Hunyadi János nem pihent meg a győztes csaták után sem. Hadával először Szerbiába ment, majd Bulgáriába, ahol elfoglalta Nist és megszállta Szófiát. A tél beállta miatt kellett véget vetni a dicsőséges hadjáratnak.
Hazánk területéről már kiszorult a török, de Hunyadi János végleg ki akarta szorítani Európából is.
A pápa indítványára egy európai összefogással akarták kiverni a törököt Európából Hunyadi János vezérletével. Az ígérgetésekből azonban jóformán semmi sem valósult meg.
A magyar országgyűlés 1444 tavaszán azonban nagyobb összeggel támogatta a hadjárat folytatását.
A szegedi béke
A magyar sereg királyával Szegeden gyülekezett. Ide érkeztek meg a török szultán követei is, köztük Brankovics György szerb fejedelem, aki békeközvetítésre vállalkozott a törökök és a magyarok között. A követek tíz évre szóló békét ajánlottak fel a magyar királynak. Ebben az előnyösnek látszó szerződésben szerepelt az, hogy Szerbiát, a benne elfoglalt várakkal együtt a török visszaadja Brankovics Györgynek, továbbá Albániának azt a részét, amelyet szintén ő birtokolt. Ennek fejében a király esküvel kötelezte a szultánt, hogy nyolc nap alatt kiürítteti a várakat.
Brankovics fiainak szabadon bocsátásának ígéretével, és a felajánlott százezer arany készpénz fizetésével a béke megköttetett.
Közben megérkezett a hír, hogy a pápai, burgundi és velencei hajóhad elindult a konstantinápolyi tengerszoros felé, hogy a török szultán útját Európa felé elzárja. Ulászló király nehéz helyzetbe került, hiszen kettős eskü kötötte őt. Egy a pápának szóló ígéret, a törökök elleni háború folytatására, a másik a töröknek szóló tízéves békekötés.
A török azonban egyáltalán nem sietett a várak kiürítésével, a Brankovics fiúkat sem engedte szabadon, sőt nem szűnt meg a török csapatok magyar területre való beütése sem.
A szentszék feloldotta a királyt a töröknek adott esküje alól és ezzel lehetővé vált a háború megindítása a törökök ellen.
Ulászló király és Hunyadi csapatai Nikápolynál találkoztak. A király hadereje csupán húszezer főt számlált. Útközben néhány csatát is megvívtak és még el sem jutottak a Fekete-tengerig, amikor jött a hír, hogy Murád szultán negyvenezres hadával a Boszporusznál átkelt a tengeren.
A nagyhangon beígért külföldi fejedelmek segítsége sehol sem volt, ehelyett a görög kereskedők jó pénzen átszállították a török csapatokat.
Az összecsapásra Várnánál került sor 1444. november 10-én. Ez a csata végzetes lett a fiatal király számára, mert nyílt harcban esett el legjobb vitézeivel együtt a janicsárok gyalog hadával szemben és a magyar sereg királyát vesztve szétszóródott.
A visszatérő Hunyadi, aki ezalatt a török lovasságot üldözte, már nem tudott lelket önteni a seregbe. Menekülnie kellett magának is. Menekülés közben Drákul oláh vajdának fogságába esett, aki átpártolt a törökhöz, de Hunyadit nem merte bántani. Csak a magyar országgyűlés fenyegetésére engedte őt szabadon.
Hunyadi János Magyarország kormányzója (1446-1452)
Ulászló király hősi halála után a rendek V. Lászlót elismerték királyuknak, de III. Figyes német császár nem akarta kiadni őt kiskorúságára hívatkozva. Ekkor választották meg Hunyadi Jánost az ország teljhatalmú kormányzójává (gubernátorává).
Hunyadinak legfőbb feladata a belső rend megteremtése mellett, a török Európából való kiűzése volt.
Hunyadinak az 1446 októberében a pápához írott leveléből megtudjuk: "hazánknak a pogányok támadása nem árt annyit mint az ő (III. Frigyes) váratlan ellenségeskedése! ... jogtalanul visszatartja a királyt és a koronát, sőt újabb foglalásokat tesz, királyi és egyházi jövedelmeket bitorol, a népet zsarolja, várakat épít, a templomokat megszentségteleníti..."
Hunyadi megüzente a háborút III. Frigyesnek és hadaival megszállta és elfoglalta a császár tartományait, utána Bécs ellen indult. A császár erre -időhúzás céljából - békét ajánlott.
Hunyadi közben készült a török ellen, segítséget most sem kapott, csak hercegi címet a pápától, pedig neki nem erre lett volna szüksége. Kis seregével 1448-ban a szerbiai Rigómezőn ütközött meg a számban túlerőben lévő törökkel. A csatában hősiesen küzdött a magyar sereg, már-már győzelmet aratott volna, ha harc közben a havasalföldi vajda át nem pártol a törökhöz. Ezzel az árulással a megfogyatkozott magyar sereg súlyos vereséget szenvedett. Bár a töröknek is nagy volt a vesztesége, mégis övék volt a diadal.
Hunyadi Jánost visszafelé tartó útja során, egy szerb paraszt, akit kalauzolásra fogadott fel, elárulta és Brankovics szerb despota fogságába került. Ő ki akarta szolgáltatni a szultánnak, de neki ilyen gyáva módon nem kellett Hunyadi feje. Hunyadi kiszabadításáért végül nagy váltságdíjat kellett fizetni az országnak, de ezt örömmel megtette.
Hunyadi hozzálátott újra az ország belső rendjének helyreállításához. A főurakkal úgymond "Véd és dacszövetséget" kötött, és fiai eljegyzései révén dinasztikus kapcsolatokat kezdett kiépíteni velük. Végre sikerült leszámolni a Felvidéken Griska cseh zsoldos vezérrel is.
Az osztrák-cseh-magyar urak erélyes fellépésének köszönhetően III. Frigyes császár kiadta V. Lászlót a stájerországi Cillei Ulrik gyámságába helyezve, de a koronát visszatartotta.
Hunyadi kormányzói tisztségét ezután visszaadta a királynak, aki érdemei jutalmául gazdagon megjutalmazta. Kinevezte Magyarország királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé. A Hunyadi család hatalma tovább gyarapodott, az újonnan adományozott várakkal (Déva, Görgény), Beszterce városával továbbá újabb tisztségekkel. Fiát Hunyadi Lászlót pedig Horvátország és Dalmácia bánjává nevezte ki.
V. László király (1452-1457)
A (12 éves) gyermek megkoronázása után az igazi hatalom Cillei Ulrik kezébe került, akinek gondja volt arra, hogy a fiatal király nevelését vakvágányra vigye.
Időközben Mohamed török szultán 1443-ban elfoglalta Konstantinápolyt és ezzel megszűnt a görög császárság hatalma. Útját ezután Nándorfehérvárnak vette, hogy így induljon Magyarország és Európa elfoglalására.
Ebben a kritikus helyzetben a királyt, Cilleivel az élen a főurak Bécsbe viszik, hogy így akadályozzák meg az ország hadseregének hadrendbe állítását, amely a király személyes jelenléte nélkül nem volt törvény szerint köteles harcba menni. Ez mutatta meg igazán, hogy a magyar főurak hatalmukat jobban féltették Hunyaditól mint a töröktől. Életére is törtek, de sikertelenül. Hunyadi - a honszeretet és a keresztény hit védelmezőjének ragyogó példájaként -, az ármánykodásokra azzal válaszolt, hogy ő maga tízezer zsoldost ajánlott fel a haza védelmére.
A Nándorfehérvári diadal (1456. július 22.)
Hunyadi a legnagyobb segítséget néhány főúron kívül a köznemességben és az egyszerű emberekben, a parasztok, diákok ezreiben kapta meg. Ők gyülekeztek vasvillákkal, szekercékkel, kaszákkal, hogy megvédjék hazájukat a közeledő végveszéllyel szemben. Hunyadi ezzel a kiképezetlen, de annál hősiesebb lelkületű sereggel vívta meg legfényesebb győzelmét a török felett.
Wágner Sándor 1859: Dugovics önfeláldozása
Magyar Nemzeti Galéria
Nagy segítsége volt továbbá Kapisztrán János ferencesrendi barát személye, akinek lelkes és ékesszavú buzdítására gyülekeztek a keresztesek.
Kapisztrán Szent János, a keresztesek zászlójával
A hatvanezerre felduzzadt magyar haddal szemben százötvenezres török sereg érkezett 300 ágyúval és 200 naszáddal (gálya) Nándorfehérvár alá. A várat Szilágyi Mihály maga védte, hétezer katonával. Hunyadinak sikerült a törökök gályáit a Dunán áttörni és ezzel biztosítani a várvédők ellátását. Az ostromló törökök már a vár falára is feljutottak, amikor egy hős vitéz, Dugovics Titusz, a török zászlótartót inkább magával rántotta a mélységbe, mintsem, hogy az kitűzhesse a várra a félholdas török zászlót.
Nádorfehérvárnál Hunyadi nagyszerű hadvezéri tudása és a magyar vitézség győzedelmeskedett a török túlerővel szemben. Hunyadinak sikerült csapatával átvágni, magát az ellenségen és bejutni a várba. A várkapukon kirohanó sereg menekülésre kényszerítette a támadó haderőt.
Ez a diadal nem csak a magyar történelem ragyogó eseménye volt, hanem az európai kereszténység győzelme is a pogány török felett.
Ünnepelt az egész kereszténység, a pápa még júniusban elrendelte a déli harangszót, imádkozás végett a keresztes vitézek győzelméért, de mire ez a rendelkezés célba ért, már megtörtént a világraszóló győzelem.
Igy íródott be a történelembe, hogy a déli harangszó az egész keresztény világban hirdesse a török felett aratott győzelmet. Ezen dicső nap emlékére ma már a déli harangszó Magyarországon kívül sajnos másutt nem kondul meg.
Hunyadi Jánosnak a törökverő hősnek a pápa fejedelmi koronát akart küldeni, de a táborban kiütött pestis járvány elvitte őt és Zimony várában húnyt el 1456. augusztus 11-én.
Nemsokára követte őt Kapisztrán János is, aki mindvégig a legnagyobb lelki támasza volt Hunyadi Jánosnak és a hős seregnek egyaránt.
A nándorfehérvári vár romjainak mai bejárata
Hunyadi holttestét a Gyulafehérvári családi sírboltban helyezték "örök" nyugalomra (Trianon következményeként a románok azt onnan elvitték).
Kapisztrán Jánost az Egyház később szentté avatta.
Hunyadi János neve pedig örökre beíródott nem csak a magyar nép történelmébe s szívébe, de Európa történelmébe is. Igaz, nem mint magyar hőséé, hanem "Oláhország fehér lovagjaként". Szomorú, de még déli szláv szomszédaink sem tudják, hogy Hunyadi János magyar volt.
Ezerszázéves történelmünkből (34)
