A hagyományos, egyszerű, vékony papír -rajta a betükkel, rajzokkal, képekkel- ma is még a legegyszerűbb és legolcsóbb kijelző, csak nappali fény kell olvasásához. Színes információt is képes megjeleníteni és azt áramfogyasztás nélkül is szinte vég nélkül tárolni.Nyilvánvaló, hogy a sík kijelzőkön dolgozó kutatókat nem hagyja érintetlenül a kihívás, a papír elektronikus változatának létrehozására. Az, hogy ezáltal megmenthetők-e a napi papírszükségletre kivágott erdők, majd még elválik. Fő az, hogy legyen egy megbízható és olcsó technológia az "e-papír" létrehozására, melynek jellemzői megközelítik az egyszerű újságpapírét és természetesen kívánt napilapunk oldalaival kedv szerint feltölthetők.
Nagyméretű, könnyű, esetleg összehajtható sík kijelzőkre van tehát szükség.
A folyadékkristály (LCD) kijelzők az utolsó évtizedben óriási lépésekkel haladtak előre, népszerű és iparilag 'befutott' változatai azonban mindmáig csak aktív, hátsó megvilágítással működnek. Fényvisszaverő (passzív), napfényben is olvasható változatai eddig nem voltak sikeresek, és pont erre a tulajdonságra építenek az e-papír fejlesztői.
Az elmúlt 20 esztendőben kezdve a fényvisszaverő LCD technológiától, a mikrotükrös megoldásokon keresztül folyadékban mozgó fekete-fehér arculatú mágneses mikrorészecskékig, sok minden elképzelés napvilágot látott. A legtöbb ilyen felfedezés azonban nem jutott túl egy-egy szakkonferencia előadásanyagán. Az óriási ráfordítások ugyanis nem a 'feltalásáshoz' szükségesek, hanem a gyakorlati megvalósításhoz.
Az E-ink és a Philips cégek ma közösen dolgoznak pl. egy technológián, mely folyadékban, elektromos térben mozgatható, pozitív (fehér) és negatív (fekete) töltésű mikrokapszulákon alapszik. A fehér vagy fekete pl. 100 um-es átmérőjű mikroszkópikus részecskék elektromos térben irányított helyezkedésre bírhatók.
A helyezkedés ugyan nem gyors, így videojelekre ez a fizikai hatás egyelőre alkalmatlan, de a megjelenített információ, tehát a betük vagy a kép, kikapcsolás után is rögzítve marad, így nem fogyaszt tovább energiát.
Az elérhető kontraszt megközelíti az újságpapírét. A kijelző vékony és összehajtható!
Első alkalmazása, a kutatók szerint, 1-2 éven belül PDA-szerű tenyérszámítógépeknél várható.
Kapcsolódó cikk: Feltekerhető képernyő a Philipstől
Egy másik, szintén a Philips laboratóriumokban napvilágot látott technológia az u.n. "electrowetting", azaz "elektronikus nedvesítés" alapján működik.
Fehér alapon, áttetsző vezetőrétegek között, színes olajfoltokat hoznak létre vagy tolnak félre, ami által a fehér alap láthatóvá válik (vagy sem).
Az effektus gyors, árnyalt hatásra és színek -tehát videojelek- megjelenítésére is képes.
Ez a technológia is ígéretes, de még gyermekcipőben jár és kérdés, hogy mikor hagyja el azt?
Minden új kijelző technológiánál -az optikai effektus mellett- meg kell oldani a képernyő pontonkinti címezhetőségét.
Az u.n. 'aktív' LCD kijelzőknél ez milliós nagyságrendű hibátlan TFT-tranzisztor integrálását jelenti nagyméretű üvegszubsztrátumokra.
[Megjegyzés: Egy holland szaklap 'E-paper' elnevezés alatt publikálja hagyományos folyóiratának web-változatát. Ennek a a fentiekhez semmi köze. Ez az E-paper változat nem jelent mást, mint a kicsinyített oldalak kattinható cikkekre osztását (image map) és egyenkinti lehívhatóságát, hagyományos kijelzőkön.]
UMTS vagy Wi-Fi?
|
|
|
Ez a szélessávú (harmadik generációs) mobilhálózat Japánban már szinte 90%-os lefedettséget ért el, de az európai országok többségében, illetve azok egyes körzeteiben csak ez évben kerül bevezetésre. Magyarországon a Nokia és Pannon GSM 2003 októberében mutatta be először működésben a hálózatot a kereskedelmi forgalomban kapható Nokia 6650 típusú mobil telefonon.
Az UMTS az 1,92 és 2,2 GHz-es frekvencia-tartományban nem kevesebbet céloz meg, mint videojelek valós idejű átvitelét.
A szükséges mobil végkészülékek (mobiltelefonok) ára egyelőre még sokszorosa a hagyománys GSM mobiltelefonoknak éspedig több okból (kijelző. stb). Az sem világos még, hogy ki szolgáltat majd megfelelő (internet-) tartalmat (pl. filmet) és milyen áron.
Ismert, hogy ha egy technológia bevezetése túl lassan halad, nagy az esély, hogy lehagyja azt egy másik, gyorsabban fejlődő technológia. Pontosan erre van most a szélessávú, vezetéknélküli kapcsolatoknál kilátás.
Az UMTS tartalom-szolgáltatás problémájánál nagyobb bizonytalanságot jelent ma az azzal egyidejű "Wi-Fi" (Wireless Fidelity = wireless LAN) technológia felfejlődése (lásd ÚMÉ-2003/I).
Ez az IEEE 802.g szabvány szerint, a 2,4 GH-es frekvencia-tartományban működve legalább 5 Mbps-s rádioszerű adatszórásra képes, éspedig aránylag alacsony üzemeltetési áron.
Két évvel az előtt még csak néhány skandináv hotel éttermében lehetett egy Wi-Fi (adóvevő) forróponton keresztül vezetéknélküli internetkapcsolatot létrehozni. Azt követték a repülőterek, majd az egyetemi körzetek, végül az egymással kommunikáló 'forróponthálózatok' (főleg az USA-ban, ahol az UMTS jelentősége kisebb).
A végkészülékek rádio adó-vevő modemet tartalmaznak. A forrópont egy központi számítógép, mely pl. ethernet vonalon keresztül kapcsolódik a hálózati bejárathoz.
Alapvető hátránya a hiányzó adatbiztonság, (mert a rádió összeköttetést (adást) mindenki foghatja és zavarhatja), de intenzív fejlesztőmunka folyik az adatok biztonágos kódolására (wpa="wifi protected access" protokoll).
A Wi-Fi-nél az u.n. "roaming", tehát az országhatárokon átnyúló elérhetőség egyelőre szintén problémás.
Most, 2003 derekán ott tartunk, hogy nyitott a verseny az UMTS és a Wi-Fi között. Ami biztosra vehető az az, hogy a vezetéknélküli, szélessávú kommunikációnak a jövőben egyre jelentősebb fog szerep jutni a vezetékes hálózatokkal szemben.
Ugyanakkor nem elhanyagolandó a következő: 2003 derekán szinte egyidejűleg merült fel Európában az UMTS adók sugárzásának esetleges káros hatása az antennákhoz közeli lakóközösségek egészségére (fejfájás, depresszió, stb.) és a Wi-Fi forrópontok hatása iskolai alkalmazások esetében az USA-ban.
Igaz, hogy az első ilyen tanulmányok eredményeit egyesek nyomban megkérdőjelezték, biztos, hogy az engedélyezőknek ennek a végére kell járni, legkésőbb az első feljelentés után (ami az USA-ban már megtörtént). Ez pedig nem lesz könnyű!
Esnek a TV-kivetítők árai
Az átlag TV-néző figyelmét nem kerülhette el, hogy -legalábbis a szaküzletekben- egyre nagyobb képernyős TV-készülékeket látni üzemben. Míg 4-5 évvel ezelőtt nagyméretű, de 'hátizsákos', tehát hagyományos képernyős készülékek voltak csak kaphatók, mára felsorakoztak melléjük az 1-méter átlós vagy annál nagyobb, csekély mélységű, u.n. plazma-TV-k, valamint a közepes méretű, de akár falra is akasztható vékony LCD-képernyős TV-készülékek. Áruk ma legtöbbször még csillagászati, de a figyelmes vevő észreveszi azok nagyléptű csökkenését.
Kevésbé, vagy egyáltalán nem figyeltek eddig az emberek a TV- kivetítők sorsának alakulására, ezeket ugyanis ritkán látjuk rádio-TV szaküzletekben.
Alkalmazásuk máig csak irodákban, vagy egyesületi termekben volt gyakori, de ez a tényállás változni igérkezik. Míg 2-3 évvel ezelőtt ilyen vetítők alig voltak kaphatók 1 millió forint alatt, áruk mára már 25-30%-al alacsonyabb és ez még messze nem az áresés vége.
Mitől költséges egy termék?
Ha alapvetően drága elemekből tevődik össze, ha összeállítása munkaigényes és, ha nem elég nagy a sorozat amelyben azt gyártják, illetve el tudják adni.
A közelmúltig, a legalább tíz cég által gyártott PC/TV-kivetítők technológiája azonos volt és hagyományosan LCD fénymodulátorok képezték az alapját (egy közös vagy alapszínenkint egy-egy külön modulátor).
Működési elvük egyszerű: az optikai út közepén, tehát a fényforrás és a vetítőlencse között egy kisméretű, nagyfelbontású LCD elem helyezedik el. Mögötte egy erős fényforrás található, előtte pedig a kivetítő beállítható lencséi, melyek végül is leképzik az LCD-n látott képet a vetítővászonra.
Műszakilag ezekben a vetítőkben az LCD fénymodulátorok a legproblémásabbak. Kis méretükre t.k. azért van szükség, mert a nagyméretű vetítőlencsék költségesek. De a nagyfényerős hátsó fényforrásokat is ki kellett fejleszteni, a vetítő nappali használhatósága érdekében. Ugyanakkor a lámpák okozta erős felmelegedés az LCD-k alapvető ellensége. A hangos ventilátorokat pedig sem irodákban sem lakásokban nem szereti senki.
De technika nagy lépésekben halad előre, nem utolsó sorban konkurens technológiák megjelenése miatt. [Az u.n. "DLP" (Digital Light Processing" ls az "LCOS" (LCD on Silicon) fénymodulátorok technológiákról sorozatunk egyik következő számában írunk].
Aaz LCD elemek felbontása területén az elmúlt években nagy előrelépés történt, ami mára túlmutat a TV-hez szükségesnél (pl. 1024 x 768 képpont), a fényerőnél (pl. 1500 ANSI-lumen) és a kontrasztnál. Utóbbi két jellemző a kivetítők nappali használatát (tehát nem elsötétíthető helységekben) segítik elő.
A kivetítők felbontását (a kép 'élességét') kezdeti, számítógép-alkalmazásukból eredőleg, ma is még számítógép-monitorok jellemzői szerint osztják be. Így vannak pl. VGA (640x480), SVGA (800x600), XGA (1024x768), vagy ennél is nagyobb felbontású vetítők. Ugyanakkor az európai PAL TV adás videojele 720x525 képpont felbontásúnak felel meg.
A fényforrások élettartamára -mint egykor a filmvetítőknél- ma is még érdemes odafigyelni, mert a vetítők lámpái igen költségesek lehetnek.
Fenti cikkek rövidítéseinek és ismeretlen kifejezéseinek magyarázata megtalálható kiadványunk "Internet Értelmező Kisszótár" rovatában.