Quo Vadis Informatica?  (29)



A Quo Vadis Informatica a negyedéves ÚMÉ Internet-kiadvány állandó rovata: VIII. évf. 1. sz. 2003 január

Wi-Fi a GSM helyett?

Avagy helyi hálózatok (LAN) a széles kiterjedésű hálózatok (WAN) helyett?

A mobil beszélgetők száma feltartózhatatlanul növekszik. Kevésbé látványosan, de párhuzamosan folyik a fejlesztés a mobil kommunkikációhoz szükséges hálózatok terén.

A Quo Vadis Informatica 27. számában bővebben írtunk a széles kiterjedésű (WAN) hálózatok tervezett nagyobb sávszélességű változatokról, köztük a jelenleg legaktuálisabb UMTS (G3) technológiáról.

Más fejlesztőcsoportok a helyi hálózatok (WAN) lehetőségeit fejlesztik tovább. Néhány változtuk, mint pl. a Bluetooth technológia már alkalmazást nyer pl. egy filmkamera és egy számítógép között (lásd Quo Vadis Informatica 22.)
A 2,4 GHz frekvenciasáv szabaddá tételével a Bluetooth felhasználókon kívül mások is jelentkeztek ezen rádiófrekvenciák használatára. A mai alkalmazások spektruma ebben a sávban a babyfonoktól a magnetron sütőkig terjed, de ide költözhet ezután a mobil internetezés, sőt a TV-nézés egy része is.



Kell ez nekünk?

Évtizedeken kereszül "dróton lógott" a villanylámpánk, telefonunk, rádiónk, televíziónk, számítógépünk, stb. és jól éreztük magunkat. Mindennek meg volt a helye, legfeljebb takarításnál volt útban a számtalan drót...
Ma mindentől "függetlenek" akarunk lenni és közben nem vesszük észre, hogy a pénzcsinálók egyik csapdájából a másikba esünk.
Ma gyerekeink hátul az autóban is TV-t akarnak nézni, különben elrontják a vasárnapunkat... ám legyen, jön a megoldás...

Nos legújabb típusú gépkocsijainkban sincsen még sorozatszerűen TV-vételhez lehetőség beépítve, de az első utasszállító repülőgépekben már igen. Ez esetben nem a hagyományos szalagról pergetett videokról van szó, hanem állandó többcsatornás műholdkapcsolatról és a gépen belüli, helyi vezetékmentes hálózatról. Kísérleti jelleggel ugyan, de a Frankfurt-Washingtoni valamint a London-New-Yorki repülőjáraton már lehetséges "Wi-Fi"-zni. Ezeken a járatokon a gép minden ülőhelyén nem csak, hogy szélessávon lehet internetezni, hanem TV-t is lehet nézni műholdcsatornákról azoknak, akiknek nem elég a Wi-Fi nélkül bemutatott -többnyire valóban ostoba- Hollywood-i western video. Persze aludni is lehet a felhők felett az unalmas 7 óra alatt, amennyiben szerencséje van valakinek, és a mellette lévő ülőhely utasa nyugton marad és nem világít kézigépével az aludni vágyónak az arcába....

De a WiFi-diadalútja nem a felhők felett kezdődött. Földi várótermek, éttermek, hotelfogadók, kezdtek ilyen szolgáltatást nyújtani vendégeiknek, amit az állandóan időhiányban szenvedő üzleti ügyintézők mindig örömmel fogadtak, majd egy idő után hamarosan követeltek is. A siker hátterében a Wi-Fi-LAN kommunikációs megoldás alacsony költségei állnak, mert sokszor csak egyetlen termet kell lefedni a rádió-összeköttetésnek a hagyományos WAN-rendszerek sok-kilométeres körzetei helyett.

A technológia

Wireless-LAN rendszerek azaz a vezetéknélküli helyi hálózatok kétirányú rádió-összeköttetésen alapszanak egy adó-vevő "forrópont" és a hordozható számítógép-egységek között. Maga a forrópont vezetékes vagy műhold-összeköttetésben áll az Internet hálózattal.
A forrópont és a kézigépek közti kapcsolatnál használt rádiófrekvencia 2,4 vagy 5 GHz.
Az elsőt több más alkalmazás használja a bébifontól a magnetron sütőkig, a második kizárólag erre a célra lett kijelölve.
A magas frekvencia előnye a realizálható magas átviteli sebesség, hátránya a kisebb hatósugár és a zavarás/behatolás lehetősége.
Az IEEE 208-11b szabványnál a 2.4 GHZ-es frekvencia-tartományban Ethernet protokoll szerint működve, 'PSK' modulációt használva, 100-200 méteres körzetben 11 Mbps átvitelére képes (a gyakorlatban ez netto kb. 5,5 Mbps-nek felel meg.);
Az IEEE 208-11a és -11g szabványok a 5 GHz-en működnek és kb. 54 Mbps átvitelére képesek.

Legjobb esélyei jelenleg (2003. márciusában) az IEEE 208-11g szabványnak vannak, amely kompatibilis a már eddig használt IEEE 208-11b-vel, de még nincs véglegesítve. Ez azonban rövidesen várható.

Marad a nagy kérdés: és mi lesz a telekommunikációs cégek által olyan rettenetesen nagy költségek árán megvásárolt UMTS frekvenciákkal, melyek a mai GSM elvhez hasonlóan működő széles kiterjedésű adatátvitelt garantálnak sokkal nagyobb lefedettség, de sokkal magasabb percdíjak mellett?

A választ ma még senki nem tudja.

Filmet nézni a kerti diófa alatt mindkét rendszerrel lehet, de a Balaton közepén -legalább is egyelőre- csak az egyikkel.

Divat

Amint a 'divat' kisajátít magának egy műszaki újítást megszűnik a józan érvelés lehetősége. A baj ott van, hogy óriási befektetések válnak értelmetlenné, ha a divat átcsap egy másik technlógiára. Ugyanakkor műszaki befektetők nagyon jól tudják, hogy minden esetben gyorsan kell megtérülni befektetéseiknek, mert könnyen behozza választásukat egy alternatív technológia. Teszi ezt még akkor is, ha az nem olyan tökéletes, de olcsóbb.
Ez történik ma a Wi-Fi (W-LAN) és az UMTS (WAN) csatában.

Pro és contra

Mint minden új technológiánál, a Wi-Fi-nél is a szabványok körüli csatározásokkal kezdődik a bevezetés. Egyrészt, mert egyes cégek szabadalmaik védelmében érdekeltek, másrészt, mert a műszaki lehetőségek eltérőek.

A folyamat egyik gyorsítója, ha egy cég már egy jól használható megoldással gyorsan megjelenik a piacon. A másik, amit csak nagy cégek engedhetnek meg maguknak az az, hogy ingyen a köz rendelkezésére bocsátják a technológia részleteit. Igy mindenkinek ez a legolcsóbb megoldás, nem kell licenc díjat fizetni és máris megszületett a szabvány. Egy további lehetőség, hogy a gyártók cserélhető modulokban teszik hozzáférhetővé a technikát (pl. táskagépek számára) nem megvárva a végső szabványt.

A Wi-fi az IEEE 802-11b kommunikációs szabvánnyal kezdte (11 Mbps), és ebbe már sokan befektettek: hálózat-tulajdonosok, chipgyártók egyaránt. Ekkor lépett a színre a Cisco és ingyen közzétette egy a fentinél hatékonyabb változat műszaki adatait (54 Mbps), mely később az IEEE 802-11g nevet kapta. A csata eldőltnek látszik, mert az új térítésmentes szabványjavaslat többet igér mint elődje, és még kompatibilis is azzal.

As USA-ban IBM, Intel és a Bell Labs fogtak össze a szabványok egyeztetéséhez, Európában az Európai Unió szintén nyomatékosan támogatja a Wi-Fi típusú kezdeményezéseket.

Az utolsó szót természetesen a felhasználók fogják megadni, nem utolsó sorban a hálózat megbízható, zavarásmentes használhatósága nyomán.

[Képeink fentről le egy PC-be illeszthető adó-vevő, egy önálló asztali és egy táskagépbe illeszthető Wi-Fi egységet mutatnak.]


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra