Évfordulók (13)


300 éve kezdődött II. Rákóczi Ferenc szabadságharca (1703)


"Cum Deo pro patria et libertate"
Rákóczi jelszava




A II. Rákóczi Ferenc vezette magyar szabadságharc kitörésének háromszáz éves évfordulója (1703-1711)

A török uralom alól való felszabadulás után, 1690 tájára hazánk nemhogy visszanyerte volna szabadságát, de egy újabb függőségi helyzetbe került a Habsburgok által. I. Lipót császár és király meghódított tartományként kezelte a török alól felszabadult területeket, Erdélyt is beleértve. Intézkedései mind ezt a célt szolgálták. A kivérzett, legyengült ország megtizedelt lakosságával a Habsburgok szemében megérett az ütköző-gyepü szerepre.

A török végleges kiűzésének haszonélvezői nem az őslakosság, hanem az elnéptelendett területekre betelepített németek, szerbek és részben szlovákok lettek. A telepítések mind a magyarság kiszorítását célozták. Pedig lett volna elég vitéz és jobbágy, akik vérük hullatásával védték az országot a török ellen és akik máról holnapra vesztették el egzisztenciájukat és lettek földönfutóvá.

II. Rákóczi Ferenc az 1700-as években birtokain járva jegyezte fel benyomásait: "Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkretette. Panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiaink asszonyain erőszakot követtek el a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végbe. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe. A katonai elöljárók maguknak tulajdonították a földbirtokos urak földjeinek haszonélvezetét, akkora területen amekkorát egy ágyúlövedék befut. Az újraszerzeményi bizottság a nemzet végromlásával fenyegetett. Az eredeti birtokosoknak az udvarnál bemutatott okleveleit visszatartották, jogaiktól megfosztották őket, hacsak hatalamas pénzösszegekkel vissza nem vásárolták saját tulajdonukat."

Rákóczi szülőháza Borsi-ban
A császári hatalom a végvárakat egymás után romboltatta le, és az így feladat nélkül maradt vitézek és a számüzetésben élő Tököly Imre elbújdosott kurucai alkották Rákóczi szabadságharcának magját.

A nemességre is súlyos adókötelezettséget vetettek ki, törvényellenesen, országgyűlés nélkül. A jobbágyság terhei ezzel sem könnyebbedtek, mert nekik kellett eltartani a német katonaságot. A helyzet holtpontra jutott.

Magyarország akkori leggazdagabb nemesi csládjának sarját II. Rákóczi Ferencet tizenkétéves korában szakították el édesanyjától Zrínyi Ilonától, hogy németként nevelődjön fel és császárhű ember váljon belőle. Rákóczi Ferenc ereiben azonban olyan nagy magyar családok vére csörgedezett, mint a Rákócziaké, Báthoriaké, Zrínyieké. Kollonics esztergomi érsek gyámsága alá került és bár kiváló nevelésben részesült a bécsi, prágai jezsuitáknál, de szívéből nem tudták a magyar érzést kiölni.

Papnak szánták, hogy ílymódon a hatalmas Rákóczi birtokok, várak, kastélyok német vagyonná váljanak. Sógora tanácsára megnősül, egy német hercegnőt vesz feleségül, aki Árpád-házi leszármazott. A fiatal pár először Sárospatakon él, majd átköltözött Szerencsre. Az eleinte családjával visszavonultan élő Rákóczi nem akarván a császári udvar ellen cselekedni, először nem kívánt a bujdosók vezére lenni. A tüzeslelkű Bercsényi Miklós gróffal folytatott bizalmas beszélgetései és a sanyarú magyar valóság megváltoztatja addigi álláspontját. Titokban XIV. Lajos francia király szövetségét keresi, akinek a levelet bizalmasa által a belga születésű Lonquallal küldte el. Lonqual azonban beárulta Bécsben és Rákóczit Sárosi kastélyában elfogták (1701). Ugyanabba a börtönbe zárták, ahol anyai nagyapját Zrínyi Pétert kivégezték. Reá is ez a sors várt volna. De szerető felesége segítségével és porosz főfelügyelőjének Lehmann századosnak az érdeméből sikerült Bécsújhelyről megszöknie és Lengyelországba menekülni.
Lengyelországban élt a hontalanná vált Bercsényi Miklós is, akivel sorsa ettől kezdve teljesen összekapcsolódott.


Európában ekkor zajlott a spanyol örökösödési háború Lipót császár és XIV. Lajos francia király között. Ez a háború sok német és magyar katona részvételét kívánta meg, és ezért az országban megcsappant a német zsoldosok száma.
Újabb anyagi terheket róttak ki a lakosságra és tovább folytatódott a protestánsok vallásszabadságának korlátozása is.

A Tisza-vidék népe megmozdult. Bujdosó magyarok keresték fel Rákóczit Lengyelországban esedezve kérvén őt, álljon élére az elkeseredett magyar nép megmozdulásának.

1703. tavaszán Rákóczi nyílt parancsot és zászlót küldött honfitársainak ezzel a felirattal: "Cum Deo pro patria et libertate".

A Sárospatak-i vár ma
1703. júniusábaan tér haza Rákóczi kicsiny kis csapattal, de megmozdul Bereg és Ung népe (a ruszinok is csatlakoznak), és rövid idő alatt már háromezer gyalogos és nyolcszáz lovas gyűlt össze az ő zászlója alatt. Eleinte csak a jobbágyság állt Rákóczi oldalára, de lassanként a köznemesség és a székelység is csatlakozott. Erdély akkori kormányzója Rabutin, amikor értesült egyes vidékek székelységének a kurucokhoz való állásáról, rájuk küldte a zsoldosokat és "Aranyosszéktől Besztercéig- írja Bethlen Miklós- égeté, öleté, vágatá az országot..." közel 1500-ig. Akkor égeték, pusztíták el a németek Udvarhely széket is..."

A Rákóczi szabadságharc kezdeti látványos sikerei annak is voltak köszönhetők, hogy a franciák megindították a háborút a Habsburgok ellen.
1705-ben I. Lipót király halála után fia I. József következett a trónon. Ő békét akart kötni Rákóczival, de feltételeit nem volt hajlandó elfogadni (a magyar alkotmány visszaállítását, teljes vallásszabadságot, az Erdélyi fejedelemség visszaállítását).
Szécsényben (1705.) az országgyűlés a magyarok vezérlő fejedelmévé válsztja Rákóczit. A francia király ezt megtudván, szövetséget ajánl fel arra az esetre, ha Rákóczi nyíltan elszakad a Habsburg- háztól.

1707-ben az Ónodi országgyűlésen "eb ura fakó" kiáltással a rendek trónfosztottnak nyilvánítják a Habsbrurg- házat, és elhatározzák új király megválasztását. A francia király azonban nem tudja ígéreteit teljesíteni, mivel maga is vereséget szenved az örökösödési háborúban.
A szabadságharc veszélybe került. Fogytán a pénz, Rákóczi elsőként saját birtokainak a megterhelésével biztosítja a kétmillió hadiadót. Jobbágyait felszabadítja, hogy mennél többen vehessenek részt a szent harcban.

1708-ban fordul a szerencse csillaga. Trencsénnél vereséget szenved a kurucok hada, Ocskay, Bezerédi és mások elpártolnak. Meghal Bottyán János és Esze Tamás is. A kemény tél, a pestis járvány megakasztja mindkét oldalon a harcokat. Megfordul a hadiszerencse a labancok (németek) előnyére. A Dunántúli nemesség elfogadja a felkínált kegyelmet és leteszi a fegyvert. Nógrád- Gömör- és Heves megye egy része szintén hűséget esküszik I. József királynak. Bercsényi kiszorul Liptóból, a kurucok lelkesedése hanyatlik, lerongyolódnak és a büszke kuruc nóták helyett a szomorú nóták sírnak fel.

Rákóczi Husztra húzódik vissza az orosz cárhoz fordul segítségért, de hiába. Békét ajánl fel a királynak, de nem kap meghallgatást.

II. Rákóczi Ferenc sírja a Kassa-i dómban
1710-ben Romhánynál zajlott le a Rákóczi szabadságharc utolsó döntő és elvesztett csatája. I. József ezután Pállfy Jánost tette meg a hadak fővezérévé és vele kezdett egyezkedésekbe. Rákóczi, Bercsényivel együtt Lengyelországba siet, hogy Nagy Péter orosz cár segítségét még megnyerje, mert nem bíztak a Habsburg ígéretekben. Közben a megbízott Károlyi Sándor tábornok mellőzve Rákóczi parancsait Szatmáron 1711-ben megkötötte a békét. Tizenkétezer kuruc rakta le a fegyvert a majtényi mezőn s ezzel véget ért a dicsőséges, de sok szenvedést és áldozatot követelő magyar szabadságharc.

A szatmári békét százötvenegyen írták alá, 'de egy név hiányzott', a Rákóczi Ferenc neve. E napokban halt meg a király (ezt eltitkolták) és Rákóczi nem bízott a békében, a bécsi udvar szavahihetőségében. Lemondott fejedelmi gazdagságáról, számkivetésbe ment.
A császári udvar halálra itélte őt és több bújdosó társát. Először Lengyelországba ment majd Franciaországba, ahol fejedelemnek kijáró tisztelettel és barátsággal fogadták. Végül 1717-ben a török szultán hívására és igéretei alapján Törökországba utazott. A török ereje azonban már megtört, vereséget szenvedett a császári csapatoktól Belgrádnál, és 1718 júliusában létrejött III. Károly és a török szultán között a béke. Ezzel Rákóczi reményei megsemmisültek. A politikai kilátástalanság tudatában töltötte szomorú bujdosó éveit Rodostóban egészen 1735-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a francia bencések konstantinápolyi templomában volt addig, amíg hamvait 1906. október 29-én édesanyja Zrínyi Ilona hamvaival együtt haza nem hozták Kassára (ma Szlovákiához tartozik), a Szent Erzsébet székesegyházba (képünk).

II. Rákóczi Ferenc, Magyarország legnagyobb földesura, szegényen, idegen földön halt meg. Természetadta adottságaival, kiváló neveltetésével, s nem utolsó sorban a szülői örökségből fakadóan igazi fejedelmi alkat volt, akit mindenhol, fejedelmi nagyságához méltóan fogadtak be. Számüzetésében íródott "Emlékiratai"-ból pedig egy mélyen hívő és gondolkodó emberi egyéniség rajzolódik ki, aki mindenét a szó szoros értelmében föláldozta hőn szeretett népéért, a magyar szabadságért.


A Rákóczi emlékév alkalmából a Magyar Posta fenti bélyegsorozatot bocsátotta ki.

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra