Évfordulók (11)

200 éve született Bolyai János matematikus





A nagy Bolyai Farkas matematikus fia 1802. 12. 5-én született Kolozsvárott és 1860. 1. 17-én Marosvásárhelyt halt meg. A kivételes lángelme már 12 éves korában elvégezte a gimnáziumot, és 15 éves korában a bécsi hadmérnöki ("genie") akadémiára került, amelyet öt év alatt kiváló eredménnyel végzett el.

21 éves korában már hadnagy, 22 évesen főhadnagy és 24 éves korában mérnökkari százados lett.
Ez időtájt dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a hiperbólikus nem euklideszi geométriáját, amelyet abszolút geométriának neveztek neves kortársai. Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: "a semmiből egy új, másvilágot teremtettem" (1823). Sokoldalú tehetség volt. Virtuóz hegedüsként, és nagyszerű vívóként egyaránt jeleskedett. A párbajban mindig győzött.

Tudományos felfedezése 1832-ben "Appendix" címen apja Tentámenje első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le. A szakirodalom mégis Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriát. Az orosz Lobacsevszkij ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre.
Nagy vágya sohasem teljesülhetett, hogy a kor leghíresebb matematikusának Gaussnak tanítványa legyen. A sors kiszámíthatatlansága folytán, pedig éppen Gauss ejtette az első és sohasem gyógyuló sebet a fiatal Bolyai Jánoson. Apja ugyanis neki küldte el -fia kérésére- az Appendixben leírt nagy felfedezését (1831). Gauss nagyon szűkszavú volt a dicsérettel. Ami a legfájóbb volt, azt közölte a levelében, hogy ha megdicsérné Bolyait, akkor önmagát dicsérné, mivel ő is erre a felismerésre jutott, de nem volt bátorsága azt papírra vetni. Igy az elsőség Bolyai Jánost illeti!

A komplex számokról írott műve a "Responsio" (1837) sem aratott nagy sikert. Ő határozta meg a pseudo prím számokat (341), amelyek főként a XX. században kerültek előtérbe a kriptográfia területén. Kortársai nem értették és nem tudták felbecsülni a zseni igazi nagyságát. Mint minden zseni végtelenül magányos maradt. Megbízatásokat alig kapott (osztrák katonatisztként könyvelték el), pedig mindig készen állott szűkebb pátriáját szolgálni. Erre példa a Maros gát és malom megerősítési tervének két nap alatt történt beadása, pedig ezt már betegen végezte el (1850).

Bólyai János műszerei
Édesapjával különleges kapcsolata volt. Mindvégig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetett iránta, és levelezéseik tanusága szerint két nagyszerű tudományos szellem vitatkozott egymással egyben támogatva, segítve egymást.
1833-ban betegen kérte nyugdíjazását, amit azzal a kikötéssel kapott meg, hogy bármikor visszatérhet munkájához.
1846-ban Marosvásárhelyen telepedett le, ahol teljesen visszavonultan élt, sajnos a tudománytól is.
Hagyatéka így is óriási, felbecsülhetetlen érték az utókor számára. A híres Bolyai kézirat-gyűjteményben az apától Bolyai Farkastól 6.000 oldalnyi, a fiától Bolyai Jánostól 14.000 oldalnyi munka maradt fent.


A Bolyai Gimnázium Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi gyűjtemény között őriznek egy "megfakult" feljegyzést, mely szerint 1911-ben egy Einstein Albert nevű érdeklődő kölcsön kért a gyűjteményből bizonyos relativitás elméletet tárgyaló kéziratot, de azt elfelejtette visszavinni...
Ismert tény, előbb jött Bolyai János, majd utána báró Eötvös Lóránd... azután az Einsteini relativitás elmélet.

Ismerjük-e eléggé nemzetünk géniuszait, munkájukat és hatásukat a korra, amelyben éltek és alkottak? Avagy megelégszünk folytonosan önlekicsinylő magatartásunkkal, és ugyanakkor a külföldi nagyságok magasztalásával?



vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra