Ma a legtöbb ember "televízió" alatt a műsort érti és csak kevesen a technikát, ami a képek mögött meghúzódik. Akiket valamelyest érdekelnek a technikai fejlődések is, és digitális televíziózásról hallanak, azok először nagyhorderejű jövőbeli döntésekre, új hálózatokra, műholdakra, újszerű programgyártásra, stb. gondolnak. Pedig a digitális televíziózás már régen elkezdődött illetve már folyik, csak a legtöbben még nem vették észre.
[Egy mondat erejéig meg kell említenünk a különbséget a hagyományos analóg és a korszerűbb digitális televíziós technológiák között: Érzékszerveink: szemünk, fülünk, ezután is analóg módon érzékeli a fényt illetve a hangot, azaz folyamatosan követi az azokat érő külső jeleket. A jelek feldolgozását viszont ma egyszerűbb apró adagokra átfejtve, digitális kódolásban kezelni, mert ez sokszor pontosabb, olcsóbb, sokoldalúbb. Visszaadás (reprodukálás) előtt a jeleket ismét analóg formátumra kell hoznunk. Ez történik t.k. a rádió és TV vevő-készülékekben.]
A digitális televíziós technológiák először csak a felvételnél és programgyártásnál, a studiókban nyertek alkalmazást, főleg mert költségesek voltak. Ezt az átállást a nézők akkor még nem is vették észre. Később, a műholdak újabb generációi már az átvitelt is részben digitális formátumban bonyolították le. A digitális jelek ugyanis tömörítést tesznek lehetővé. Így egyetlen analóg műhold csatornába több digitális műsor belefér és párhuzamosan átvihető.
TV-kábeltársaságok a továbbiakban pedig fizetős, részben hívásra történő program-továbbításban érdekeltek, melyeket a digitális technológiákkal könnyebb megoldani.
Az Egyesült Államokban már 1998 óta van földi digitális TV-adás, Angliában, Svédországban, Ausztráliában, valamint Dél-Koreában is a közelmúltban váltak ilyenek elérhetővé.
A fogadtatás azonban vegyes volt: Spanyolországban például tönkrement a kereskedelmi céllal indított földi digitális televízió-adó, egyszerűen mert a 'tartalom' a digitalizásással nem lett jobb, mint előtte volt.
Saját felvételek:
Az analóg video-filmezés már sok évvel ezelőtt átvette az egykori hagyományos 'sötétkamrás' filmezés szerepét, de a kézi videokamerák digitalizásása csak az utóbbi öt esztendő vívmánya. Több technológiának kellett egyszerre megérni ahhoz, hogy ezek a kamerák megfizethető áron kerülhessenek a szaküzletekbe (lásd több cikkünket a Quo Vadis Informatica sorozatunkban).
Azután jött csak a minőségi digitális fényképezőgépek korszaka, pontosabban akkor, amikor már tudtak a japánok nagyfelbontású félvezető képérzékelőket gyártani éspedig megfelelő áron.
Ma ott tartunk, hogy ha van valaki a családban, aki az elmúlt karácsonyra éppen egy digitális fényképezőgépet (nem filmezőt!) kapott, az már másnap tudott a kertjében elásott diót kereső mókusról kisvideót készíteni, majd azt még az este szobai TV-készülékén a családnak bemutatni. Mivel ugyanakkor a TV-készülékek a legtöbb esetben még a régi, 'analóg' rendszerűek, a kamera-jeleket vissza kell még fejteni a régi analóg formátumra. A jobb digitális fényképezőgépek ezért ma még hagyományos analóg video kimenettel is rendelkeznek. Nem kell tehát számítógép a kisfilmek bemutatásához.
Ezekben a digitális fényképezőgépekben nincs mágneses (video-) szalag, hanem csak szilárd, félvezető "flash" memóriák. Miután a kisvideok MPEG-4 formátumban lesznek tömörítve, ezért néhány perces felvételek ráférnek fényképezőgépünk tárolójának lapkáira. Persze itt nem félórás filmezésről van szó, de pl. arról, hogy egy sielőt kövessünk a hegycsúcstól a völgyig, nem filmkamerával, hanem fényképezőgéppel...
Korszerű digitális fényképezőgépek tehát ma nem csak nagyfelbontású digitális fényépeket, de rövid, kisfelbontású digitális videokat is tudnak készíteni. Ellentétben tehát az igazi digitális video-kamerákkal, melyek többnyire tömörítés nélkül írják a felvett video jeleit a kazetta mágneses szalagjára, mai fényképezőgépek képesek pl. 240x120 vagy 480x240 képpontos (a szabványos 25/mp helyett) másodpercenkint 15 képet rögzíteni a flash-memóriáikba, melyekbe egyébként fényképeiket is mentik.
Ez a rögzítés ma többnyire a 'méretezhető' u.n. MPEG-4 szabvány szerint történik.
De hogyha már meg van a mókusról készített kisvideónk, hogyan jut az el máshová is mint csak saját TV készülékünkbe? Igen, az Interneten keresztül. Digitális formátumban ez egyszerűbb, analóg formátumban ez nehezebb lenne.
Ha csak pontból pontba, tehát csak barátunkhoz küldjük a kisfilmet, legegyszerűbb az MPEG-4 állományt ugyanúgy mint egy JPEG fényképet levél-mellékletként e-postával elküldeni. Igaz, ez egy kiadós levél lesz és küldése eltart egy darabig, de végül megérkezik.
Ha viszont rendszeresen akarunk pl. egy csoporthoz, vagy akár a nagynyilvánossághoz szólni, saját TV-adót hozhatunk létre például a magyar fejlesztésű "VilágTV" technikával... Utóbbiról már többször írtunk "Quo Vadis Informatica" sorozatunkban.
De még mielőtt mindenki saját TV-adóról álmodozna hasznos visszatérni a földre, azaz arra is gondolni, hogy minden TV-adót folyamatosan műsorral kell ellátni...
A műsor
Nagyobb "privát-televízió"-s terveknél hamar kiderül, hogy végül kevésbé a technika, mint inkább a bemutatható programok hiánya fog határt szabni ambícióinknak. Egy-kétszer lehet ugyan egy érdekes filmet megismételni, a végtelenségig nem, mert a nézők elpártolnak...
Vígaszunk lehet, hogy amennyiben ezután is csak TV-fogyasztók maradunk és nem programcsinálók, akkor is fogunk a haladó televíziózás vívmányaival találkozni, hiszen a digitális televíziózás beigért jövöje ma már a mobiltelefontól a nagyfelbontású 'HDTV'-ig terjed.
2004. elején, szinte egyidőben jelentette be Nokia egy új mobiltelefonját, mely bővített formában TV-vételre is alkalmas lesz és indult el országosan Japánban nagyfelbontású (HDTV) digitális földi TV-adók programszórása.
Az utóbbi sikere a látványos programgyártástól fog függni, az előbbi sikere feltehetően az ergonómiától, azaz a gyakorlati élvezhetőségtől.
A kommunikációs hálózatokon közvetített digitális TV-adások különleges lehetősége a nézők aktív közreműködése, azaz a visszajelzése a TV-adóba/studióba. Igy olyan lehetőségek is megnyílnak mint közvélemény-kutatás, zsűrizés, vagy éppen oktató jellegű programoknál lehetséges visszakérdezés, stb. Bár ezek a szolgáltatásokat még nincsenek kifejlesztetve biztos, hogy az ergonómia (a gombok világa) itt is kulcsfontosságú kérdőjel marad.
Fenti írásban használt ismeretlen kifejezések és rövidítések magyarázata megtalálható kiadványunk "Internet Értelmező Kisszótár" rovatában.
