Miatyánk (2003. március) Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a Te neved megszenteltessék, a Te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a Te országod. Véres a földünk, háború van, kezed sujtását sejtjük, Uram, s mondjuk, de nyögve, szomorúan, add, hogy mondhassuk könnyebben --: Legyen meg a Te akaratod! mint angyalok mondják mennyekben. Előtted Uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa: de vajon a legkisebb lombot nem őrzi-e atyai gondod? nem leng-e az utolsó fürtön is áldva miképpen mennyekben, azonképpen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most ami fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús gallyat: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és gyermekeinket növeld békére: ha bűn, hogy lábunk ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek: a gaz tied, büntetni: mienk csak az, hogy védelmezzük a mieinket! És ne vigy a kísértetbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bár véresen, hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul: megvívunk, készen, bármi csatát, de szabadíts meg a gonosztul, mert tiéd az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség: ki neveden buzdul, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lesz a hatalom és a dicsőség! |