V. István 1270-1272
IV. (Kun) László 1272-1290
III. András (Endre) 1290-1301
IV. Béla király, amíg sikeres és eredményes volt az ország gyors és hathatós újjáépítésében, addig ezt nem mondhatjuk el sem bel-, sem külpolitikájáról.
A magyar történelemben először állott elő az a furcsa helyzet, hogy az országban két király is uralkodott egyszerre. Először felserdült fia, István számára egy külön fejedelemséget hozott létre azáltal, hogy Stájerföldöt meghódította és azt Vas és Zala megyékhez csatolta. Politikai érdekből fiának egy kun előkelőség leányát, Erzsébetet választotta feleségül. Az esküvő után István udvartartásával együtt a nyugati határ közelében fekvő drávaparti Pettau (ma Ptuj) várába költözött (1254). Ez a fejedelemség azonban rövid életű maradt, mert a németek harcban kiűzték onnan. Ezután István Erdély fejedelme lett 1260-tól kezdődően.
A magyar főurak egy csoportja Istvánt atyja ellen hangolta, s megkezdődött apa és fia között a nyolc évig tartó háborúskodás. 1262-ben egy szabályos békeszerződésben, a pozsonyi békében megosztották az ország feletti hatalmat, s így a király és a királyfi egyszerre uralkodtak. Margit királylány sokat fáradozott azon, hogy kibékítse őket. 1266-ban sikerült elérnie, hogy a Nyulak szigetén (ma Margit sziget), ahol mint apáca élt, kezet nyújtott apa és fia egymásnak.
1270-ben, amikor IV. Béla halála után fia, V. István veszi át a végleges királyi hatalmat, megpróbálja a megbillent belpolitikai egyensúlyt helyreállítani, de rövid két esztendei uralkodása alatt ez nem sikerült. Tragikusnak mondható eset játszott ebben szerepet. Amikor ugyanis 1272 nyarán Dalmáciába utazott, hogy az ország tengeri hatalmát megerősítse, Károly nápolyi királlyal való találkozása kapcsán, egyik kisérője Gutkeled Joachim elrabolta a vele együtt utazó tízéves fiát, László herceget. Kiderült, hogy a rablásban az anya, Kun Erzsébet is benne volt. A fiatal trónörököst túszként tartották, politikai váltságdíj fejében. Ezt a csapást a király nem élte túl, szélhüdés érte és otthon, Csepel szigetén, 1272 augusztásában meghalt. A Nyulak szigetén temették el, Margit testvérhuga mellé.
Az események folytatása nem kevésbé volt tragikus. IV. Béla legkedvesebb unokáját, macsói és boszniai herceget, a fiatal Bélát, aki Anna hercegnő és Rosztiszláv fejedelem fia volt, Kőszegi Henrik egyszerűen lemészárolta, birtokait pedig az összeesküvők maguk között felosztották. A fiatal herceget, Bélát is a Nyulak szigetén temették el, Margit királylány és V. István király mellé. Ez utóbbi kevéssé ismert a magyarok körében, azaz, hogy nemcsak Székesfehérvárott voltak királysírok.
IV. (Kun) László
Kun László szobra
Ópusztaszeren
Az uralkodást formálisan a még csak tíz éves IV. László vette át 1272-ben. Valójában nem ő, hanem különböző hatalmasságú főurak uralkodtak az országban. Legismertebb és leghatalmasabb volt közöttük Csák Máté, aki törvényeket hozott, pénzt veretett, háborút vívott az osztrák herceggel, és összekülönbözött társaival, a Gutkeledekkel, valamint a Kőszegiekkel.
A halott Kun László és gyilkosai
Amikor az országgyűlés 1277-ben elimerte IV. László nagykorúságát, az állapotok az országban még inkább romlani kezdtek. Ez a vadóc ifjú, aki kun anyától született és életének nagy részét kedvelt kunjai között élte, kicsapongó életmódjáról híresült el, úgyhogy magára vonta a főurak és a főpapok haragját.
Egyetlen tette lett marandandó csupán, az 1278 augusztusában lezajlott morvai ütközet, amelyben Habsburg Rudolf királyt segítettte győzelemre a cseh király Ottokár ellenében, aki Magyarországot magához kívánta csatolni. Ez a szövetség alapozta meg a későbbi Habsburg utódok uralmát Magyarországon.
IV. Lászlót végül is saját kunjai ölték meg 1209-ben. A fiatalon meghalt királynak nem volt fiú utóda. Az Árpád-házból már csak egyetlen férfi utód élt, II. András (Endre) király unokája, III. András, aki olasz földön nevelkedett és élt.
III. András (Endre) király
III. Andrást 1290-ben Magyarország királyává koronázták. Ez a komoly, jóindulatú férfiú megható módon őrizte házi oltárán az Árpád-házi szent elődök emlékeit és képeit (amelyek most a svájci Bern múzeumában találhatók).
III. András családi címere
Nyilvánvalóan tudatosan készült királyi feladatára, amelyet felelősségteljes érzülettel próbált betölteni. 1298-ban törvényeket hozott, hogy a megingott rendet és királyi hatalmat visszaállítsa, az ország határait és függetlenségét biztosítva tudja.
Váratlanul bekövetkezett halálával 1301-ben, kihalt vele az Árpád-ház utolsó férfiága. Egyetlen leánya, feleségével Svájcba költöztek és egy ottani kolostorban fejezték be életüket.
"Letörött Szent István első magyar király nemzetségének, vérének, törzsökének atyai ágon kisarjadt utolsó aranyágacskája" írta az egykori krónikás.
A dicső Árpád-ház négyszázéves uralkodása ért véget ekkor, amely évszázadok alatt a magyarságnak hazát szerzett, Európa közepén egy erős, művelt, független, keresztény, magyar királyságot teremtett, azt minden viszontagság ellenére fenntartotta és a nyugati műveltség egyenrangú hordozójává tette.
Ezerszázéves történelmünkből (27) 
