Ezerszázéves történelmünkből (30)
Anjou királyok Magyarországon
Folytatás az ÚMÉ 2003/I. számából
I. Vegyes házasságból származó királyok (1301-1308)
Az Árpád-ház férfiágának kihalása után (III. András), az ország urai nehéz feladat előtt álltak. Ki legyen az a király, aki az Árpád-házhoz legközelebb álló magyar hercegnő leszármazottja?
III. Andrásnak maradt egy leánygyermeke Erzsébet, aki a cseh király fiával, Vencellel volt eljegyezve. A magyar urak közül többen őt választották meg királynak, akit 1301. augusztus 27-én meg is koroznáztak Székesfehérvárott és a magyar László nevet vette fel.
Közben volt egy trónkövetelő a nápolyi király fia, Károly Róbert személyében, aki már III. András életében (1300) magyar földön Zárában tartózkodott híveivel készenlétben. III. András váratlan halála után 1301. tavaszán, Esztergomban egy alkalmi koronával az érsek magyar királlyá is koronázza a 12 éves Anjou Károly Róbertet. A nemzet törvénytelennek minősítette ezt a koronázást és a Szent Koronával megkoronázott cseh trónörököst választotta uralkodójául. A nápolyi Anjouk mögött azonban ott volt a pápa tekintélye és befolyása és sikerült is több (főként délvidéki) magyar nagyúr támogatását megszerezniük.
A cseh király felismervén a feszült helyzetet 1304-ben hazavitte fiát, a fiatal királyt, a Szent Koronával és jelvényekkel egyetemben. Amikor 1305-ben a fiatal király meghalt, apja III. Ottó bajor hercegre ruházta át a magyar királyi jogkört és a Szent Koronát. Ottó IV. Béla unokája volt (a magyar király leányának, Erzsébetnek a fia), akit 1305. december 6-án magyar királlyá koronáztak.
Ottó, hogy elfogadottságát erősítse, az egyik leghatalmasabb oligarchának, László erdélyi vajdának lányát kérte feleségül. Evégett a helyszínre utazott, ahol kellemetlen meglepetés érte. László vajda bezáratta és a Szent Koronát magához vette. Ottó hamarosan kikerült a fogságból és Lengyelországon keresztül hazatért Bajorországba, de a Szent Korona nélkül (1308). Többet nem is tette be lábát Magyarországra.
Igy maradt egyedül trónkövetelőként Károly Róbert.
Anjou Károly Róbert uralkodása (1308-1342).
Károly Róbert az Árpád-ház női ágán számíthatott a magyar királyi címre. V. István leánya, Mária nápolyi királyné ugyanis a trónigényét átruházta fiára, Károly Marcell-ra, aki ugyan 1295-ben meghalt, de hátrahagyta fiát, Károly Róbertet.
Szívós küzdelmébe került Károly Róbertnek, amíg sikerült magát magyar királynak elismertetni.
Harmadszorra sikerült ez csak neki, amikor 1310-ben a László vajdától viszakapott Szent Koronával megkoronáztatta magát.
Károly Róbertnek hosszú uralkodása alatt több nehéz feladattal kellett megbírkóznia.
Legelőször is a 'kiskirályok' hatalmát kellett megtörnie, akikből ez idő tájt összesen tizenkettő 'uralkodott' Magyarországon. A legnagyobb közülük Csák Máté volt, a Felvidék ura, aki az 1312-es rozgonyi csatában ugyan megvert a király, de hatalmát nem tudta megsemmisíteni. László vajda és fia lázadását, a Németújváriak hatalmát 1320-ban sikerült megfékeznie. Csák Máté halála után 1321-ben állhatott igazán csak vissza a király hatalma.
Károly Róbert nagy érdeme, hogy az oligarchák hatalmának felszámolásával elkerülte az ország független részekre való széthullását, amely például a német birodalomban be is következett.
Károly Róbert uralkodásának színhelyéül Visegrádot választotta (képünk).
Vezetése alatt Magyarország lendületes fejlődésen ment keresztül. Francia közigazgatást, olasz bank és pénzrendszert honosított meg. Kiváló pénzügyi szakembere az Aba-Sámuel nemzetségéből származó Nekcsei Dömötör volt, aki új pénzügyi rendszert, valamint adó és vámpolitikát dolgozott ki, amellyel a külkereskedelem jelentősen fellendült. Bevezette az arany forintot (a florenci pénz mintára, innen a forint elnevezése), majd később egy jó értékű ezüst dinárt is. Károly arany forintja Európa egyik legjobb pénze volt, amely értékállóságát évszázadokon keresztül megőrizte. Váltópénznek az ezüst- dénárt használták. Akkor egész Európa a magyarországi aranyból élt, mert másutt nem fordult elő ilyen mennyiségű nemesfém! Intézkedéseivel rendezte a bányászatot, különösen a sóbányák fejlesztése történt meg, de az Árpádok alatt már jól működő nemesérc bányászat is növekedett (Körmöcbánya).
Új falvak keletkeztek, a Felvidéken és Erdélyben, ahol erdőket irtottak ki és tették megművelhetővé a földet.
A városoknak a király szabadságlevelet, címert, önkormányzatot adott. Buda, Kassa, stb. fontos kereskedelmi központokká alakultak.
Az igazságszolgáltatás egyszerűsödött és pontosabban szabályozták a peres ügyeket. Eltörölték a víz és tűzpróbákat és helyébe a bírói eskü került. A hadsereg korszerűsítése francia mintára történt, de nem hagyták figyelmen kívül a magyar hagyományokat sem. A bandérium-rendszer szerint a nagybirtokosok birtokuk arányában állítottak fel kisebb nagyobb csapatokat. Ezek a bandériumok (zászlóaljak), amelyek négy-ötszáz vitézből állottak, saját címeres zászlójuk alatt vonulhattak hadba. Tulajdonosuk pedig a 'zászlós úr' jól hangzó nevét kapta meg.
A király lovagrendet is alapított a "Szent György Lovagjai"-nak társaságát (1326), mely második volt Európában. A havonta ülésező lovagok ötven alapító tagsággal napi országlási kérdésekkel foglakoztak, de hatáskörük közé tartoztak a király védelme mellett a lovagi tornák, ünnepségek, lakomák, stb.
Károly ezzel leghűbb embereiből egy új hatalmi szervezetet tudott létrehozni, amellyel háttérbe szorította a nagyurak Árpádkori tanácsának befolyását.
Összességében nézve az évtizedekig csak nehezen elfogadott idegen királyt -ha lassan is- de megkedvelte a nemzet. Ő maga is magyarrá lett. Az ő idejében újra felértékelődött a Szent László-i lovageszmény és tisztelet, igaz, ez mind a magyarság megerősödő nemzettudatának volt köszönhető. Bölcs s hasznos intézkedéseivel egy fejlődő, gazdagodó és békében élő országot hagyott maga után. Három törvényes fia számára még életében biztosította -nem csak a folytonosságot- hanem az ország gyarapodását is.
Lajos, elsőszülött fiát tette meg trónörökösnek, Istvánt a legkisebbet Horvátország és Szlavónia hercegének, András herceget pedig Nápoly trónjára szánta. E célból személyesen utazott Nápolyba, hogy a még gyermeksorú Andrást a nápolyi király unokájával Johannával eljegyeztesse. Külpolitikájában diplomáciai sikernek számított, a visegrádi palotába 1335-ben meghívott szomszédos királyok és hercegek találkozója. Sikerült a lengyel és a cseh király között a vitás kérdéseket elrendezni, és az észak-déli irányú kereskedelmi szerződéseket megkötni.
Végezetül is, a francia eredetű Anjou Károly Róbert uralkodásával Magyarország nem járt rosszul és fiából, Lajosból Magyarország egyik legnagyobb királya lett.
(Folytatjuk)