Cserkészélet



"Az Úristen nehéz helyre rendelt bennünket, de megálltuk helyünket és megálljuk most is.
De hogy tovább is megállhassuk a helyünket,
nem elég ezt hirdetni, hanem dolgoznunk is kell."


gr. Teleki Pál

A CSERKSZÉLET az ÚMÉ (korábban ÚMÉK) negyedéves Internet-kiadványnak állandó rovata:           VII. évf.  2. sz.  2002 június

Ebben a számban:
- Hazament Csoknyay Péter a Várvidék-i magyarok felejthetetlen öregcserkésze.
- Fiatal vezetők a KMCSSZ szolgálatában
- A szabadkai cserkészek naplójából

Hazament Csoknyay Péter, a várvidéki magyarok felejthetetlen öregcserkésze

A II. világháború nyugatra sodort fiataljainak, a még otthon cserkésszé avatottaknak a generációjához tartozott. A menekülttáborok fiataljait, majd később az onnan szétszóródó és részben kivándorló magyar fiatalok százait, majd ezreit, évtizedeken keresztül a Cserkészmozgalom fogta össze. Csoknyay Péter már az első percektől ott volt a menekült magyar cserkészek táborain. Mint Várvidék-i (Burgenland-i) cserkész tagja volt az Osztrák Cserkésszövetségnek is, de szíve mélyén magyar cserkész volt és maradt mindvégig.

Fenti képen Csoknyay Péter jobbról a második,
a baloldali képen az éneklő vezetők közepén áll.
Minden szolgálatra kész, jókedvű fiatal vezető volt akkor, amikor lelket kellett önteni a gyökértelenül élő magyar emigrációba... De mindenki fordulhatott hozzá segítségért később is bármikor, pl. amikor a várvidéki Vöröstoronyban -nem messze a szögesdróttól- terveztük nyári cserkésztáborunkat, hogyha már nem lehetünk 'odaát', legalább érezhessük a szülőföld közelségét.











Dalos kedve és népdaltudása számtalan tábortűz hangulatát emelte. Ugyanakkor mint derék, egyeneslelkű cserkészt ismerte mindenki, akinek sikerült még tökéletes cserkész egyenruhát összeszedni egy olyan időben is, amikor más örült, ha még ráfértek a menekülés óta már régen kinőtt ruhadarabjai. A mellékelt, az egyik bajorországi (a Starnberg-i tó partján), az 50-es évek végén rendezett nagytáborban készült képeken Péter felismerhető szabályos rövidnadrágos cserkész egyenruhájáról, úgy a zászlófelvonásnál, mint a vasárnapi közös istentisztelet alkalmával.

Kedves Péter, Isten Veled! Találkozunk a Teremtő nagytáborában!                                                                                                 N.K.


Csoknyay Péter utolsó üzenete (Felesége Mimi juttatta el hozzánk ezt az üzenetet kevéssel Péter halála előtt):

A Tűz kialszik
Az idő, az évek elszálltak a fejünk fölött. A régi hetyke legények, férfiak belefáradtak az évtizedes küzdelmekbe, elhasználódtunk. Egyik régi barát, harcostárs a másik után hagy itt bennünket, rátérnek arra a széles útra, amelyikről nincs visszatérés. Ezt mondja a kedvenc népdalom is: Hosszú útról visszatérni nem lehet...

A tűz lassan kialszik, a pislákoló parázsból itt-ott még apró lángnyelvek csapnak fel. Valahol a távolban megalakítják a "Szeretet kört" és csendesen, mint a lágy nyári esti szellő susugása, felhangzik a Szellő zúg távol.... Az ének elsuhan a táj, az idegen hegyek, erdők, tavak felett is, ahol valamikor énekeltük.

A tettek ideje elmúlt a számunkra. Egyesek szerint sokat tettünk, de hogy eleget-e, azt majd más mondja meg. Olyankor, mikor Mimivel egyedül vagyunk, megkérdezi mi volt az ami nemcsak minket, de barátainkat is, hajtotta különböző téren a munkára, míg ki nem dőltünk a sorból. Mi volt az a belső erő, ma sem tudom megmondani, csupán egy érzés, hogy nekünk mindannyiunknak a maga helyén, ezt a munkát egyszerűen tenni kellett.

Most még egy feladat áll előttem - aki száz meg száz fiatalt segítettem hozzá az évtizedek alatt, hogy megmaradjanak magyarnak - hogy két éves kis unokámat Bellát megtanítsam magyarul. Arra kérem a Jóistent, mint egy élet befejezését, ehhez adjon még nekem időt.
Mi ha nem is hordunk évtizedek óta egyenruhát, szívünkben katonák maradtunk, csak a fegyverünk változott. Géppisztoly helyett a toll, a magyar népdal, népitánc, és egy lelkület, a magyar cserkészek lelkülete, amit tovább adtunk a következő generációnak.

Ha ezt a feladatot sikeresen befejeztem, nyugodtan várom a behívót a "Nagy Hadsereghez" és lépek rá a "Hadak Útjára", hogy ott meneteljek édesapámmal, száz és százezer bajtársommal, és onnan vigyázzunk Reátok és hazánkra, Nagy-Magyarországra.

v. Csoknyay Péter st. (1931 augusztus 7 Budapest---2001 július 16 Felsőőr/Oberwart/Várvidék)


Fiatal vezetők a KMCSSZ Európa-i Kerületénél

Szerencsés az a szervezet, amelyik időben tudja fiatalítani vezetőségét úgy, hogy ne legyen törés a folyamatosságban, de ugyanakkor alkalmazkodjon a kor-diktálta új helyzethez. A magyar cserkészmozgalom évtizedek óta ezekhez tartozik. Képviseli az egyetemes erkölcsi és magyar értékeket, míg új meg új arcok szervezik a kiképzést, táborokat, végzik a száraz, de szükséges adminisztrációt.

Amikor a hazai rendszerváltozás után nyilvánvaló lett, hogy még sokáig eltérő prioritások lesznek a hazai (MCSSZ) és külföldi (KMCSSZ) magyar cserkészetben -pl. az anyanyelvismeret különbség miatt- a megtermékenyítő együttműködés mellett szükség volt a Nyugat-európai Kerületnél is az ifjításra. Ez szép lassan végbe is ment. A mai vezetők egykor a Burg Kastl melletti Bärnhof "cserkészóvodában" kezdték, mára tekintélyes, igazi bajuszos vezetők.

A Nyugat-Európában született és felnőtt magyar cseerkészek közül nőttek ki, tehát nem messziről jött vezetők. Képünk Klement Nándor cscst-t, a Nyugat-európai magyar Cserkész-Kerületi vezetőjét, valamint Dr Barcsay Ákost, a Kerület vezetőképzésével megbízott cscst-t mutatja a 2002-es vezetői konferencián.

Természetesen köszönettel elfogadják az, ilyen nagy találkozókon a sokat tapasztalt 'nagy öregek' jótanácsát is, mint Dömötör Gábor bá-ét (képünk), aki Amerikából jött át az ez évi konferenciára és egy látogató cserkész-körútra.


Dömötör Gábor bá t.k. a nemzetközi
tapasztalatokról beszél
Kiadványok

Egyszerre három, ebből két új cserkészkiadvány látott napvilágot az Európa-i cserkészkerületnél. Egyik a (fehér) "KER-levél", melyet az I. Kerület vezetői adnak ki a leghitelesebb szervezeti mondanivalókkal.

Másik a "KECSAP", a zöld színű Kerületi Cserkészlap a csapatokról Drana Andrea szerkesztésében;


Harmadik a "Szúnyog Híradó" ifj. Horváth Antal szerkesztésében, melyben a kerületi vízicserkész vezető a nyugati és hazai vizeken kenuzó vízicserkészraj élményeit örökíti meg, immár több esztendeje.

Szokás a konferenciákon óriási plakátokon, számtalan fényképen is bemutatni a csapatok évi munkáját, táborait, ünnepeit, stb. Éspedig a különböző 'végek', így Svájc és Svédország között. A dokumentáció effajta népszerűsége persze részben annak is köszönhető, hogy még mindíg egyszerűbb nyugaton született fiataloknak 'magyarul fényképezni", mint hibátlanul magyarul írni... A vezetőképzést előkészítő vizsgáknál sajnos csak az utóbbi számít...

A Szabadka-i cserkészek megmozdulása

" LÉGY AZ ÚTITÁRSAM!"
... avagy 15 millió lépés a magyarokért
Na, ez az év is jól kezdődik!
Miután 2001 Karácsony szent éjjelén, oly sok félreértés és kétely után, mégis csak a betlehemi Békelángról gyújtottuk és gyújtották meg oly sok helyen az oltári gyertyákat, és keresztény hittel kívántunk egymásnak békességet, most 2002 májusában ismét kételyek kínoznak bennünket.
Vajon 5 millió testvéremmel, magyar testvéremmel együtt, mi akik fészkéből kiesett madárfiókákként az elmúlt években, nem kis reménnyel azt hittük, hogy mégis csak egy és ugyanazon fészekbe tartozunk a többi magyarral, most ismét kakukk fiókák lettünk.
Vajon szívem, anyanyelvem, hitem a Szent Koronában, Szent Istvánunkban, valakiben is kételkedést ébreszthet a magyarságom iránt?
Megadatott- e a jog valakinek is , hogy engem ne magyarnak nézzen, hanem holmi jött-mentnek, aki csak úgy " sleppel " a magyar nép után és szedegeti a lehullott morzsákat, és " csak úgy " magyar akar lenni, de nem az hanem idegen?
Hiszen itt születtem, a Délvidéken, Szabadkán, és a " Kéri - templom" keresztjét nézegetem nap mint nap. Sokan nem tudják, hogy KÉR - az egyik a hét magyar törzsből akik itt telepedtek le.
Hát nekem ez a Hazám. Itt nyugszanak az őseim, ebben a földben, a nagyszüleim, a dédszüleim, és az ük- szüleim is. A barátaim is mind magyarul beszélnek...
Ne értsetek félre! Nem akarok senkit sem bántani, vannak itt mások is, de hadd valljam már magamat szégyen nélkül is magyarnak! Tiszta szívből.
Tartozzam ahhoz a Nemzethez amelyhez mindig is tartoztam.
Ezért hát mi, az Északbácskai Cserkészkörzet cserkészei elhatároztuk, hogy mostantól minden túránkat a Világ összes magyarjáért, 15 millió magyarért ajánljuk fel.

" Tizenöt millió lépés a magyarokért " Hát nem klassz?! Április végén egy csoport fiatal a Tarcal hegyen menetelt 30 - 50 km-s távot, hegynek fel és hegynek le. Május 3-án és 4-én pedig, a szabadkai Szent György templomtól a Szegedi Fogadalmi templomig meneteltünk. Kilenc elszánt cserkész e túrán valamivel több mint 1.500.000 (egymillió ötszázezer) lépést tett meg. Az úton sokszor eszünkbe jutott:.. Vajon miért is gyalogolunk?... Hát nem butaság?... De a válasz mindig egyszerű és ugyan az volt : A számok világosan üzenték: Minden tizedik magyarért... a Világ minden tizedik magyarjáért léptél...!Gyalogoltunk minden tizedik testvérünkért, minden reményét vesztett társunkért, minden betegért, és egy kis jóakarattal közöttünk , e kilenc cserkész között is volt valaki akiért meneteltünk.

Ezért hát arra kérlek : LÉGY AZ ÚTITÁRSAM ! Dobbanjon meg a szíved és csatlakozz!

Légy az útitársam

Kérlek barátom
Légy az útitársam
Dobbanjon szíved
És csatlakozz

Zengjen víg dalod
E tébolyult Világban
Lelkünkbe napfényt
Boldogságot hozz

Ne hagyd hogy egyedül
Bolyongjak nélküled
Ne engedd kezem
Édes Istenem

Vagyunk még néhányan
Hív a szent ügyed
Cserkészhad menetel
S a távolból int Neked

OI / 2002          Oláh István cst.



Beszámoló az Északbácskai Cserkészkörzet életéből

A 2001. év legszebb és legkiemelkedőbb eseménye a Teleki Pál emléknap volt, amelyről az előző számban közöltünk részletesebb ismertetőt. Az évet természetesen mint az előzőeket is már tradicionálisan Karácsony szent éjjele zárta, amelyen az oltári gyertyákat, ismét a Betlehemi Békelángról gyújtották meg az északbácskai cserkészek. Sajnos a láng elhozatalával gondok jelentkeztek, mivel számunkra ismeretlen okokból a láng elhozóinak téves címlista lett átadva a Szövetségünk részéről, így az utolsó pillanatbam sikerült átmennünk Szegedre érte.

Végül is sikerült, és ezért mint már előbb is annyiszor Tóni' bának, azaz Dr. Hegedűs Antal cst-nek tartozunk köszönettel. Nélküle bizony hiányzott volna a templomaink oltárairól a Betlehemi Békeláng, pedig igen csak elkelne a békesség erre a vidékre.

A 2002. évet két összejövetel kezdte . Az első az Északbácskai Cserkészkörzet Tiszti összejövetele a második pedig a Körzet évi Közgyűlése volt.
Ezek fő mondanivalója az összetartás, a barátság és a testvéri szeretet megújítása és erősítése volt a csapatok között. Ezeket az elveket kivétel nélkül vállalták az Északbácskai Cserkészkörzet csapatai.
Bi - Pi születésnapját kissé csúsztatva febr.24-én ünnepelték meg a temerini 13.sz. Szent Erzsébet, és a 14. sz. Szent Imre Herceg cscs-k szervezésében. Ezen a Körzetből 12 fő vett részt. Nagyon szép ünnepi műsor volt. Köszönjük , hogy ott lehettünk!
A rendezvényről az Újvidéki TV március 4-i " Napjaink "c. műsorában is megemlékeztek. Március 14-én Paganini József honvéd tűzérszázados felújított sírját koszorúztuk meg a Zentai úti temetőben. Kossuth Lajos születésének 200-ik évfordulója alkalmából ezt az évet Kossuth- évvé nyilvánították, és ez alkalomból a Magyar Köztársaság Szabadkai Főkonzulátusa a síron emléktáblát helyezett el.
Március 15-én a szabadságharcra emlékeztünk és a központi ünnepségen Ómoravicán koszorúztuk meg Kossuth Lajos mellszobrát.

Az idén beneveztünk a Palicsi Olimpiai Játékokra és már Szabadkán nagyban folynak a sportselejtezők . Május 18-án Palicson métabajnokságot hirdettek a cserkészek, amelyet szombaton 9 és 15-óra között bonyolítanak le a palicsi sportpályákon.

Zászlóavató volt a 38 sz. Lorántffy Zsuzsanna ref. cscs-ben ami szintén kiemelkedő esemény volt, ugyanis Vajdaságban ez az egyetlen Erdélyben készült csapatzászló, és motívumaiban is Erdélyt hozta közénk. Különlegesen szép kidolgozású selyem zászló , csak gratulálni tudunk a csapat vezetőinek.
Nagy örömünkre szolgál, hogy Ludason is bontogatja szárnyát a cserkészet. Sörös Márta tanárnő vezetésével igazi pedagógus hozzáértéssel indult a munka, és reméljük, hogy nemsokára csapatot is avathatunk Ludason!
A szabadkai cserkészek kivették részüket a komoly munkából is, ugyanis a népszámlálásban az egyetemisták és az idősebb korosztály is mint összeírók dolgoztak. Remenyeink szerint a magyarság száma legalább megmaradt, ha már nem szaporodik.

A Magyarországon bekövetkezett választási eseményeket követően a szabadkai cserkészek úgy határoztak hogy bizonyítani óhajtják magyarságukat. Azt hogy mindannyian egy nemzethez a magyarhoz tartoznak. Ezért Túrasorozatot hirdettek meg "15 millió lépés a magyarokért" elnevezéssel. Kérik minden cserkésztestvérüket, hogy csatlakozzanak ehhez a megmozdulásukhoz, és az elkövetkező időkben a gyalogtúráikat ennek a célnak szenteljék.
Április végén egy csoport fiatal a Tarcal hegyen, május 3-4. között pedig 9 cserkész Szabadka - Szeged között menetelt, felajánlva a fáradságos utat a Világ összes magyarjáért. Ezen az úton a 9 elszánt cserkész 1.542 800 lépést tett meg vagyis, ha belegondolunk minden tizedik magyar testvérükért lépegettek. Nem semmi! Csatlakozzatok!

Május 9-én összeült a Kossuth-Bizottság és megszervezte a Kossuth-év margójára a cserkészek vetélkedőjét. Ennek a versenynek a meghívója már postázva van a csapatokhoz, a mellékelt anyaggal együtt. A versenyre aug 31-én kerül sor,a bácsszőlősi 21. sz. Szűcs Márton cscs.rendezésében. Nagy szeretettel várjuk a jelentkezéseiteket!

JÓ MUNKÁT!

Oláh Renáta ŐV. a 23. sz. Szent György cscs.



Június 6-án Szabadkán a " Népkör"-ben a KODDE (Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület) nagyszabású gála-hála estet szervezett. Tette ezt azoknak a tiszteletére, akik adományaikkal hozzájárultak a magyarul továbbtanuló diákjaink megsegítéséhez.
Most első ízben vettek részt a szabadkai cserkészek a hálaadó műsorban.

A bevezető hálabeszédet Stőbl Klára a Kodde elnöke mondta, majd Oláh István cserkésztiszt azoknak a szülőknek a nevében mondott köszönetet, akik gyermekei bekapcsolódtak a cserkészmozgalomba.

Ezt követően Toth Csaba a diákok köszönetét olvasta fel, majd Hegedűs Katinka segédtiszt az " öregeknek" mondott hálájaként elszavalta Sik Sándor: "Szeressétek az öregeket" című versét.



A műsorban ezek után tánc és énekszámok követték egymást, majd a Magyar Szó Pistikéjétől hallottunk néhány frappáns részletet Garai Béla és Csernik Árpád tolmácsolásában.
Az " Öregfiúk " vegyes énekkórus és az Evergreen énekszóló (Kostadinović Nataša - tanárnő a Zeneiskolából ) mellet a cserkészek elénekelték Koncz Zsuzsa által híressé tett " Ha én rózsa volnék" című népdalt.

A műsornak nagy sikere volt. Ezt bizonyította a vendégek szünni nem akaró tapsa is. Képeink a bevezető hálabeszédeket és a cserkészek fellépését illusztrálja.

JÓ MUNKÁT !

Oláh István cst.


csapathonlapok címlistája
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra