Évfordulók (9)

450 éve történt az egri vár diadala

"A falak ereje nem a kőben van"
Gárdonyi Géza



Történelmünk dicső fejezeteihez tartoznak a török megszállás elleni hősies és sikeres harcok, amelyek közül az egri vár védőinek hírneve különösen kiemelkedik.


Rövid történeti áttekintés az egri várról:

Eger földrajzi elhelyezkedése révén már az ősember számára is fontos letelepedési hely volt. A Szépasszonyvölgyben feltárt honfoglaláskori sírok igazolják, hogy elődeink már kezdettől fogva megtelepedtek a Bükk és a Mátra hegység aljában.
Szent István korában Eger (Agria) már jelentős település volt. Szent István királyunk itt alapította az első püspökséget (1009), amelynek területe kiterjedt az ország egész északkeleti részére.
Az egri várban végzett feltárások nyomán kerültek elő a Szent János székesegyház maradványai. Ez a legkorábbi román stílusú templom, a tatárjárás alatt (1241-ben) pusztult el. A krónikások szerint ide temették Imre királyt 1204-ben.
Legújabban itt tárták fel azt a keresztelő kápolnát, ahol az első magyarokat keresztelték még Szent István király idejében.
Később a XIII. század közepén kezdték újjáépíteni a székesegyházat gótikus stílusban, de ezt sohasem fejezték be. Bár nagyobbítására a XV. században sor került, Dóczy Orbán Péter püspöksége alatt (1486), de ez is abbamaradt a török veszély és későbbeni pusztításaik miatt.
A várban állott a püspöki palota és több kanonoki ház, emellett néhány egyházi és világi rendeltetésű épület lehetett a vár területén.

Mátyás király alatt a királyi udvarhoz tartozó főurak birtoka lett.

Az egri vár építésére egy 1248-ban kelt királyi oklevélben Lambert püspök kapott engedélyt. Hadászati vonatkozású építményekről először csak egy 1363-as oklevél tesz említést. A középkori várépítéseknél az volt az elv, hogy minél magasabb várfalak épüljenek, minél nehezebben megmászhatók legyenek. A XV. század végére már új hadászati technikák fejlődtek ki, úgy mint az ágyú, a tüzérség, és ez új védelmi rendszer kiépítését tette szükségessé. Ezzel a fejlődéssel az egri vár nem tartott lépést, és a mohácsi csatavesztés idejére (1526) már meglehetősen elavult a vár erődrendszere.

1537-en a vár a püspökök birtokából Perényi Péter kezére került. Ő alakíttatta át olasz építészekkel a várat már az új hadászati elvek alapján.

Dobó István 1548-ban lett az egri vár kapitánya. Ő folytatta az erődítési munkálatokat, egészen a vár 1552-es ostromáig.
A vár ostromára Ali basa egyedül nem is mert vállalkozni, hanem segítségül hívta Achmed basát, aki előzőleg Temes várát foglalta el. Így, mintegy 80.000 (!) törökkel indultak az egri vár bevételére. Dobó kapitánynak mindössze 2000 gyakorlott katonája volt, de a török támadás hírére összegyűjtötte a környékröl az összes fegyverfogható embert, akiket folyton képezve várta az egyesült török sereget.

A törökök 120 ágyúval kezdték meg a vár ostromát. Már három hete tartott a támadás, s egyre több janicsár esett el, miközben sok magyra védő is áldozatul esett, de Dobó katonáinak lelkesedését nem lehetett megtörni. Dobó várkapitány még a törökök bejövetele előtt felgyújtatta a várost (a házak akkoriban zömmel fából épültek) és a lakosokat biztonságban helyezték el.
A töröknek végül sikerült a lőporraktárt eltalálnia, és ezzel úgy hitték a vár sorsa megpecsételődött. Dobó azonban még az ostrom előtt rengeteg ként és salétromot hozatott be a várba és így tudta a veszteségeket pótolni. Emellett olyan leleményes segítőtársai voltak mint Bornemissza Gergely diák, aki ki nem fogyott az ötletek sorából (tűzkerékkészítése, a föld alatt tűzaknákat ásatott, stb.)
Székely Bertalan: a várvédő egri nők

Már egy hónapja tartott az ostrom, ami a török basákat igen felingerelte és utolsó rohamot indítottak a vár ellen.

Az egri hős védők sorai bár erősen megfogyatkoztak, de a lelkedés nem lankadt egy percre sem, sőt a tetőfokára hágott.
Ekkor kapcsolódtak be az egri asszonyok és leányok is a harcba. A legveszélyesebb pontokon jelentek meg és forró vizet, égő szurkot, köveket dobtak le a hágcsókon a fal ormára ért törökökre. A férfiak pedig halált megvető bátorsággal verték vissza a törökök támadásait. A lelkesülés hevében hősi tettek egész sora bontkozott ki. Feleségek vették át a kardot elesett férjeiktől, leányok anyjuk halálát látva vették át a helyüket, és dobálták halálra a felfelé igyekvő törököket.
Ekkora erkölcsi erőt látván a törökök maguk is megrendültek. Egyik vezérük kijelentette, hogy sem ő, sem katonái nem harcolnak tovább, mert Allah a muzulmánok Istene maga is a magyarok mellett van.

Az éj beálltával azután csendben eltakarodtak a vár alól, és másnap reggel 1552 október 18-án a hős egri várvédők örömmel ünnepelhették a győzelmet. Híressé is lettek országszerte, sőt világszerte is. Emlékük ma is tovább él, és méltán hírdeti a magyar vitézség, önfeláldozás, a megnemalkuvás és hazafiság dicsőséges erényeit.

Az egri várvédők hősi tetteit sok irodalmi, zenei alkotás megörökítette. Közülük legkiemelkedőbb Gárdony Géza az "Egri csillagok" című regénye, amelyet már számos nyelvre lefordítottak. Most készül a 18. fordítás, kínai nyelvre. Az "egri remete" Gárdony Géza sírja az egri várban nyert elhelyezést. Sírkövén ez olvasható: "Csak a teste".

Az egri vár látképe ma a Dobó-tér felől. A tér közepén Dobó István szobra.

Eger városa minden évben rendez -immáron hetedik alkalommal- végvári vígasságokat a várban. Ebben a jubileumi évben (2002) pedig egész évre szóló programokat tervezett. Az "Egri Vár Napján", október 17-én a lezáró ünnepségek kapcsán kerül sor, "Eger Védelme, 1552" nevű ostrom játékra és Dobó István síremlékének felavatására és beszentelésére.

A vár további története:

Az egriek dicső és bátor tette majdnem ötven évig biztosította, hogy a város lakói nem jutottak török fennhatóság alá.
Az ostrom után a súlyosan megrongálódott várat helyreállították és új "füles" bástyákkal erősítették meg.
1596-ban a töröknek mégis sikerült a várat elfoglalnia. Ekkor már a vár őrségét zömmel külföldiek adták Nyári Pál parancsnoksága alatt. A török uralom alatt a várban csak egy kisebb kapuerődöt építettek. A vár egészen 1687. december 17-ig maradt a törökök bortokában.

1687-ben a vár a Habsburgok kezére került, akik 1702-ben a külső várfalakat és az ú.n. "Szép-bástyát" felrobbantották, állítólag, mert az elavult erődítmény sok pénzbe került. Valószínűbb azonban, hogy attól tartottak, hogy a vár kuruc kézre kerülve a magyar függetlenség ügyét szolgálná.

1783-ban a kincstár eladta a várat Esterházy Károly érseknek. Ekkor kezdték széthordani a vár köveit a város új, nagyszábású építkezéseihez.

Pyrker érseksége alatt kezdtek hozzá a vár műemléki védelméhez és a kutatásához. Ekkor került az egyik nagy gótikus pillérre Szent István király ma is ott látható szobra (1835).
1833-ban helyeztette el továbbá Pyrker érsek Dobó István vörösmárvány síremlékét, mely eredetileg Dobóruszkán volt.

A vár feltárási munkálatai folytatódtak az 1860-70-es években is, de a komolyabb feltáró munkálatok csak 1920-ban idultak meg, főleg Gárdonyi Géza nagysikerű regénye, az "Egri csillagok"-nak megjelenése nyomán.
A régészeti ásatások napjainkban is folytatódnak (lásd a bevezetőben).

Irodalom:
Gerő László: Eger (1957)
Wellner István: Eger (1981)


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra