság. A márciusi ifjak felejthetetlen fellépése és tüntetése után a nemzet követelésének 12 pontba történő összefoglalása nyomán. A szabadság azonban rövid életűvé vált, mert a bécsi kamarilla -egy titkos udvari párt volt- amelynek célja és törekvése a régi rend fenntartása volt, valamint Magyarország végleges bekebelezése, új taktikához folyamodott. Az országban lakó nemzetiségeket -titkos ügynökeik által- komoly ígéretekkel és előnyőkkel biztatták a magyarság rovására. Így sikerült az eladdig egymás mellett békességben élő polgárokat felbújtani.
Ekkor indult meg Jellasics horvát bán, az osztrák kormány nyílt politikai és anyagi támogatásával Magyarország ellen. Példáját követték a szerbek és a románok is. Ebben a kritikussá váló helyzetben lépett fel ismét Kossuth Lajos, aki az 1848-as július 11-i országyűlésen kiadta a jelszót: "A haza veszélyben van". Kérésére az országgyűlés egyöntetően szavazta meg a kétszázezres honvédsereget és 42 millió forintot. Az uralkodó által magára hagyott nemzetnek magának kellett gondoskodnia a védelemről. A honvédség felállításában és megszervezésében Kossuth személyes toborzásainak pl. az Alföldön, óriási hatása volt. Az eredmény mindjárt elsöprő lett. Pákozdnál a fiatal kiképezetlen honvédsereg fényes győzelmet aratott Jellasiccsal szemben. A bécsi udvar erre feloszlatta a magyar országygyűlést, és Magyarország teljhatalmú főparancsnokává nevezte ki Jellasics bánt. A felelős magyar minisztérium erre lemondott, a kormányzást egy honvédelmi bizottságra bízta, amelynek elnöke Kossuth Lajos lett.
A magyar honvédsereg győzelmeinek hatására, Kossuth ösztönzésére, a Debrecenbe költözött ideiglenes országgyűlés 1849 április 14-én kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország teljes függetlenségét. Kossuthot az ország kormányzójává választották és melléje minisztériumot állítottak fel. Ennek az elhamarkodott lépésnek komoly következményei is voltak, például Görgei Artúr tábornok továbbra is a lemondatott V. Ferdinándot tartotta az ő és hadserege királyának. Széchenyi István szintén helytelenítette a Habsburg- ház trónfosztását. Mindezek ellenére állíthatjuk, hogy Kossuth Lajos szerepe a magyar szabadságharcban döntő jelentőségű volt.Amikor a szabadságharc kimenetele nem volt többé kétséges, mivel az osztrákok kérésére 200 ezer főnyi orosz hadsereg indult a frissen megszerzett magyar függetlenség leverésére, a világosi fegyverletétel után, 1849 augusztusában, Kossuth Lajos több ezer társával együtt török földre menekült.
Először Vidinbe érkezett, majd Sumlában tartózkodott egy ideig (ma Bulgáriához tartozik Sumen néven). Mivel a bécsi udvar állandóan követelte kiadatását és az osztrák kémek folyton a nyomában voltak, így egy távolabbi, a nehezen megközelíthető kisázsiai Kütahyába internálta őt és szűkebb körét a török kormány. A "törökök is igen nagy tisztelettel vették körül kormányzónkat "Madzsa králnak" (magyar király) nevezték, kimenetelekor az egész őrség kivonult és éppúgy tisztelegtek mint a szultánnak" írta Orbán Balázs.
1850 februárjától 1851-ig tartózkodott itt Kossuth Lajos, ahonnan még azév szeptemberében 50 fős kiséretével Angliába távozott, miután az amerikai kormány hajót küldött érte. Angliában és majd Amerikában Kossuth népszerűsége igen nagy volt. Hibátlan angol nyelvtudással, csodálatos szónoki képességével sok hívet szerzett a magyar szabadság ügyének az emigrációban. Ahogyan Orbán Balázs "Külföldi életemből" c. emlékezetében (Kolozsvár 1881) olvashatjuk: "Kossuth családja körében éppoly megnyerő, mint a nyilvános életben. Van modorában, ezüstként csengő hangjában, s főként tekintetében valami oly ellenállhatatlan varázs, aminőt én még soha nőnél sem észleltem. Ezt nem csak mi éreztük, ki benne a szabadság megváltóját szemléltük, hanem érezték a hidegvérű angolok is, kiket szónoklatai a ködös országban még soha nem tapasztalt lelkedésre ragadtak..."
Kossuth 1851 december 3-án érkezett Amerikába, ahol hivatalos fogadtatásban részesült. Beszélt a washingtoni Kongresszusban is, és itt Amerikában lépett be a szabadkőművesek társaságába Cincinnatiben. Több mint ötszáz angliai és amerikai beszédében arról akarta meggyőzni ezen nagyhatalmakat, hogy az európai népek szabadságvágyának fellángolásában ne engedjék meg a konzervatív hatalmak intervencióját.
1852 júliusában tért vissza Európába, ahol 1857 végéig Londonban élt. Lassan érlelődött meg benne egy Duna-konföderációs terv, amelyet az Allenza milánói lap tett közzé. Véleménye az volt, hogy a Duna-táján élő kis népek, külön-külön védtelenek és csak szövetségben lehetnének gazdagok és nagyok, a mintegy 30 milliónyi lakossal. Magyarország, Horvátország, Szerbia, és a román fejedelemségek konföderációját javasolta. Ebben a szellemi tervben szerb, román, lengyel, magyar hazafiak vettek részt mint nálunk pl. Klapka György is, de az egésznek megformálása Kossuth érdeme volt. A terv kivitelezésére azonban a feltételek nem voltak érettek.
1867 tavaszán Kossuth, több hazaküldött és közzétett írásában (a Magyar Újságban) erőteljesen tiltakozott a kiegyezés ellen. Látnoki erővel ecsetelte Magyarország várható sorsának alakulását. Szerinte a közügyes és közös védelmi politika olyan nemzetközi háborúkba sodorhatja a országot, amelyek saját érdekeivel ellentétesek és a szomszédokkal való jóbarátságot veszélyeztetik. Ahogyan mondotta, "A kiegyezés a magyar elem konzervatív, reakcionárius és színleg liberális részének az osztrák-németek szabadságot utáló részéveli szövetkezést jelenti a többi nemzetiségek és népfajok elnyomására."
Kossuth Lajos 45 éves emigrációs tevékenysége mindenképpen pozitív hatással bírtak, amennyiben ébren tartotta amíg lehetett a magyar szabadság eszményét, és politikai jóbarátokat szerzett a magyarságnak mindenütt, ahol megfordult.
1894 március 20-án 92 éves korában halt meg Kossuth Lajos Torinóban. Temetésének állami költségen való hozzájárulásához sem Ferenc József császár sem a magyar kormány nem járult hozzá. Titokban Wekerle Sándor miniszterelnök támogatta a fővárost a temetés megrendezésében. A főváros a temetés napját hivatali szünnappá nyilvánította és saját költségén temettette el. Kossuth Lajos felravatalozása a Nemzeti Múzeumban történt, ahol az órák hosszat várakozó tömeg leróhatta kegyeletét az egyik legnagyobb szabadságszerető és harcos magyar államférfiú előtt.
