A CSERKSZÉLET az ÚMÉ (korábban ÚMÉK)
negyedéves Internet-kiadványnak állandó rovata:
VII. évf. 2. sz. 2002 június
Ebben a számban:
|
- Hazament Csoknyay Péter a Várvidék-i magyarok felejthetetlen öregcserkésze.
- Fiatal vezetők a KMCSSZ szolgálatában
- A szabadkai cserkészek naplójából
|
![](vonalpz.gif)
Hazament Csoknyay Péter, a várvidéki magyarok felejthetetlen öregcserkésze
A II. világháború nyugatra sodort fiataljainak, a még otthon cserkésszé avatottaknak a generációjához tartozott. A menekülttáborok fiataljait, majd később az onnan szétszóródó és részben kivándorló magyar fiatalok százait, majd ezreit, évtizedeken keresztül a Cserkészmozgalom fogta össze. Csoknyay Péter már az első percektől ott volt a menekült magyar cserkészek táborain. Mint Várvidék-i (Burgenland-i) cserkész tagja volt az Osztrák Cserkésszövetségnek is, de szíve mélyén magyar cserkész volt és maradt mindvégig.
![](csokny1.jpg) |
Fenti képen Csoknyay Péter jobbról a második,
a baloldali képen az éneklő vezetők közepén áll. |
Minden szolgálatra kész, jókedvű fiatal vezető volt akkor, amikor lelket kellett önteni a gyökértelenül élő magyar emigrációba... De mindenki fordulhatott hozzá segítségért később is bármikor, pl. amikor a várvidéki Vöröstoronyban -nem messze a szögesdróttól- terveztük nyári cserkésztáborunkat, hogyha már nem lehetünk 'odaát', legalább érezhessük a szülőföld közelségét.
![](csokny2.jpg)
Dalos kedve és népdaltudása számtalan tábortűz hangulatát emelte. Ugyanakkor mint derék, egyeneslelkű cserkészt ismerte mindenki, akinek sikerült még tökéletes cserkész egyenruhát összeszedni egy olyan időben is, amikor más örült, ha még ráfértek a menekülés óta már régen kinőtt ruhadarabjai. A mellékelt, az egyik bajorországi (a Starnberg-i tó partján), az 50-es évek végén rendezett nagytáborban készült képeken Péter felismerhető szabályos rövidnadrágos cserkész egyenruhájáról, úgy a zászlófelvonásnál, mint a vasárnapi közös istentisztelet alkalmával.
Kedves Péter, Isten Veled! Találkozunk a Teremtő nagytáborában! N.K.
Csoknyay Péter utolsó üzenete (Felesége Mimi juttatta el hozzánk ezt az üzenetet kevéssel Péter halála előtt):
A Tűz kialszik
Az idő, az évek elszálltak a fejünk fölött. A régi hetyke legények, férfiak belefáradtak az évtizedes küzdelmekbe, elhasználódtunk. Egyik régi barát, harcostárs a másik után hagy itt bennünket, rátérnek arra a széles útra, amelyikről nincs visszatérés. Ezt mondja a kedvenc népdalom is: Hosszú útról visszatérni nem lehet...
A tűz lassan kialszik, a pislákoló parázsból itt-ott még apró lángnyelvek csapnak fel. Valahol a távolban megalakítják a "Szeretet kört" és csendesen, mint a lágy nyári esti szellő susugása, felhangzik a Szellő zúg távol.... Az ének elsuhan a táj, az idegen hegyek, erdők, tavak felett is, ahol valamikor énekeltük.
A tettek ideje elmúlt a számunkra. Egyesek szerint sokat tettünk, de hogy eleget-e, azt majd más mondja meg. Olyankor, mikor Mimivel egyedül vagyunk, megkérdezi mi volt az ami nemcsak minket, de barátainkat is, hajtotta különböző téren a munkára, míg ki nem dőltünk a sorból. Mi volt az a belső erő, ma sem tudom megmondani, csupán egy érzés, hogy nekünk mindannyiunknak a maga helyén, ezt a munkát egyszerűen tenni kellett.
Most még egy feladat áll előttem - aki száz meg száz fiatalt segítettem hozzá az évtizedek alatt, hogy megmaradjanak magyarnak - hogy két éves kis unokámat Bellát megtanítsam magyarul. Arra kérem a Jóistent, mint egy élet befejezését, ehhez adjon még nekem időt.
Mi ha nem is hordunk évtizedek óta egyenruhát, szívünkben katonák maradtunk, csak a fegyverünk változott. Géppisztoly helyett a toll, a magyar népdal, népitánc, és egy lelkület, a magyar cserkészek lelkülete, amit tovább adtunk a következő generációnak.
Ha ezt a feladatot sikeresen befejeztem, nyugodtan várom a behívót a "Nagy Hadsereghez" és lépek rá a "Hadak Útjára", hogy ott meneteljek édesapámmal, száz és százezer bajtársommal, és onnan vigyázzunk Reátok és hazánkra, Nagy-Magyarországra.
v. Csoknyay Péter st. (1931 augusztus 7 Budapest---2001 július 16 Felsőőr/Oberwart/Várvidék)
![](vonalpz.gif)
Fiatal vezetők a KMCSSZ Európa-i Kerületénél
Szerencsés az a szervezet, amelyik időben tudja fiatalítani vezetőségét úgy, hogy ne legyen törés a folyamatosságban, de ugyanakkor alkalmazkodjon a kor-diktálta új helyzethez. A magyar cserkészmozgalom évtizedek óta ezekhez tartozik. Képviseli az egyetemes erkölcsi és magyar értékeket, míg új meg új arcok szervezik a kiképzést, táborokat, végzik a száraz, de szükséges adminisztrációt.
Amikor a hazai rendszerváltozás után nyilvánvaló lett, hogy még sokáig eltérő prioritások lesznek a hazai (MCSSZ) és külföldi (KMCSSZ) magyar cserkészetben -pl. az anyanyelvismeret különbség miatt- a megtermékenyítő együttműködés mellett szükség volt a Nyugat-európai Kerületnél is az ifjításra. Ez szép lassan végbe is ment. A mai vezetők egykor a Burg Kastl melletti Bärnhof "cserkészóvodában" kezdték, mára tekintélyes, igazi bajuszos vezetők.
A Nyugat-Európában született és felnőtt magyar cseerkészek közül nőttek ki, tehát nem messziről jött vezetők. Képünk Klement Nándor cscst-t, a Nyugat-európai magyar Cserkész-Kerületi vezetőjét, valamint Dr Barcsay Ákost, a Kerület vezetőképzésével megbízott cscst-t mutatja a 2002-es vezetői konferencián.
Természetesen köszönettel elfogadják az, ilyen nagy találkozókon a sokat tapasztalt 'nagy öregek' jótanácsát is, mint Dömötör Gábor bá-ét (képünk), aki Amerikából jött át az ez évi konferenciára és egy látogató cserkész-körútra.
![](konf02-6.jpg)
|
Dömötör Gábor bá t.k. a nemzetközi
tapasztalatokról beszél
|
Kiadványok
Egyszerre három, ebből két új cserkészkiadvány látott napvilágot az Európa-i cserkészkerületnél. Egyik a (fehér) "KER-levél", melyet az I. Kerület vezetői adnak ki a leghitelesebb szervezeti mondanivalókkal.
Másik a "KECSAP", a zöld színű Kerületi Cserkészlap a csapatokról Drana Andrea szerkesztésében;
![](konf02-4.jpg)
Harmadik a "Szúnyog Híradó" ifj. Horváth Antal szerkesztésében, melyben a kerületi vízicserkész vezető a nyugati és hazai vizeken kenuzó vízicserkészraj élményeit örökíti meg, immár
több esztendeje.
Szokás a konferenciákon óriási plakátokon, számtalan fényképen is bemutatni a csapatok évi munkáját, táborait, ünnepeit, stb. Éspedig a különböző 'végek', így Svájc és Svédország között. A dokumentáció effajta népszerűsége persze részben annak is köszönhető, hogy még mindíg egyszerűbb nyugaton született fiataloknak 'magyarul fényképezni", mint hibátlanul magyarul írni...
A vezetőképzést előkészítő vizsgáknál sajnos csak az utóbbi számít...
![](vonalpz.gif)
A Szabadka-i cserkészek megmozdulása