A népdal szerepe a magyar cserkészetben

1922

Amikor a magyar cserkészek 'felfedezték' a magyar népdalt, még nem volt zsebrádió, magno, CD vagy internet. A táncházmozgalom sem létezett még mai formájában.
A magyar népdal zenei, kultúrális értékelése -a falusi világon kívül- csak a két világháború között indult igazában. Hódító útjának kezdetén, amikor az iskolában már ugyan tanították ezeket a dalokat és kórusfellépéseknél is egyre gyakrabban lehetett belőlük hallani, a dalok csengése sok városi fülnek még kissé idegen volt. De a cserkészeknek is át kellett először ugrani egy 'kerítésen'. A városi felnőttek ugyanis nem népdalokat énekeltek akkor, hanem jobb esetben vonó alá írt cigánynótákat, rosszabbikban nyugati, főleg német nyelvterületről származó dallamokat.

1991

Ha az először 1922-ban kiadott Magyar Cserkész Daloskönyve ma már sárguló oldalai között lapozgatunk, a Himnusz, Szózat, Hiszekegy és a cserkészindulón kívül elsősorban csapatindulókat és alkalmi cserkésznótákat találunk abban, és csak annak hat későbbi kiadásában találunk növekvő számban magyar népdalokat. Ez a Dr. Spielenberg György cserkésztiszt összeállításban megjelent első könyvecske inkább a nótázást magát kívánta népszerűsíteni a cserkészetben és -ez mint a későbbiekből ki fog derülni- sikerrel.

Nyolc évnek kellett először eltelni addig, míg Kodály Zoltán táborozó cserkészekkel találkozván észrevette a cserkészek daltudásának hiányosságait. Ekkor magára vállalta, hogy lendít egyet ezen a helyzeten, hogy ezután jelentősebb szerepet kapjon a népdal a cserkésznevelésben is.
1930-ban jelent meg Kodály Zoltán előszavával a Magyar Cserkész Szövetség kiadásában, Bárdos Lajos szerkesztésében, a híressé vált 101 Magyar Népdal. Ez hozta meg a nagy fordulatot. Még a háború vége előtt hat kiadást élt meg, majd amikor Magyarországon 1948-ban betiltották a cserkészetet, azt a nyugatra menekült cserkészek, ott még több ízben kiadták.

A "101"-ben a népdal döntő szerephez jutott. A dallamok abban már nem német dallamok leszármazottjai voltak, hanem a magyar eredetűek. Ma már tudjuk, egyik másik dallamunk eredete a honfoglalás előtti időkre, de némelyiké egészen az őshazába vezethető vissza. De találunk népdalaink között olyanokat is, melyek hasonmásai pl. mari népnél élnek, olyanoknál tehát, akikkel a magyarok a népvándorlás alatt találkoztak.

1930

Kodály Zoltán a "101" előszavában ezt írta:

Mikor először kezdtek szemembe tűnni erdőn-hegyen a barnainges cserkészek, sokszor elgondoltam: mindenben rosszabb a mai diák élete, mint a miénk volt, de ezért az egyért érdemes volna cserélni vele.

Csak ha dalra gyújtottak... messziről még hagyján. Azt hihette az ember, a bécsi hegyeken jár, vagy valami német diákcsoport vetődött ide. Közelebbről kín volt hallgatni, hogyan szenved a magyar nyelv a nem rászabott köntös alatt, hogyan csörgeti az idegen zene bilincsét. Szegény "Csínom Palkó" a maga egy szál csontos kalabérjával mit tehetett tengernyi ellenség közepette? Tragikus jelképe a testvértelen magyarnak.

Akkor már inkább voltam nagyszombati diák. Régi városfal tövében húzódó százados fasor! (Szakasztott mása a kolozsvárinak) Ott tombolta ki a diákság az iskolai énekórán alig foglalkoztatott dalos kedvét. Ott más magyar dal "mennykővé villogott!"

De lassankint mások is meghallották azt a bilincscsörgetést. A cserkész daloskönyvek kiadásról kiadásra jobban keresik a magyar hangot. Hogy most a Cserkésszövetség egy tisztára népi magyar gyűjtemény kiadására határozta el magát: nem egy szempontból jelent új zászlóbontást és új ideálokért való küzdelmet.

A zenei közizlés nálunk szomorúan alacsony fokon áll. De nem a népé! Századokon át sok zene hullámzott rajta keresztül. Amit ebből fenntartott: ékes bizonysága finom, válogató izlésének. A magyar nép nemes dallamainak terjesztésével a zenei közizlést emeljük.

A magyar nyelv csak itt, ezekben a dallamokban éli a maga életét. Együtt támadt, vagy régen összeszokott dallam és szöveg: egymás szépségét és erejét fokozza. A romlásnak indult magyar nyelvérzék új erőre kap a velük való foglalkozástól.

De még egyebet is kapunk tőlük. Közönséges tévedés, hogy a földmíves nép, csak az ő sajátos, szűk érzésvilágát tükrözi. Az igazság az, hogy a földmíves nép közt fennmaradt dalok java valamikor az egész magyarság tulajdona volt. Ha azon igyekszünk, hogy újra az legyen: a magyar közösség szűk körét tágítjuk.

Akik e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből, tartozzanak bármily szorosan valamely részlet-közösségbe. Mert ez az a közösség, ahol egy érzésben találkozhatik az egyszerű pásztor a nemzet bármely nagyjával; ahol mind a kettő csak ember és annyit ér, amennyire ember." (Eddig az idézet)

A 101 Magyar Népdal 1929-től 1943-ig hat kiadást ért el és harmincezer példányban fogyott el. Az azt követő Madárka, 102 Magyar Népdal, szintén a Magyar Cserkészszövetség kiadásában jelent meg, de már külföldön, mert Magyarországon betiltották a cserkészmozgalmat. Ennek egy elektronikus változata (szöveg és dallam) a Külföldi Magyar Cserkészszövetség könyvespolcán megtalálható: http://www.cserkesz.org/el_konyvtar/madarka.zip

De a cserkész nótázás természetesen ezután sem öncélú tudományápolás, zeneápolás, hanem a vidám együttlét kifejezője, a prózai "fecsegésnél" sokkal értékesebb komoly vagy tréfás kommunikációja. Cserkész-hagyományaiknak megfelelően volt is, lesz is mindig magyar népdal, melyekre a fiúk-lányok cserkész-szövegeket is írnak örsi nóták, csapatindulók, stb. alakjában. Ezáltal a szerző örs vagy csapat kétszeresen magáénak érzi ezeket a dalokat. A dal feszültségeket old, összehangol. Szerepe van a fáradságot felejtő menetelésnél egy kiránduláson ugyanúgy mint egy barátokat szerző meghitt tábortűznél vagy az emelt hangulatú vallási életnél, legyen az a fenyvesek között vagy a templomban. Szerepe van úgy a dallamnak mint a dal szövegének.

Tény, hogy a magyar cserkészek rövid idő alatt beálltak zenei nagymestereink tanítványai közé és a népdalművelést egyre növekvő szinten tették. Aki ma azt gondolja, hogy kizárólag Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajta László, Vikár Béla, stb. nagynevű gyűjtőink vették ki részüket az értékgyűjtésből és értékmegőrzésből az téved. Regőscserkészeink már a két háború között maguk is végeztek gyüjtőmunkát faluhelyen, ahol táboroztak éppen. Volt ahol ezt nagyon következetesen tették. Vajon hány nép cserkészmozgalmában találjuk meg a magyar regőscserkészet megfelelőjét?



Fáradhatatlan regőscserkészek

Sokan elfelejtik, de a regősélet a cserkészetben már a 30-as évek végén, tehát 40 évvel hamarabb indult, mint a másik nagy -szintén a népi kultúrára épülő- táncházmozgalom. A regősök dalait csak ritkábban kisérték muzsikusok, legfontosabb volt az ének. Jó hallás ide vagy oda, minden fiatal magyar szívesen énekel, különösen, ha a szöveg is kedvére való! De természetesen a később szokássá vált regőstáborokban is szerephez jutott a furulya, a citera és ritkább esetben egy-két vonóshangszer. A hangsúly mindig az éneklésen, a verses regősjátékok járásán volt (Hej, regő rejtem...) éspedig már tizenéves kortól.

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség életében is jeletős szerepet kapott a regőscserkészet. Az évek során sok kiváló szakember segített be ebbe a munkába, de különösen ki kell emelni a nyugateurópai rendszeres húsvéti regéstáborok vezetőjét, Konthur Mária cst-t aki a táborok előtt egy-egy témához kapcsolódó vastag néprajzkönyvet is szerkeszt a Kárpát-medence jellegzetes néprajzi tájairól, abban rendszeresen 50-60 tájjellegű népdal kottájával és szövegével. A kiadványokat Konthur Zoltán st. rendezi nagy szorgalommal sajtó alá.
Alábbi képek az 2000-es, 1990-és 1999-es Tinódi Lantos Sebestyén regőstáborok kiadványainak fedőlapjait mutatják.

A Tinódi Lantos Sebestyén regős-sorozatban eddig a következő kiadványok jelentek meg:

Csángóföld I.(1982), Alföld I. (1983), Szigetköz, Csallóköz (1984), Kalotaszeg (1985), Alföd II. (1986), Háromszék (1987), Palócföld I. (1988), Balaton-Felvidék (1989), Hortobágy (1990), Szék (1991), Palócföld II. (1992), Regős Cserkészkönyv (1993), Bukovinai Székelyek (1997), Szatmár (1998), Mezőség (1999), Csángóföld II. (készülőben), Somogy (2001).

---

Nótáskedvű öregcserkészek

Az emberi hang köztudottan úgy férfiaknál mint nőknél magas korig megmarad (a hallás hamarabb mondja fel a szolgálatot, mint ezt pl. Beethovenről is tudjuk). Ebből adódik az, hogy a mai öregcserkészek között nem csak nagy népdaltudásúak, de vidám nótáskedvűek is akadnak, akik tudásukat sohasem rejtették véka alá. Amint lehetett, tanították újra a fiatalokat és daloltak velük együtt maguk is. Emlékeik és tudásuk nyomán az elmúlt években két daloskönyv is napvilágot látott.

Az egyik a fentemlített első, a háború előtt hat kiadást megélt Cserkészek Daloskönyve VII. teljesen átdolgozott kiadása Ivasivka Mátyás pécsi cserkészvezető és karnagy összeálításában. A könyv magyar népdalok mellett sok cserkésznótát, de azon túl Taize-i énekeket és nemzetközileg ismert dalokat is tartalmaz. A könyv a Márton Áron kiadó godozásában először 1991-ben jelent meg és már több utánnyomásra volt szükség.

A másik, a Daloskönyv -az időközben elhunyt- Dr. Vajta Gábor munkája. A címből nem sejthető, de ha belelapozunk a könyvbe érezhető a szerző öregcserkész volta. Az összeállítást élete végén, 1998-ban kezdte és kevéssel halála előtt fejezte be. A dalokat szalagra énekelte, azokat fia 'furulyára vitte', lejátszotta, majd úgy kottázta le, hogy azok könnyen furulyázhatók legyenek. Fiának írt útmutatása szerint a dalokat 1940-től gyűjtögette, majd átmentette azokat a kommunista korban megélt borzalmak időszakán.
Minden vágya volt, hogy művét befejezhesse, sürgette az idő, sürgette betegsége. A könyvben található 220 népdal idősebb cserkészek körében nagyrészt ismert, ennek ellenére kevés átfedés van a "101"-es sorozat népdalaival. A szerző a dalok legtöbbjénél a gyűjtés helyét is megadja. (ISBN 963 640 6782 Kucsák nyomda Vác, 2000)

Ez a könyv is bizonyítja, hogy a két háború között avatott cserkészeknek a népdalokra fogékony része általában 150-250 magyar népdalt ismer! De a külföldre kényszerültek között is akadnak többen, akiknek ennyi népdal van a tarsolyában. Külföldön született gyermekeiknél pedig megfigyelhető, hogy azok sokszor jobban tudnak magyarul énekelni mint beszélni...

Elektronikus kiadványok

A 90-es évektől fokozatosan, majd az ezredfordulót követve egyre több cserkészcélt szolgáló elektronikus népdalkiadvány látott napvilágot az interneten. Hazai és külföldi magyar cserkészcsapatok honlapjain egyaránt találhatók kisebb nagyobb népdalgyűjtemények -többnyire MIDI kódolásban- (lásd az áttekintést a www.iae.nl/users/nickl/nepdal.html oldalon).

Az első nagyobb lélegzetű munka Felsővályi Ákos kezéből került ki, aki a Madárka, 102 Magyar Népdal eredetijét ültette át egy egyszerű számítógéppel is kezelhető, hangzó ('furulyázó') változatba:
KMCSSZ E-könyvtár

A másik gyűjtemény még fejlesztés alatt van és 'MUS' kódolással készül. Jelenleg 200 ilyen kotta van a népdal szövegével együtt a Hálón. A kódolás érdekessége, hogy a gép lejátsza a kotta dallamát egy kivánt (MIDI hangzású) hangszeren:
Zenei Anyanyelvünk Példatára.

A szalagon vagy lemezen eddig kiadott dalgyűjtemények egy idő után valamennyien eltűntek a Web-ről, többnyire a kiadók jogvédelmi követelései miatt. Várjuk tehát cserkészkórusok felvételeit, akik szívük öröméből és nem pénzért éneklik a magyar népdalt!

Tizedik Kodály hétvége a New York-i körzetben

Felemlő látvány volt a 2003. január 3-5. között rendezett Kodály hétvégen több mint 100 magyar cserkészt, cserkészvezetőt és szülőt a New York-i cserkészkörzet számos csapatából immár 10. alkalommal munkában látni. A New Brunswick-i Teleki Pál Cserkészházban és Múzeumban és a helyi Amerikai Magyar Atlétikai Klub helyiségeiben tartott nagy találkozó célja, hogy ismét elmélyüljenek szellemi és részben tárgyi néprajzunk egyes ágainak gazdag hagyományaiba.

A négy korosztályra osztott, 6-18 éves leányokat és fiúkat, szakszerü irányítással tanították a cserkészvezetők valamint hivatásos zene- és énektanárok. A kép nem lenne teljes annak említése nélkül, hogy több mint 1000 mérföld távolság választotta el az összesereglett cserkészek lakhelyét. A helyi New Brunswick-i valamint Garfield-i és New York-i cserkészeken kívül részt vettek a távolabbi 4 1/2 órát utazott washingtoniak, a legnagyobb létszámot képviselve. A legmesszebbi résztvevök Hamiltonból és Észak Karolínából érkeztek, az utóbbiak 10 órát kuporogtak autójukban.

Bartók, Kodály, Veress Sándor, Domokos Pál Péter gyüjtései alapján elsö-, másod-és harmadgenerációs magyar gyermekek több szólamú kórusokban, tiszta magyar kiejtéssel énekelték ösi dalainkat. Az alíg másfélnapos találkozón népdalainkból, népszokásainkból és néptáncainkból kaptak ízelítöt. A furulyázásban mindenki részt vett. A négy csoportra osztott furulyások között voltak kezdök, haladók, sot még felnöttek kórusa is. Az idei programban kézügyességként népi himzést gyakoroltak a résztvevök. A szombat esti táncházon kicsik, nagyok, szülók, egyaránt részt vettek. A 14 éven felüli korosztály részére immár tizedszer a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezó Zadubán Gyurkabá' zenetanár és karnagy Torontoból óriási hóviharban közel 500 mérföldet hajtott, hogy irányítása alatt többek között Bárdos Lajos Tréfás Házasítóját a reá bízott kamaszkorú cserkészekkel tökéletesen énekeltesse.

A gyermekek a szolmizálás alapjainak bevezetését és a felnöttek négyszólamú énekkórusát az erre az alkalomra a Budapeströl érkezett Farkas Mária, a Kodály módszer szakértöje hozta összhangba. Ősi csángó népdalokon kívül Bartók és Kodály feldolgozások hangzottak el a záróünnepélyen, melyet a New York-i Hungarian TV Magazine of Queens is felvett musorára.

Ugyanakkor a program egyik fénypontja a háromszólamú felnőttek furulyakórusa volt, mely szintén elismerést váltott ki a telt ház vendégeiből. Magyar népdalokon kívül, a müsoron szerepelt Kodály Karácsonyi pásztortánca is a négy városból összetett együttesben.

Az 1994-ben bevezetett Kodály hétvégek a Kaliforniából áttelepült dr. Gyulassyné Hites Györgyi szüleménye, aki azóta is egyik lelkes vezetője ennek a népszerü programnak. Az idei szervezés a New York-i cserkészkörzet megbízottjának, Tígerné Hevesi Júliannának érdeme.

A Szövetség vezetotisztjének, ifj. Vajtay Istvánnak záróbeszéde fontos mondanivalót hagyott a külföldi magyar szülőknek gyermekeik magyarnak való megtartásában, amelyben a magyar közösségek fontosságát emelte ki. A cserkészvezetők, akik fokozatos kiképzésben részesülnek, saját elhatározásukból vállalják a cserkészmunkát, fizetést ezért nem fogadnak el. Ez a cserkészvezetés egyik alapelve.

Az egyik leánycserkész résztvevő megjegyéze talán jellemzi a progam jelentőségét, melyben azt állítja, hogy amennyit itt haladtak, nem történt volna meg egy fél év alatt az [amerikai] iskolában.

A közeljövő nagy körzeti találkozó a június 8-án tartandó hagyományos atlétikai verseny lesz, melynek az idén 50. évfordulóját ünneplik. A Szövetség New Brunswickban tartja az idén közgyülését, május elején. A mindig is izgalmasnak ígérkező központi őrsi akadályversenyt pedig május végén rendezik a Fillmore, New York állambeli Sík Sándor Cserkészparkban.

Fischer Viktor

csapathonlapok címlistája
vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra