![]() Óriásfürtök a tető alatt
![]() Ebben a sorozatban kiskert tulajdonosokhoz szólunk, akiknek csak néhány négyzetméter konyhakert, vagy esetenkint csak egy-egy napos balkon vagy lépcsőház áll rendelkezésükre kedvenc növényeik termesztésére, ugyanakkor viszont természetszeretők és szívesen figyelnek növényeik tulajdonságaira, igényeire. Ahol a növények megkapják a kellő figyelmet és ápolást, ott azok azt előbb-utóbb szép terméssel hálálják meg. A fentiek értelmében többet lesz szó néhány sor konyhakerti vagy tenyészedényes ('cserepes') termesztésről mint nagyüzemi táblákról. A növény igényeinek megértése és az abból kifolyó hatékony ápolás különös hangsúlyt kap, sőt esetenkint egyéni kisérletekre is buzdítjuk a kertészkedő olvasót. ![]() A fáraóknál... Már 1400 évvel Krisztus előtt, az egyik fáraó sírkamrájának mennyezetére szétterülő szőlőlombozatot festettek az egyiptomiak, mely lombokból óriási sötétlő szőlőfürtök lógtak alá. Tehát közel három és félezer évvel ezelőtt! ![]() Számtalan esetben függőleges lombfalba kényszeríti az ember a vegetációt, pedig a szőlő -mint kúszó növény- legszívesebben fák ritka lombkoronájában vízszíntesen kúszik fáról fára. Vannak azonban hála Istennek főleg csemegeszőlőt termesztő vidékek, ahol -több kézimunka árán ugyan-, de a növény iényeire jobban odafigyelnek az emberek kedvelt növényükre, minek eredményeként azok látványosan szép fürtökkel hálálják meg a gondoskodást. De a borszőlőt termesztők körében is emlékeznek még egyesek a régi felismerésre, amint azt első képünk mutatja. A Garda-tó közelében készült képen az Y-művelésű töveken kilógnak a fürtök a lombfalból, míg a lombozat felette kis szögben, közel vízszintesen terül el. Ez a művelésmód még egyfajta gépesített kezelést is lehetővé tesz. Ugyanazon a borvidéken lépcsőszerű tetőművelést is látni a hegyoldalakon, ami szinte teljesen kézi munkára alapozott borszőlő termesztést jelent. ![]() Tetőművelések Gyümölcsárusoknál kínált csemegeszőlők között olykor szilvanagyságú bogyókkal megrakott fürtöket látni. Ezek ma sokszor még délebbi tájakról jönnek, sőt részben a tengeren túlról. Ott ahol melegebb az éghajlat mint nálunk, hagyománya van a szőlőtermesztésnek és olcsó a munkaerő. ![]() A bogyók mérete elsősorban a fajtától függ. Csemegeszőlőnek természetesen csak a nagyszemű fajtákat választják. Régi szokás azonban a bogyóritkítás legalább egyszer (borsónagyságú korban) ami növeli és szellőssé teszi a fürtöket. Ennek előnye az is, hogy kevesebb növényvédelemre van azután szükség. Van ahol gibberelinnel kezelik a fürtöket a bogyóméret miatt, ami természetesen már a vegyi beavatkozás kategóriájába tartozik. A gyümölcsösládákon ez persze nem olvasható... A bogyók cukortartalma ezeken a meleg tájakon nem okoz problémát, esetleg túl kevés az ízes sav, ha valaki itt is bort akar a fürtökből készíteni. ![]() Északon Északnyugat-Európában a jégkorszak előtt bizonyára melegebb lehetett, mert megkövesedett szőlőmagokat találtak abból az időből. A nap gyér melegének befogására itt 100 évvel ezelőtt téglafalak melletti, majd később tetőművelésű üvegházi kultúrák indultak és fejlődtek sikeresen magas technológiai szintig. Csak amikor a szállítás a déli országokból megoldódott hagytak fel utóbbi, részben fűtött kultúrákkal. ![]() Áttetsző üveg vagy műanyagtető alatt ebben az éghajlatban is elegendő meleg fogható be csemegeszőlő termesztésre (legalábbis a nem túlságosan hosszanérő fajtákhoz). Ennél fontosabb azonban, hogy tető alatt gyakorlatilag nem pusztít a peronoszpóra (a meleg eső betegsége) és a lisztharmat sem, mert a növény a légkörből megkapja a minimális párát annak elkerülésére. Hosszantartó szárazságnál lehet esetleg még a lombokat olykor alulról nedvesre locsolni, de ez ritkán szükséges. Botrítisz pedig a szellős légkör miatt szintén nem lép fel. Egyszóval így tető alatt, semmiféle vegyszeres permetezésre nincs szükség. ![]() Ennél a művelésmódnál tehát nem kell a növénynek 'elmagyarázni', hogy merre fejlődjön. A téli metszés és a nyári ritkítás és csonkázás is szinte magától adódik. A képen látható kékszőlő a "Frankenthali" csemegeszőlő, a fehér pedig a magyar "Kunbarát" borszőlő. Egy korábbi kertész sorozatunkban már közöltünk egy cikket Nyugat-Európai üvegházi szőlőtermesztésről, ahol egy képet is közöltünk az ott alkalmazott tető alatti művelésmódról: Csemegeszőlő mérgek nélkül cím alatt. ![]()
Tartalomjegyzék (41)
|